Jelmezek 2014.

Bár nem ez jönne időrendben, de ma aktuális lett a téma. Történt ugyanis, hogy a február közepei farsangkor Lénáék csoportjában 8, azaz nyolc gyerek volt, a többieket, köztük Lénit is, leterítette egy vírus, így ma rendeztek egy "Maszkabálat", pót - farsangot, és mindenki jelmezbe mehetett. Nagy volt az öröm! Főleg, hogy szegény Lénámnak már kész volt a jelmeze, izgatottan várta a bulit, de pont előtte nap délben lett lázas az oviban. Mire odaértem már keservesen zokogott, azt hittem ennyire fáj valamije, de "csak" a lelke fájt, de az nagyon, mert ő Angeina akart lenni másnap. :( Végül volt itthon is buli, és lett az oviban is. :)

Szerencsére igen egyszerű ötlete támadt a lánykának: Angelina balerina szeretett volna lenni. Mivel mindkét lány balettozik, sokminden nem kellett hozzá, csak a tütüre varrtam farkincát és horgoltam olyan virágot, amilyen Angelinának van, majd készítettem egy álarcot. Hatalmas boldogság volt:

Léna, mint Angelina balerina az oviban

Szoncsi is nagyon készült az első sulis farsangjára, ahol mi más, mint ló, egészen pontosan unikornis szeretett volna lenni. Ennél is konkrétabb terve volt: fehér unikornis, lila sörénnyel és szarvval (talán a Mia és én című mesében ilyen az egyik unikornis). Sok filc, sok biztostű, némi dekorgumi, és egy fehér pulcsi kellett hozzá. Az eredmény a jelmezversenyen második helyezést ért. :))

Szoncsi, az unikornis, az első sulis farsangon

Zétény felvette magára az összes tűzoltó kelléket az itthoni farsangra, de neki külön még nem készült jelmez, ezzel is boldog volt nagyon. :) No de majd jövőre!!! ;)

Karácsonyra készültek

Idén rettentő büszke voltam magamra, mert az oviba és a suliba a pedagógusoknak szánt ajándékoknak is időben nekifogtam. Ez elsősorban az ötletelés, majd az anyagbeszerzés szempontjából volt fontos.

És a lányok is aktívan segítettek. Az anyagválasztásban különösen. De az ajándékokhoz ők készítették a képeslapokat is. Vágtak, rajzoltak, ragasztottak és Szonja már maga írta meg a lapokat. Léni még "csak" a címzésig és az aláírásig jutott. :))

De hogy mik is készültek?! Az oviba Léna a Tildás kis neszesszer mellé tette le a voksát, így azt varrtam az óvónéniknek és a dadusnak is. Lencsi még szaloncukrot is tett bele "meglepetésnek" . :)

ovis Karácsony

A suliba pedig kis válltáskák készültek, magamból kiindulva ebből sosem elég ha a könyvek/füzetek/dolgozatok haza és visszacipeléséről van szó. Szoncsi a két tanítónéninek egyformát kért, a német tanárnéni pedig más színű masnival kapott ugyanolyat. Azt mondja a kisasszony, hogy rendszeresen látja a mai napig a tanítónéniknél (és azt is hozzátette, hogy milyen jó érzés neki, hogy azt tőlünk kapták... :)), így nem lőhettem nagyon mellé. ;)

Tatyik cipekedéshez ;)

Az ötlet INNEN származik, csak az a masni nekem túlméretes volt, viszont a táska varrásának ötlete zseniális! Magamtól egészen máshogy, jóval bonyolultabban csináltam volna, érdemes lehet egy pillantást vetni rá!

Jövőre, akarom mondani idén decemberben, már három csomagot kell készíteni, így remélem akkor is időben neki fogok majd állni... ;)

Okok és téli sapkák

Mivel mostanában igen rendszertelenül írom a blogot és sokan kérdezitek ennek okát, így azt hiszem tartozom némi magyarázattal.

Az ok semmi izgalmasat nem tartogat, egészen egyszerűen, a laptopunk... hogy is mondjam... nem működik tökéletesen (kábel függő, lassú, mint a csiga, nem tud sokszor elindulni...) ezért a netezés az esetek 99%-ban már a táblagépről illetve férj céges laptopjáról megy, viszont a képeket értelemszerűen erre töltjük át (mivel nincs bekapcsolva a gép csak ritkán, ez is kb. havonta egyszer történik meg. :( ), a varrásról-kötésről-horgolásról szóló blog pedig kép nélkül nem túl érdekes, így elmaradoznak az írások. :(

A Facebookra való posztolgatás hébe-hóba azért egyszerűbb, mert oda egy telefonnal készült képet fél másodperc alatt fel lehet tölteni. 

És ha már idő. Ide kiválogatni, lekicsinyíteni, megszerkeszteni a képeket, majd ehhez még valami szöveget is írni, hát.. nekem nem két perc. Most konkrétan egy órája küzdök a képek miatt, időm pedig... ilyesmire... nos, ritkán van. :(

Ennyire egyszerű, prózai okai vannak a dolognak, de engem is zavar a sok elmaradás, így megpróbálok valami megoldást találni. 

Most például ezen a szép, napsütötte tavaszi napon megmutatom az idei téli sapkakészletünket. Jobb később, mint soha! Azért a Facebookos követőknek ezek nem lesznek teljesen ismeretlenek talán! ;)

Idén a Drops Andes fonala volt a nyerő. Először Léni szeretett bele a Pinterest-es inspirálódós gyűjteményemből a cicás sapka-sál szettbe, így elsőnek a szürke, horgolt kiscicám készült el. Imádta és csak ezt hordta pár héttel ezelőttig. :) Mivel tavaly egész télen le akart fagyni az orra, igazán jó választásnak tűnt a körsás. Mondjuk így utólag már tudjuk, hogy ez a tél, nem olyan tél volt, nem sokszor húzta így be magát, de talán még jövőre is jó lesz, akkor pedig még lehet hideg!

Szoncsinak is dukált egy új sapka. Idén külön figyelni kellett rá, hogy valahogy növelhető legyen a fejfedő, mert hetente kétszer balettre jár a suliban, ahol kötelező a konty, azzal meg az egyébként jó sapkák nehezen érnek el a füléig. Így lett egy felhajtókás sapkája. Ha kontya volt, így lentebb lehetett engedni. Ő egyszerű modellt választott, már igazi nagylányost. Körbe sima kötött, elől két csavart mintával. És csak semmi rózsaszín! Lila, fehér szegéllyel.
Kép sajnos csak ez akadt a kezembe, de ez legalább az idei két havas nap egyikén készült! ;)

Végül, de nem utolsó sorban: fanfárok szóljatok! Végre magamnak is készült egy szett. Ugyanaz a minta, mint Lénié, csak nem cicás. Pedig tuti jól állt volna az is.... ;) 

Meggyőződésem egyébként, hogy a kis Alpakka fonalnak köszönhetem, hogy a lovardában nagy haverságba került egy gyönyörűséggel, aki eleinte csak a sapkámat szimatolta, aztán velem is megbarátkozott, most már - pedig a sapkát már nem hordom pár hete én sem! - meglát, és jön elém. Biztos nem szimatolt még alpakkát! :)  (nem, tényleg nem konyítok a lovakhoz igazán, Szonja lovagol, én csak elütöm az időt míg várom, és nagyon megszerettem ezeket a nagy, és régen félelmetesnek tűnő állatokat, de tudni, még nem sokat tudok róluk. :) )

És lám, látszik, hogy a havas napon a kezembe ragadt a fényképezőgép, íme, itt is egy havas kép! :)

Advent

December első napjára elkészültek az idei díszek is.
A koszorúnk idén semmi extra. A tavalyi alap néhány szívvel feldobva, a gyertyákra zsinórt kötöttem és beleolvasztottam a drótból hajlított számokat.

A dekoráció egy része idén is új. Hisz tavaly ilyenkor még nem is tudtam horgolni! :) Készült három mini hóember és Szonja ötlete nyomán néhány hópehely a falra.

Az idei kedvencem viszont az adventi naptár lett. Egészen biztos jövőre is ilyenünk lesz.

Ez más a sokadik, de ez az ideális számunkra. Varrtam már kiscsizmákat, voltak sapkácskák, de mindig az volt a gond, hogy egy-egy méretesebb ajándék nem fért bele. Főleg hogy három adventi naptár hely és idő hiányában kizárt, így egy helyre kerül a három gyereknek szánt kis meglepetés. 

Idén vettem egy fehér vessző koszorú alapot, ezt szalagokkal fellógattam a hinta helyére és erre lettek felerősítve a kis csomagok. A három kis ajándékot egészen egyszerűen körbe varrtam, levágtam a felesleget, majd a kinyomtatott sorszámokat a csomagra ragasztottam. Imádjuk! Pedig már csak 6 pici csomag várja, hogy rákerüljön a sor és az izgatott kis kezek széttépjék őket. :)

Dupla fenekű harmadszor

A tavaly ezidőtájt kitalált, majd márciusra elkészült prototípus után hamarosan készült egy második dupla fenekű táska is megrendelésre, most pedig elkészült a harmadik és egyre inkább úgy fest, hogy nem az utolsó. 

A kívánság ezúttal úgy hangzott, hogy akár ugyanolyan is lehetne, mint az enyém, csak a belső zsebeket kell átméretezni. Két telefonnak kellett belső zseb, kicsi naptár helyett filofaxnak, valamint a BKV-zás miatt a külső nagy zsebnek is záródósnak kellett lennie, illetve a hátuljára egy pici cipzáras zseb is került.

A horgoláson lévő virág esetében annyit változtattam, hogy a virágnak lyukas a közepe, amivel egy gombra lehet rögzíteni, így a virág színe hangulattól függően változtatható.

Mamuszgyár

Még novemberben esett meg az eset, hogy nagylányommal egy hétvégi napon, kettesben, csajosan elbuszoztunk egy fonalboltba (többek között). 

Komoly méreg fogott el, mikor kiderült, hogy ja... kártyával nem lehet fizetni, mert még nem szerelték be a terminált. grrr. 

Így mérgemben csak épp annyi fonalat vettünk, hogy ne érezze feleslegesnek és csalódottnak magát az útitársam. 

Szín alapján választott. A drágáról sikeresen lebeszéltem, mondván azt most nem bírom kifizetni, így maradt a műszálas. Nem volt olyan rossz, mint amikkel eddig dolgoztam, de tartósságból megbukott. Pillanatok alatt kinyúlik a belőle horgolt mamusz. Viszont cserébe könnyen mosható, gyorsan szárad és ezek után az eredeti méretre áll vissza. Sűrűn van a mosógépben....

Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint gondoltam, bár a méreteznél akadtak elsőre gondok (túl nagyra hagytam, fejteni kellett az elsőből).

Itt épp az ötödik darab készül:

A prototípus Szonja új kedvenc színeiben: lila és szürke kombinációban.

 Zéti kijelentette, hogy neki nem kell bele szürke. Csak kékes legyen. Neki ez a mániája... :))

Lénáé természetesen rózsaszín. Mi más?! :)

A végén a maradékból egy vegyes  színű még nekem is készült, de arról nem találtam képet, most pedig épp vizes. No majd pótolom!! :)

Ovis táska

A hétvégén szaporodott ismét a bagoly állományuk. Léna ezúttal egy ovis táskácskával lett gazdagabb. Uhuuuuhu

Ötlet természetesen a Pinterestről származik...  ;)

Édes kis semmiség

Mostanában semmi sem akar összejönni. :(

Elkezdtem leírni, hogy mennyi minden és miért, de kitöröltem. Koncentráljunk a jó dolgokra... :))

Hogy kicsit lelkesítsem magam, a mini darab maradék fonalakból ( Drops Muskat) egy rég elmentett Pinterest minta alapján horgoltam két kis pohár alátétet. A minta érdekessége, hogy az eredetije 1893-ban jelent meg. Őrület... Már a gondolattól bizseregtek az ujjaim, hogy elkészítsem őket. 

És hogy a tök sötét a blogolástól se vegye el a kedvem, a kütyümmel fényképeztem, hisz ilyen időben színhelyes úgyse lesz, akkor legalább szórakozzak kicsit a lehetőségekkel. :) 

Szóval valami ilyesmit alkottam, a többit s fantáziátokra bízom. ;)

Update: néhány nem telefonos és nem Instagrammos kép is legyen itt. Íme:

Maradékokból készültek

Nem sok dolog készült sajnos mostanában, valahogy most nagyon kellene valami időnyerő ha haladni szeretnék a fejemben lévő tervekkel. Igazából, mint oly sokszor, most sem magára a megvalósításra nincs időm, hanem az alapanyagok beszerzésére.

Sokszor rendelek netről, de vannak dolgok, amiket nem szeretek. Például ismeretlen fonalakat, anyagokat, a rövidárut stb. Ha már egyszer megfogdostam, elraktároztam a színeket, akkor persze már igen, de új fonalakat nem szeretek látatlanban venni. Az anyagoknál is értek már csalódások a fotó és a valóság sajnos nem mindig egyforma. Ha egyszer megnéztem, akkor már simán rendelgetek belőle, de most épp nem ilyeneket kellene beszereznem.

Így aztán most csak abból dolgoztam, ami kéznél volt.

Először is feladtam a várakozást a szürke Zpagetti fonalra és befejeztem Férj szőnyegét azzal, ami még volt. Kékkel és fehérrel. Tekintve, hogy a két szőnyeget a szoba adottságai miatt lehetetlenség egyszerre látni, nem is feltűnő az eltérés. ;)

Ami pedig ezután megmaradt, abból lett a pici gardróbunkba egy pici szőnyeg a mosógép elé és két tároló a mosószereknek és a kutyák apróságainak. Hogy mennyire pici a gardrób, azt jól mutatja, hogy nem tudtam egy képre fényképezni ezeket... Nem tudtam elég távol állni tőlük. :D :))

Ezen kívül a tavaly készült kasmír sálból is volt még maradék fonalam, ami az utolsó esély volt, hogy kicsi fiam idén sálat hordjon. Mindent tépett le magáról mikor október elején olyan cudar hideg volt, hogy előszedtem a sálakat és sapkákat. Volt amelyik szúrta, volt amelyik szimplán idegesítette, hogy lóg, de egyet sem tűrt meg magán. Kitaláltam hát, hogy kap egy körsálat. De milyet? Beugrott a Möbis stóla. Már mikor először láttam, akkor tudtam, hogy mint matektanár nehogy már ne csináljak ilyet... A főiskolán teljesen elvarázsolt ez a végtelenül egyszerű ám mégis nagyon nagyon különleges felület, ezen felhasználása pedig tényleg lázba hozott. Tudtam, hogy ez vagy semmi... Jelentem: ez!

A csavarás miatt nem ér elöl az álláig, ami fontos kritérium, hátul viszont remekül melegít. Nem lóg, nem szúr, semmi kifogás nincs ellene!!!! Micsoda megkönnyebbülés... :))

Horgoláson kívül még a lakás csinosítgatása volt porondon az elmúlt hetekben, de ennek semmi köze a böködéshez. Csak a nyomtatáshoz, a ragasztáshoz, a kalapáláshoz, a pakoláshoz, a húzáshoz-vonáshoz. Az egyetlen kivétel talán Szonjám falitáblája. Varrást ugyan ez sem igényel, de legalább anyagokat igen. :) Az íróasztala mellett már nem fért el egy rendes kitűzőtábla, nem akartuk odazsúfolni, de szeretett volna valamit az órarendnek, a zsúr meghívóknak ennek-annak és ezt megértem. Pinterestes ötlet villant be egyszer csak és azonnal meg is valósítottuk. IKEA-s parafa lábasalátéteket bevontunk a kedvenc textileivel és ezeket ragasztottuk fel a falra. Nagyon bevált és szebb is, mint a sima parafatábla. Nem?!

Ősziesítünk, téliesítünk

Volt nekünk két sapkánk még az előző posztban. Az egyik egy kicsit kicsi lett, a másik kicsit szúrós lett...
Azóta a sapik története folytatódott.
A szúrós sapiról kiderült, hogy a hivatalos neve "pilóta" sapka. No nem számomra volt ez újdonság, hanem kicsi fiam számára. És ha a repülőkhöz köze van, akkor már nem is szúrja annyira az arcát... ;)

A jelszó: PILÓTA! ;)

A másiknak pedig - bármennyire is tetszett mindenkinek - az első és egyben utolsó alkalommal, mikor Léna abban ment oviba, egészen biztosan eldőlt a sorsa: fejteni kell! Nem volt többé kérdés, ez tényleg kicsi. A képen szinte ki van engedve a csaj haja, nincs copf, ami feltolja, mégis egész úton húzogatta vagy ki volt a füle.

Mivel Léninek nagyon tetszett, ráadásul mindenki agyon dicsérte, így fájó szívvel vált meg tőle, de sokat segített az elválásban, hogy együtt fejtettük le és gombolyítottuk. :)) Számomra ez a kötés hátránya a horgolással szemben a sapiknál: Egy horgolt sapkát mennyire egyszerű lett volt megnövelni...

De nem szomorkodunk ám! Léni már korábban leadta a rendelést egy lila, vastag, meleg, téli sapkára (vajon tudat alatt a kabátja belseje miatt választotta ezt?! Nem tudom, de illeni fog hozzá ez kétségtelen! :) ) és megegyeztünk, hogy az majd ilyen lesz, most pedig inkább egy füles sapit szeretett volna. Így a sapi átalakult. 

Kitaláltam, hogy a napszemüvegtokom mintájával készítem, csak éppen sejtésem sem volt, hogyan kellene szaporítani az elején. Komoly küzdelem volt, de végül csak megoldotta a matekos agyam és onnantól már ment, mint a karikacsapás. Délután jött a próba, este a befejezés.

Nagyon tetszett a kötött masnis, de ha lehet, ez még inkább lénás lett és ezt is legalább annyian megdicsérték, mire az oviba értünk ma reggel, így erre is rettentő büszke a kisasszony én pedig egyenesen imádom őket együtt. :)

Szonja pedig a hét elején kapott sálat. Még a télvégi akcióban rendeltem a fonalat, azóta várja, hogy alakot öltsön. Kicsit féltem tőle, nagyon érdekes a struktúrája, de kár volt. Nagyon klassz lett horgolva! Szoncsi csak azt sajnálta, hogy nem vehette fel rögtön, de még a reggeli 10 fokban is erős túlzás lett volna. 

Nem úgy tegnap és ma, mikor sokaknak jégvakarás után indult csak a napjuk. Imádja! Léninek is kell majd valami hasonló, ugyanis ő a fő-fázós a családban, Szonja meg ebben úgy el tud bújni, hogy tuti nem fázik az orra hegye sem! :) EZ alapján a minta alapján készült lekicsinyítve persze gyerek méretre. :) A kezdő sor nagyon nagyon tetszik! Tuti minden körsálnál használni fogom, klassz rugalmas és nagyon szép!

Most pedig komoly válságban szenvedek. Fonalválságban. Beszerző körútra kellene mennem, mert sok a terv, de kevés a fonal. De a kedvenc fonalaim sorba mind megszűnnek. Nagyon szomorú vagyok miatt. :( Remélem azért jövő héten megtalálom az új kedvenceket!

Sapkák, táskák és egy szőnyeg

Kicsit sűrűre sikerült a szeptemberünk eddig, de a sok sok tennivaló közt, azért alkottam is ,csak... hogy is mondjam... nekem sem sikerül mindig, minden... Az elmúlt hetekben alkottam két sapkát. Az egyik egy pilóta sapka, horgolva, Zétinek. Nagyon klassz lett szerintem, de mikor rápróbáltam, sivalkodott, hogy nagyon szúr.,  :( Nem gondoltam rá, hogy hiába van már ebból a fonalból sapija, nem mindegy a fazon. Ez a füles rész miatt nagy felületen ér a bőréhez és ő erre érzékeny. Még nem volt szívem lefejteni, de hordani nem fogja így, az egészen biztos. :(

Aztán Léninek kötöttem egy cuki átmenetit. Bár próbáltam rá, kicsit kicsi lett... Épp a fülét nem védi. :( Ez is egyben van még, ugyanis a szívemnek kedves fonalból van, amit már nem lehet kapni és olyan szép. :(

De azért volt ami összejött...

Két villám projekt: a két friss balerinámnak két balett tatyi a felszerelésnek. A minta vasalva van rá némi googlezás után talált képpekkel szerkesztve. Léninél épp tombol a Hello Kitty mánia, így neki balerina Kitty-je van Szonja pedig két balerinát választott, akik kaptak "igazi" tütüt. Sajnos az övénél kicsit feljött a minta. Leválni nem akar és szerencsére ott épp üres a fólia, remélem később sem lesz baj vele. Csajok imádják, egyszerű volt, praktikus lett. :) (a képek sebtiben készültek ma reggel, mielőtt elvitték őket :) )

Balett táskák

Ezen kívül pedig még korábban horgoltam egy szőnyeget az ágyunk mellé Zpagetti fonalból. Nagyon tetszett a dolog! Azért nem mutattam eddig, mert gondoltam majd Férjével együtt mutatkoznak be, ami ugyanez lenne, csak kékkel a pink helyett. Csakhogy már megint nem jött össze valami. :( Ugyan két szürke fonalat rendeltem, csak egyet küldtek. Mire kiderült, már nem volt több. Ígérték, hogy hamarosan jön szállítmány. Jött is. Csak világos szürke nem volt benne. Így apjuké félkész állapotban hever a földön. :(

De az enyémet azért megmutatom. Jamie kutyánknak nagyon tetszik, szóval remélem jól fogja bírni a mosást!!!!! ;)

Jamie és a horgolt szőnyegem

Iskolakezdés

Szoncsi lánykánk idén kezdi az iskolát. Nagyon izgalommal és óriási lelkesedéssel várja.
Gyerekkoromban nekem mindig az jelentette a ráhangolódást az iskolakezdésre, hogy apukámmal nekivágtunk a könyvek becsomagolásának. Ő csomagolt, én meg végignéztem a könyveket. Szerettem! És később, mikor már magamnak csomagoltam, akkor sem kevésbé.
Szoncsinak nincs mit csomagolni. Első nap fogják megkapni a könyveket és gyanítom, hogy azok is csak nylon borítót kell, hogy kapjanak szép papír helyett.

De találtunk magunknak más közös szórakozást a készülődésre. Varrtunk. Egy egész szettet.

Szonja a varrásban már lelkes segítőm. Gombostűket adogat, vág, mér, ötletel. 

Az anyagokat most különösen gyorsan választottuk ki. Az iskolatáskához passzolót kért, amiből a névnapjára a tároló is készült az íróasztalára (üres kartondobozok, wcpapír guriga és egy egyszerű farostlemezlap festve, bevonva). 

A szett

Készültek feltekerhető ceruza-, filctoll-, zsírkréta tartók, gondolván, hogy az a papírtok, amiben vettük őket, két használat után elszakad. Ebben volt már rutinom, itthon is van ilyen zsírkréta tartónk, már tanultam annak a hibájából, ezért olyan alacsony a zsebrész (gyorsan kopik és törik, aztán meg nem lehet kiszedni) és ezért vannak bő zsebben kettesével (nem csúszik, nehéz betenni) és ezért van visszahajtható felső része is, így nem fog össze mindent és nem is tud véletlen sem kipottyanni. Szoncsi mádja tekergetni és gumizgatni őket. :)) A zsebkendőtartő pedig már annyira bevált nálunk, hogy minden táskába jár külön. Most sem maradhatott el. :)

Tárolók

Végül pedig összedobtam két egyszerű angyalkás könyvjelzőt az itthon lévő szalagokból és gyöngyökből. Majd meglátjuk beválik e vagy sem. Ebben nincs még tapasztalat. :)

Angyalos könyvjelzők

Remélem jövőre is ilyen lelkesen fog készülni a második osztályba, mert megszereti az iskolát, az osztálytársait, a tanítóit és mindent, aminek ehhez a legcsekélyebb köze is van. Remélem jól fogja érezni magát!

Csíkos, baglyos takaró

Hatalmas kő esett le a szívemről. Elkészült végre a babatakaró. Gondolom az, hogy a sokat mutogatott csíkos képződmény nem más, mint egy takaró, azért nem egy nagy meglepetés! :) Nagyon nagyon szerettem csinálni, de a félelem, hogy kifutok az időből, a végén már nagyon kezdett idegesíteni.

Őrült sokáig készült, ami még úgy is meglepett, hogy volt benne két kisebb-nagyobb nyaralás, ahová vittem ugyan magammal, de a horgolás intenzitása azért nem volt olyan, mint itthon.

Lényeg a lényeg, hogy mára elkészült. Még mielőtt pici tulajdonosa világra jött volna. Bár... Az anyukája reggel óta nem válaszol az sms-emre, ami egy utolsó hetet taposó kismamánál már gyanús ;-) 

A takaró a leendő babaszoba színeiben pompázik, tehát a színválasztás nem az én érdemem, hogy őszinte legyek, kicsit féltem is a pirostól, de végül nagyon a szívemhez nőtt ez a kombináció. :)) 

És a bagoly motívum sem a nálunk tomboló mánia eredménye, hanem szintén a babaszoba miatt lett így díszítve. :)

A takaró nem pici, konkrétan közel 70cm széles és 1m hosszú. A négyévesem ki is próbálta és kényelmesen aláfért. Oké, ő egy pici négyéves, de azért mégiscsak  négy éves... :))

A rózsaszín és a fehér fonalak nagyon ki lettek számolva. A fehérből egy (!!!) méter maradt, a rózsaszínből pedig ennyi:

Remélem pici H. baba majd úgy fogja szeretni, mint az én kétéves fiam a saját kis kötött takaróját (ami ugyan kézi, de még nem saját), amivel épp most is takarózik. :)

Én pedig igyekszem meggyőzni a lányaimat, hogy nem, nekik most nem fogok nekiállni ugyanilyet csinálni nagyban.... ;)

Apróságok egy nagy napra

Kicsi Lénám ma négy éves lett. Régóta szeretne egy gomba tárolót, ami a szülinapomra kapott horgolós könyvben van, mert nem csak szép, de az is a jele az oviban. Dupla ok. Most végre elkészült. Óriási öröm volt és boldogság. :)

A szülinapi póló pedig most először horgolt. Naná, hogy baglyos. :)) Igyekszem olyat készíteni, ami később is hordható. Kiváncsi vagyok ez hogy fogja bírni mindezt. 

 Boldog szülinapja van azt hiszem! :))

Werk

Néhány napja mutattam egy képet négy gombóc fonalról:

gombócok

Vasárnap este a gombócok elkezdtek alakot ölteni:

négy csík

Azóta pedig csak nőnek, nőnek a csíkok:

Ma reggeli friss

kilenc csík meg egy pici

 Hogy mi lesz ez és legfőképp mikor lesz belőle valami, az csak később derül majd ki, de ígérem beszámolok róla! :) (na jó! A mi kérdésre nem valami bonyolult kitalálni a választ! ;) )