Szülinapra készülve

Már sokat emlegettem, most végre meg is tudom mutatni, hogy mik készültek a hétvégén második szülinapját ünneplő kisfiunknak.

Az, hogy szülinapi póló neki is jár, már természetes. Mint ahogy az is (a nővereinek legalábbis), hogy reggel a feldíszített szobán kívül ez várja az ünnepeltet. Zétény is a lufik után azonnal lecsapott a pólóra és fel is kellett venni még kakaózás előtt, ami nála igen nagy szó. Miután megnézte magát a tükörben, ezeket a képeket készítettem róla:

Szerintem elégedett!! :)

A tortázásra és a köszöntésre csak délután került sor, de a boldogság akkor sem maradt el. Nagyon örült a mentőautónak, a legonak és a labdának, de az utolsónak kibontott ajándék is nagy sikert aratott. 

A lányok hátizsákjai után tudtam, hogy ha Zéti elég nagy lesz, neki is fog készülni egy hasonló. Sokáig nem szerette a hátizsákot, csak a kis majmos horgolt táskáját használta, mostanra viszont az sokszor kicsi. Elég régen eldőlt, hogy a második szülinapra készül neki saját példány. Először autósat akartam, aztán jött az Angry Birds mániája, de végül a majomnál kötöttem ki már megint, mikor Google barátom segítségével megtaláltam EZT az uzsonnástáskát. Erőteljes koppintásom eredménye pedig itt látható:

Két dolgot változtattam a lányokéhoz képest: egyrészt belül kapott két kis rekeszt a folyton magunkkal cipelt kisautóknak vagy bármi másnak és a két pánt közé akasztót is varrtam.
Ugyanakkora a táska, mint Szonjáé, talán még kicsit nagy Zétin, de szeretném, ha az ovis időszakot kihúzná, úgyis akkor lesz főkét használva, de már most is lelkesen pakol bele és hurcolja. :)

Sálat horgolni hőségben

Régóta tudom, hogy őszre el fogom készíteni EZT a nyakmelegítőt magamnak. Aztán mikor eldöntöttük, hogy a nyaralás nálunk idén hűsölés lesz Ausztria hegyei közt, tudtam, hogy  előre fogom hozni az elkészítését, de csak a Legkisebbünk szülinapja után volt tervben.

Végül tegnap a gyerekekkel elkirándultunk a fonalboltba (ők még nagyon élvezik a BKV-t és a felújítási munkálatok is érdekesek... ;) ) és megvettük azt is, amiért mentünk, de hazajött velünk egy különleges gombóc bambusz fonal is. Legutóbbi ittjártamkor a testvére szintén potyautasként jött haza velem, és annyira megszerettem, hogy szerettem volna belőle még ezt-azt készíteni, de a neten nem lehet rendelni egy jó ideje. Most megtudtam, hogy sajnos annyira más lett a legutóbbi festés eredménye, hogy nem tudják ugyanazon a néven árulni, de volt egyetlen egy utolsó gombóc a régi színből. Otthagyhattam?! Ugye, hogy nem? 

Hazajöttünk és eszembe jutott a sál. Gondoltam a pihepuha bambusz fonalam pont jó lesz hozzá. Már menet közben sejtettem, hogy a rutintalanság hibájába estem, de reméltem, hogy hátha valami jó lesz a vége. Éjfélkor még böködtem és mikor letettem, Férj még biztatott, hogy jó lesz ez és a puhasága miatt még nagyon reménykedtem.

Aztán reggel, mikor megláttam újra, tudtam, hogy nem lesz a szívem csücske. A színei szépek, de ez a minta túl sok neki. Nem mutat a kagylóminta semmit. :( Felpróbáltam. Ekkor végleg eldőlt, hogy nem rá vágytam. Nyakláncnak lehet, hogy jó lenne, de sálnak?! Sajnos nem. És annyira nem tart, annyira megrogyik, hogy nem is mutat jól. Itt még egy kihúzogatott állapotban van, sajnos két perc után teljesen lehajlik a felső rész is. 

Ez az a tipikus hiba, amit csak hozzám hasonló kezdők követnek el. Utólag már könnyen vagyok okos persze. :)

Ez a minta, ez a fazon egyszínű, erősebb, mondjuk gyapjú fonalért kiállt. Nem vagyok az a típus aki könnyen feladja! Túrtam a maradékok közt és láss csodát találtam 3/4 gombóc Barka Libikóka fonalat. A lányok átmeneti sapkájából maradt. Reméltem, hogy elég lesz, de volt B terv is.

Valami csoda folytán ma semmi dolgunk nem volt és a gyerekeim tündérek módjára játszottak együtt magukban egész délelőtt, majd délben kivételesen mindhárman aludtak, így még ma lett egy olyan nyakmelegítőm is, amilyenre vágytam. Kellő tartása van és szépen kiadja a mintát is.

Ott jobb szélen az a hatalmas gombóc nem más, mint A maradék... ;)

Direkt nem akartam annyira vastag fonalból, mint az eredeti leírásnál, és annyira magasat, nagyon lerogyót sem szerettem volna, így ideális megoldásnak tűnt a vékonyabb fonal, értelem szerűen vékonyabb horgolótű és a megnövelt alapkör. Csak arra kellett figyelni, hogy a hét valamely többszöröse legyen a kezdő láncszemek száma és utána ment minden szépen a maga útján.

Kihúzva és némi idő után megrogyva

Ez pont olyan lett, mint szerettem volna. Éles bevetés nem is olyan sokára... :))

Már csak az a kérdés, hogy a bambusz fonalam mennyire szeret lefejtődni. Remélem használható marad legalább kisebb projektekhez különben sírni fogok! Bár most, hogy nézegetem azt a fenti képet... hmmm

És hogy miért is indultunk a fonalboltba! Ezekért:

Az eddigi legnagyobb horgolós projektem indul majd velük hamarosan, ráadásul nem is saját részre, így aztán újra van min izgulnom. :))

És nem felejtettem el a szülinapi projektet sem, amit említettem az előző bejegyzésben, már el van dugva az elkészült ajándék, a család szerint nagyon klassz lett, remélem a szülinaposunk is örül majd neki. Ígérem megmutatom majd ha birtokba vette a kis tulajdonos! Addig még egy pólót azért össze kell dobnom egy nagy nagy kettessel! :)

A névnapi párna

Elkészült a héten Lénám névnapi párnája. 

A már korábban mutatott négyzeteken kívül készült egy baglyos granny négyzet is ( van csőre és lába is, de egyszerűen a képeken nem látszik. :( ). Emiatt indult az egész nagyi négyzet készítés. 

A körülötte lévő négyzetek mintája Lucy blogjából való, amin órákat elidőztem. Nekem kicsit túl sok a szín, de mégis rabul ejtettek a munkái. Nekem muszáj bele valami semleges szín. Itt most a fehér lett az:

Baglyos párna

Amíg csak a négyzetek voltak meg összedolgozva, egész elégedett voltam magammal. Elsőnek nem is olyan rossz... Aztán megvarrtam a cipzáras huzatot és elkezdtem rádolgozni a horgolt munkát. Nos... Rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi feladat. Ez már közel sem töltött el olyan elégedettséggel. :(

A cseppet sem tökéletes illesztés :(

Végül azért megbékéltem vele. :)

A színeket úgy próbáltam a készletemből összeszedni, hogy az ágytakarótól azért ne nagyon üssön el. Már alig vártam a ma reggelt, hogy megkapja Léna és a helyére kerülhessen. Mivel a héten 24 órában együtt voltunk minden nap, erre nem volt lehetőségem.

Bár persze a többi ajándék elsőre jobban felvillanyozta, mikor meglátta, hogy az ágyánál teszek-veszek-fényképezek, rögtön a párna mellé huppant, hogy számon kérjen, hogy mit csinálok én az ő baglyos párnájával?! Akkor készült ez a kép:

Szerintem mindennél többet mond. :)

És bár igaz, van még mit tökéletesíteni a technikámon, azt hiszem a jövőben lesz még granny párna projectem.

Most viszont a következő ünnepre készülök. Szombaton Zétényünk két éves lesz. Neki varrom az ajándékot, közben pedig az agyam már az azt követő horgolós projekten pörög. :)

Granny square

Aki horgol, előbb utóbb tuti belebotlik a granny square-ekbe, amikről csak később tudtam meg, hogy magyarul - meglepő módon - nagyinégyzetek. Horgolni ugyanis én csak angolul tudok. Pontosabban amerikaiul. Így kezdtem és így ragadtam. Annyira, hogy képes vagyok magyar mintákat is átírni - legalább fejben - ch-kra és sc-kre.

Szóval négyzetek!

Nekem eleinte nagyon nem tetszettek. Aztán sorra bukkantak fel az újabbnál újabb minták, a szebbnél szebb színek, összeállítások és kezdtem elcsábulni.

Hétvégén elkészítettem életem első, aztán második, harmadik, sokadik kis négyzetét. A lányok pedig hordták el, hogy milyen remek kis takaró lesz ez x cicának, y mini babának. :))

a legeslegeslegelső el van rontva, de pssszt!  ;)

Igazából egy adott minta miatt kezdtem hozzá, volt egy tervem egy újságban látott kép alapján, amihez mindössze három négyzet kellett volna. Nem ezzel a mintával, de ilyen párnát terveztem Léna vasárnapi névnapjára készíteni. 

Aztán mikor kész lett a három négyzet, sehogy sem tetszett egyik anyagon sem. Fél napnyi próbálkozás után döntöttem. Nem ilyen lesz. És ekkor elkezdett nőni az asztalomon az egymásra pakolt sok kis négyzet:

Hogy mi lesz belőle és sikerül e titokban befejeznem, még a jövő zenéje. Az pedig végképp izgalmas, hogy milyen lesz életem első granny párnája. Nagyon izgulok!

Mindenesetre haladok. 

Szoncsi pedig tegnap délben, míg a kicsik aludtak/pihentek, készített egy képet rólam, amin éppen nagyon dolgozok az ügyön. Sosem volt még olyan képem, amin böködök, így megmutatom még ha kicsit kupis, kicsit életlen is. :)

Foto by Szoncsi :)))

Bébi csörgő

Jajj, mióta kötök és horgolok, annyiszor, de annyiszor jutott már eszembe, hogy miért is nem tudtam ezt kicsit előbb megtanulni, hogy bébi holmikat készíthessek a gyerekeknek. Olyan csodákat látok, és csak sóhajtozok, hogy már nagyok hozzá. 

Így aztán, mikor biztossá vált, hogy megyünk az unokatesómékhoz, ahol kicsi húgi érkezésére várnak, rögtön felcsillant a szemem. Csak a bőség zavara okozott gondot. Mit készítsek?! Aztán eszembe jutott, hogy egyszer eltettem egy kis csörgő golyót, hogy jó lesz még valamire. Itt volt hát az alkalom, hogy csörgővé váljon. 

Rengeteg horgolt csörgő képet néztem végig a Pinteresten és a Google képtalálatai közt, így végül összeállt a fejemben az én változatom. Elkészíteni már gyorsabban ment, mint kitalálni! :)

Baba csörgő

Mikor még nem volt arca és füle, elcsente a kicsi fiam, és tudjátok mi volt ez alkatrészek nélkül? Na  mi?! Naná, hogy  mikrofon!! A gyerekek kreativitása határtalan! :) Meg kellett ígérnem, hogy csinálok majd neki mikrofont, ha ezt visszaszolgáltatja. :)

Fényképező tok

Már megint a Pinterestnek köszönhetem az ötletet. 

Nagyon megfogott egy kutyusos fényképezőgéptok. 

Több okból is. Egyrészt, mert három objektív van a gépünkhöz és ezek közül csak egy fér bele rendesen a meglévő tokba. Másodszor azért, mert a nem használt objektívet, ha nem is cukin és nem is pontosan passzoló felsőrésszel, de lehet ebben tárolni. Harmadrészt pedig ezért, mert szinte semmi helyet nem foglal, így a nyakban lógó gépen sem akadályoz semmiben. Szóval muszáj volt megcsinálnom.

Nos... a kivitelezés komoly kivetnivalókkal bír... Sajnos. De még csak kettő van kész, talán a harmadikra belejövök. :))

Alapvető gond, hogy nekünk nem egy nagy profi gépünk van, hanem egy kis félprofi kompakt változat, így a vaku nem emelkedik ki, nem igen volt hová varrni a szemeket.

A második gond az volt, hogy a legnagyobb objektívünk túl nagy. Férj szerint Festéktüsszentő Hapci Benő közeli rokona lett a kutyánk és valljuk be őszintén, van ebben némi igazság. Főleg, hogy kékes az alapszíne... ;) De a célnak megfelel!! A gyerekek kutyának nézték, szóval nagy baj nem lehet! 

A következő gond pedig, hogy a pici objektív adta, hogy ő mopsz legyen. Mi más egy nyomi képű, ha van a családban kettő példány is?! ;) Egy mopsz orrához viszont még a pici obi is nagy. :-D Még szerencse, hogy a színei (és a kilógó nyelvecske) ennyire meghatározóak, így nem lehet nem rájönni, hogy ki ő. Még ha kicsit félresikerült is.

Hogy a harmadik kutya milyen lesz, még nem tudom, de hogy várni kell még vele, mert kifogytam a használható fonalakból, az biztos. Hátha megszáll közben az ihlet... És hátha legalább az objektív mérete tökéletes lesz. Majd meglátjuk. Addig még legalább a két félkész projektemet be kellene fejeznem!

Ha valakinek nem lenne Pinterestje és nem is szeretne (pedig micsoda kánaán az annak, aki inspirálódni akar!! ;) ) akkor íme az eredeti ötlet:

Hajbavalók

Egy júniusi reggelen vidáman csillant fel a szemem, mikor eszembe jutott, hogy készíthetnék néhány hajbavalót. 

Az első kétperces munka a saját drapp hajgumim körbehorgolása volt a kedvenc színátmenetes fonalammal. Ez annyira nem volt nagy szám, hogy sehol egy fotó róla. Pedig sokat használom. Egyszerű, de mégis jobb, mint egy snassz barna gumi. :)

No de ezután jöttek a lányok. Fonalat válogattak, csattot/gumit hozzá, utasításokat kaptam, szóval remekül elvoltunk aznap délelőtt illetve Szoncsival a kicsik alvása alatt folytattuk a munkát. Minden típusból mutatok egyet, de persze virágos csatt Léninek is kellett azonnal, a masnik is léteznek más színben, de mindent nem is fényképeztem le, hisz az aznap délutánunk csúnyán telt, nem volt már rá módom. (semmiből jött hányás a 37 fokban Zétit kórházba juttatta kiszáradással három napra. :( ) 

hajbavalók

Azóta pedig? Mindig valakinek a hajában van valamelyik horgolmány. Ez jó hír, de arra is rá kellett jönnöm, hogy a hajgumik nem nagyon bírják a strapát. A sok tekergetés és a bennük alvás eléggé meggyűrte őket, de a csatok nagyon masszívan tartják magukat. A masnikat is egész biztos egy kis vízzel vagy vasalással rendbe lehet(ne) tenni, ha nem lennék rá lusta nagyon akarnánk... ;)

Ketteske

Második elmaradás és második Kindle tok következik. :)

Márciusban készítettem én már egy ilyen tokot, de annak lábakélt. Nem, nem lopták el szerencsére, csak megtetszett valakinek, aki elkérte eredeti tulajdonosától, aki nagyon jószívű lévén oda is adta neki. Ezek a testvérek... (Nem, mi a húgommal sose csináltunk ilyet. Soha! ;) )

Szóval pótolni kellett az eredetit.

Férjecske mindig szólt, hogy csináljam már, én mindig szóltam, hogy mérje már meg mekkora kell, mert már kidobtam a jegyzetem. Egyszer sikerült is neki, de haza már nem ért a cetli... Végül feladtam és elővettem a régi képeit és elkezdtem számolni a szemeket. Még szerencse, hogy csíkos! :) A fonal ugyanaz, de a színek sorrendje más. Némelyiknél sűrű fohász kellett, hogy kitartson a harmadik sor végéig! Lassan pótolnom kell a készleteimet. 

De végül csak kész lett. 

Táska fiúknak is jár!

Ide képzeljen mindenki egy szép hosszú magyarázkodást az eltűnésemről... :( Én ráfogom a lustaságra. :(( 

De kezem azért járt közben! :)

A Facebook oldalamon már réges régen mutattam egy kis táskát, amiről megígrtem, hogy írok részleteket is itt. Most talán lesz is belőle valami! :)

Zétényemnek készült a táska, aminek apropója az volt, hogy van ennek a csöpp fiúnak két nővére, akik szinte mindenhová a táskájukkal mennek. Mi következik ebből? Ő sem a kezében akarja hozni a kisautót/dínót/kislabdát akármit, amit magával hoz. No de szegény gyerek csak nem járhat rózsaszín és/vagy virágos és egyéb csajos táskákkal....

Aztán májusban hazajött az én húgom Angliából, és kaptam tőle egy könyvet:

 Helyesebbnél helyesebb holmikkal van tele. Remek inspiráció és a leírások is jók, de azért oda kell figyelni!!
Ebben a könyvben voltak ezek a kis táskák:

Itt például a képpel ellentétben a leírásban egy picike fül szerepel csak, de  maga a táska leírása működött! :)

Szóval voltak ezek a táskák, amik méretre pont megfelelőnek tűntek, de valahogy egyik figura sem volt olyan zétis. Végül összekombináltam egy majmos tároló leírásával, aztán még bélést is varrtam bele, így megszületett Zétény majmos táskája, amit imád, mindenhová jön velünk, és az emberek 50%-a majomnak is nézi. A többiek macinak. De sebaj! :)))

A bélés nagyon kellett bele, különben a nagy dinok farka már rég kilyukasztotta volna.

 A kép régi, de azóta sincs jobb ennél a gyors telefonos kattintásnál...
Majmóca egyébként az épp buksin lévő sapka maradékából készült.