Közeleg szeptember 1.

Szeptember elseje mindig fontos dátum volt az életemben. Még ovis korom előtt is, mert apukám szülinapja. :D

Azután pedig sok sok évben vártam, hogy kezdődjön az ovi ill. az iskola. Igen... én vártam. ;) Egy ideig. Aztán kinőttem ezt is, mint oly sok mindent. 

Idén viszont izgatottabb vagyok, mint valaha. Most én nem kezdem a tanévet, de a nagylányom igen. Idén először neki fontos dátum ez. Szonja ovis lesz. Én most csak a háttérből kell hogy segítsem, hogy minél zökkenőmentesebb legyen az elválás. Én azt hiszem felkészültem lélekben, hogy az a kicsi lány, aki az elmúlt több mint 3 évet 24 órában velem töltötte, most közösségbe kerül. Szükséges és elkerülhetetlen a változás, az elválás, de az érzések vegyesek. A kis Csiguszomban is. Nagyon várja, de egyre több félelem fogalmazódik meg benne. Igyekszem ráhangolni erre a nagy lépésre. Ennek egyik állomása volt, hogy elmentünk anyagot választani az oviszsákhoz. Szerencsémre a nyomott gyerekmintás anyagok neki sem az esetei, ez most egyértelműen kiderült. ;) Aztán varrtunk kis katicát, mert ez lesz a jele, majd megvarrtuk a zsákot. Együtt. Rögtön bele is tette kicsi nagylány a váltócipőjét, nehogy itthon maradjon majd. Kivenni tilos! :)

Még az ágyneműre kell varrni katicát (az ágyneműt kaptuk az oviban, csak jellel kell ellátni), illetve mindenbe belerajzolgatni. Van még pár napunk...