Nekem is van már

Napra pont egy év telt el, mióta anyukám ékszertartó angyalkája elkészült. Ezt persze csak most vettem észre, mikor megkerestem a blogban. :) Pedig jól hangzana, hogy ezen apropóból készült el végre az enyém. Más okom úgy sincs rá. :) Talán az, hogy a még mindig ékszer mániás lánykám már kellően nagy ahhoz, hogy ne szedjen le róla folyton mindent. :)

A teste igazi Tildás anyagból van, ezeket a kincseket szeretem olyan dolgokra használni, amik mindig szem előtt vannak, ez pedig az éjjeliszekrényemre költözött, így reggel elsők közt fogom megpillantani minden nap. :) A levendulás kollekció része a textil, ami szintén nem véletlen. Mint már említettem, évek óta tartó, gyógyíthatatlan levendula-mániában szenvedek, az ágyunk felett is levendulás képek lógnak, így igazán illik a szobába a kis angyallány. 

Tegnap este kezdtem el varrni, 99%-ban lett azonban csak készen, mert én dinka úgy fest kijöttem a gyakorlatból, így mikor varrtam volna fel a szárnyakat, akkor vettem észre, hogy két balos van. Nem akarhattam kétbalszárnyas angyalra bízni a kedvenc ékszereimet, így reggel elkészült a hiányzó jobbos és befejezhettem az állványt.

A test anyagához is mást választottam most. Anyuénak jobban tetszik a színe, ez kicsit sötét, de az az anyag fénylik, nem kellemes tapintású, nem vagyok kibékülve vele. Mindig a test anyagával vagyok bajban... :( Féltem, hogy milyen lesz az összhatás, de nekem tetszik így is.