A varrógépre készült ráncolt csík, majd a ráncolt pelustartó után teljesen beleszerettem a ráncokba.
Volt itthon egy párna, huzat nélkül, gondoltam ráncos huzatot kap. De ehhez az eredetileg kigondolt anyag túl vastag volt, a másik nem volt elég, mert a ráncok eszik az anyagot rendesen, a harmadik nem illet a középső csíkhoz, szóval nem akart összejönni.
Aztán nem hagyott nyugodni. Találtam két összeillő anyagot és nekifogtam. Nem volt egyszerű. Vagyis inkább rettentő időigényes meló volt. De az eredménnyel kivételesen nagyon elégedett vagyok. Kimondottan jól sikerült (már hozzám mérten! ;) ).
A szöveget egy képen láttam és nagyon megragadt bennem. Rögtön ez jutott eszembe, mikor a feliratra gondoltam.
Igen ám... De már mikor a ráncolt anyagrészt hozzávarrtam a középrészhez éreztem, hogy nem oké valami. Szép, de mégse oké valami. Baromira nem illik a stílusa a nappaliba. :(
Tettem ide, tettem oda, de sehol nem találtam a helyét.
Arra gondoltam, hogy ő lesz az első varrományom, amit nagyjából anyagárban hajlandó lennék továbbadni, ha valaki beleszeret.
Csak akkor jött a bibi, mikor kimondtam mindezt hangosan. A lányok hevesen tiltakoztak. Nekik nagyon tetszik és nem adják. Ígértem, hogy varrok ilyet más anyagból, de nem. Ők használják. És ha használják... Persze, hogy lett máris egy kis folt rajta. :( Szóval párna marad. Vagy majd anyunak adom. Ott láthatják olykor legalább.
És ha már anyu: varrtam neki egy tilda angyalt, de annyira utolsó pillanatban készült el, hogy nem volt időm lefényképezni. :( Pedig egész helyes lett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése