Régi dilemmám újra és újra visszatér, de most túlteszem rajta magam.
Régóta küzdök, hogy vajon mi az, amit megmutathatok az elkészült alkotásaim közül és mi az, amit inkább nem.
Eddig a pillanatig csak olyan dolgokat mutattam, aminek meg tudtam nevezni a forrását. Akár netes szabásmintaként, akár a Tildás könyvekből vett ötletként. És volt pár olyan dolog, ami nem egy egyedi darab (pl. oviszsák, párnák, ágytakaró), így nem érhetett a lopás vádja.
 |
| Új Tilda könyv |
Aztán múlt héten megvettem az
új Tilda könyvet. Mert van ÚJ Tilda könyv!!! :)
Miután átfutottam, természetesen a lányaimnak is muszáj volt megnézni, hogy le tudják adni a rendeléseket... ;) És egyszer csak... Teljes egyetértésben felkiáltottak, hogy "Itt az ágytakarónk! Innen varrta az anya."
Először csak mosolyogtam. De nem hagytak. "Gyere anya! Nézd meg! Ugye ebből a könyvből varrtad?"
Mit volt mit tenni, mentem. És rájöttem, hogy igazuk van. Világoskék - fehér - ugyanolyan zöld - piros - rózsaszín, ugyanúgy patchwork kockákból van stb. Nekik ez ugyanolyan. Pedig még csak nem is Tilda anyagokból varrtam. És ezt a könyvet azelőtt a nap előtt még soha nem láttam. Akkor most mondjam, hogy Tone Finnanger lopta az én ötletemet?! Lemásolta az ágytakarónkat? Csak nem! :))) Elég furcsán venné ki magát. És mégis milyen egyformák!
Akkor jöttem rá, hogy bár naponta botlok felháborodott alkotókba, mely szerint őket lopják vagy épp őket vádolják lopással, azért a dolgok távolról sem ilyen feketék vagy fehérek.
Mind merítünk ihletet innen is, onnan is. Hatnak ránk a nekünk tetsző dolgok.
Én mielőtt varrni akarok valamit, a neten keresek képeket a témában. Sokszor az etsyn kötök ki és az ott tetsző dolgokat próbálom egyesíteni, az én ízlésem szerintire alakítani. A végeredmény mégis nagyon hasonló lehet valamelyik eredeti darabhoz.
No ezek azok, amiket eddig nem tettem fel. Mert sokszor hónapokkal korábban lementett képek az ihlet forrásai és már nem tudom megnevezni az eredeti alkotót és ettől lelkiismeret furdalásom volt.
De ha arra gondolok, hogy egy-egy kulcsszavas keresés eredményeként mennyi de mennyi szinte egyforma ajánlatot ad ki mondjuk a már említett etsy, akkor elgondolkodom. Vajon csak kishazánkban szokás egymásnak esni ilyesmiért? Máshol megférnek egymás mellett a hasonlókat alkotók?
Hiszem, hogy attól, hogy valaki ugyanazt csinálja, csak mondjuk más stílusban, más ízlésvilággal, az nem rossz feltétlen. Mert ha valakinek tetszik az egyik, de nem az ő ízlése szerint való, akkor addig úgysem vásárolja meg, míg nem talál neki tetszőt. És fordítva: ha én ámulattal nézem x munkáit, akkor nem fogok elcsábulni a hasonló, de más karakterű munkáktól. És most természetesen nem arról van szó, amikor valami nagyon nagyon egyedit másolnak szándékosan, hamisítási céllal!!!!!
Persze könnyen nagy a szám. Én nem árulom a munkáimat, kizárólag magunknak varrok, még ismerősöknek sem szívesen, mert túl maximalista vagyok ahhoz, hogy a mostani tudásommal készült dolgokat kiadjam a kezemből. Rengeteget kellene még ahhoz fejlődnöm, hogy ezt meg merjem tenni.
Mégsem mertem eddig megmutatni például a már sok sok sok hónapja a gyerekszoba ajtaján lévő "névtáblákat", mert az egymás alá fűzött, hímzett nevekkel ellátott Tilda-szívekről például mindenkinek egy bizonyos, általam is nagyon kedvelt alkotó családi köteléke jutott volna eszébe, pedig az ő neve nekem még nem mondott semmit, mikor az első elkészült, majd ezt bővítettem tovább.
És nem mutattam a nyáron készült kulcstartókat sem. Mert tudom, hogy egy angol nyelvű blogban láttam a házat, de nem tudom már kinél. Mert már nem találtam meg az etsyn sem azt az alkotót, aki mindenféle autótípust készített kocsikulcstartónak. Csak Viktu kicsikocsijai jutottak eszembe, mint ötletforrások, és ha már eszembe jutottak, akkor tőle csentem - utólagos engedelmével - a gyöngyös díszítést, szóval csupa csupa lopott ötlet következik, még a nagypocakos alkotások idejéből, amiket most csakazértis megmutatok:
A házikó sajnos nem a miénket formázza, egy tízemeletes panel hülyén nézett volna ki azt hiszem... ;) De egyszer... majd... talán, a miénk is lesz valami ilyesmi! :)
A kocsink viszont stimmel! Mikor júliusban átvettük az új családi verdát, muszáj volt hozzá illő kulcstartót készítenem. Aki ez alapján megmondja, hogy milyen kocsink van, azelőtt megemelem a kalapom (a színe stimmel! :) ) Fordítva viszont működik! Aki tudja a kocsink típusát, az rájön, hogy azt formázza a kulcstartó és ez is valami! :))
A gyöngyök pedig szimbolikusak. Két rózsaszín, egy kék. A három gyerkőc. :) Köztük a két fehér lennénk mi, az apjukkal. :) Tudom, tudom... kissé szentimentális... ;))
A harmadik dolog kútfőből jött könyvjelző. De nem lepne meg, ha már sokan csináltak volna már ilyet előttem, hisz nem egy nagy ötlet: két összevarrt gyönyörű szalag, alján fém karikával és fityegővel. Bármennyire is egyszerű, nekem ez az ideális!
Folyt. köv.
