Lámpabúra

Varrni varrok, fényképezni fényképezek, csak ez a dokumentálás marad el mindig. :(

Még valamikor május végén, mikor az IKEA-ban jártam, teljesen elvarázsolt a Lyrik lámpa sorozat. Mivel a két asztali és egy álló lámpából álló szettünk 10 éves már, és a papír szakadt, sárgult, a virgok szétestek benne, jó ideje szeretnék újat. Mutattam is a férjemnek, hogy mit találtam. Kicsit húzta a száját. Azt kérdezte nincs e csak a búra, mert ez a fazon ezzel a faragott lábbal neki kicsit sok. Főleg, hogy a mini hálónkba rögtön kettő kerülne belőle. Igazat kellett adjak neki, de nem hagyott nyugodni a dolog.

Az ihlet forrása és az átváltozásra váró lámpa

Gondoltam veszteni valónk nincs, varrni kezdtem. Először megvarrtam a búrát és a régi tetejére húztam, hogy barátkozzunk. :) Nem hittem, hogy férjnek tetszeni fog, de azt mondta mindenképp jobb, mint az eredeti kopott, szakadt darab, így hát másnap levágtam az elkopott papírernyőt a fém karikáról és rávarrtam az újat. De csak az enyémet, mert bár a fazon tetszett, gondoltam egyszínű anyagból jobb lenne, de abból nem volt itthon ilyen vékony, jó fényáteresztő anyag. Este aztán addig néztük, míg abban maradtunk, hogy legyen ez, és ő is ugyanilyet kér. Legfeljebb majd lecseréljük télre. Nem egy nagy varázslat megvarrni!

Így lett két új, vidám, nyáris lámpabúránk.

Kissé hosszabb, mint az eredeti változat, mert csak így takarja az izzót, de nekünk tetszik.

Enyémen gyöngyház gomb és fehér szalag van, férjé kicsit férfiasabb fa gombokat kapott és kék szalagot.

Most ezt nézzük egy ideig. 

Még az éjjeli szekrénnyel kéne valamit kezdeni, mert igencsak megkopott. Van új kiszemelt is és a felújításra is van terv, de ebbe nehezebben fogok bele, mint a varrásba, mert a tapasztalat hiánya nagy hátrány.