Az első horgolt sapkám

Amikor elkezdtem horgolni, teljesen egyértelmű volt számomra, hogy sapkákat is fogok horgolni. Mert a horgolt sapka szép, mert a horgolt sapka jó. :)

Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint életem első horgolt sapkája. Jó, jó, nem a szépségére vagyok a legbüszkébb! ;) A hiánypótlóságára.

Mert van az az idő, amikor  - és biztos az én bénaságom, de - egyszerűen nem tudtam mit adni a gyerekekre. Mert a téli már túl meleg (még a béleletlen baglyos is), de a végony kis pamutsapkák még nem elegek. És még egy bajom van nekem mindig a sapkákkal: két copfos lányom van. Szonjának különösen sok már a haja, télre a lófarkat iktatni kellett a frizurák sorából, mert úgy felcsúszott még a megkötős sapka is tőle, hogy rettenet. A vékony sapija meg ugyan két számmal nagyobb a kelleténél és alá fér a copf, de így körbe is bő, állandóan a szeméből húzogatja.

Mindenre találtam megoldást! :) A szépségen van még mit csiszolni, de a praktikum kérdésben minden igényemnek megfelel, Szoncsi szereti, szóval nagy baj nincs. :)

Először is a megfelelő vastagsághoz kellett hozzá egy gombóc Barka-Libikóka mályvacukor színben és némi barka színű az alsó részhez. Ez a fonal ugyan tiszta gyapjú, de vékony, így tökéletes az átmeneti időszakra.

Aztán kellett egy leírás. Elsőre azért az nem árt! ;) Ezt használtam végül, de a nagyon eltérő fonalvastagság miatt a méretek cseppet sem stimmelnek, azt magamnak kellett alakítanom ráadásul ugye úgy, hogy a copfos gondot is orvosoljam. Így kezdetben még az én fejemre is jó lett volna a sapka, majd mikor elértem a lófarok szintjéig, elkezdtem Szonja méretre szűkíteni. No ez az, amin még van mit fínomítani! 

A díszítés pedig egy Szoncsival való tervezgetés közben pattant ki a fejemből. Vagy az ő fejéből. Már nem emlékszünk. A lényeg, hogy füves, virágos rét fut rajta körbe. :)))

Kényelmesen elfér a copf alatta!!! :)