Eni, a nyúllány

Olyan régen vágyok apró pöttyös anyagra, de nem kaptam nekem tetsző színvilágút. Aztán Évinél láttam csodákat és volt olyan kedves elárulni a lelőhelyet. Azóta nekem is van. :) Több színben is.

Nem volt kérdéses, hogy a Szonja által megrendelt második nyuszi (mert az elsőt Léna nagyon magáénak érzi) pöttyös lesz. De nem akartam a rózsaszínmániásomnak teljesen rózsaszínt (igyekszem kontrollálni a habos-babost amíg lehet! ;) ), így a barna pöttyösre esett a választás, de hogy csajosabb legyen, fel kellett dobni némi rózsás rózsaszínnel. Szerintem nagyon illik egymáshoz a két anyag. 

Azt terveztem, hogy majd este fejezem be, de a délutáni szunyókálásból felkelve Szoncsi követelte a nyúldarabok nyúllá válását. Nem szeretek kapkodva varrni, most is megvan az eredménye, a karok nem lettek túl jól felvarrva, majd ha sikerül megkaparintanom Őnyulaságát, kisebb műtétre fog szorulni. 

Mikor készen lett, Szonja kérdezte, hogy hol a ruhája? Mondtam nincs neki. Mire megkaptam, hogy "De van!" Határozottan állítja, hogy a nyúl pöttyös, a virágos s ruhája. Ekkor jött az ötlet, hogy a lábak illesztéséhez varrok egy kis csipkét, mint a ruhácska alja. Ezek után dukált neki gyöngyös nyaklánc is. Nagyon csaj lett! :)

Este igyekeztünk nevet keresni neki. Több ajánlatot tettem, mire Szonja kijelentette, hogy azt szeretné, ha Eni lenni. Nem volt ellenvetés. Azóta ő Eni. Alvópajtás, ölelnivaló társ, aki holnap állytólag megkezdi az ovit is. :)