2013. december 18., szerda

Advent

December első napjára elkészültek az idei díszek is.
A koszorúnk idén semmi extra. A tavalyi alap néhány szívvel feldobva, a gyertyákra zsinórt kötöttem és beleolvasztottam a drótból hajlított számokat.
A dekoráció egy része idén is új. Hisz tavaly ilyenkor még nem is tudtam horgolni! :) Készült három mini hóember és Szonja ötlete nyomán néhány hópehely a falra.


Az idei kedvencem viszont az adventi naptár lett. Egészen biztos jövőre is ilyenünk lesz.
Ez más a sokadik, de ez az ideális számunkra. Varrtam már kiscsizmákat, voltak sapkácskák, de mindig az volt a gond, hogy egy-egy méretesebb ajándék nem fért bele. Főleg hogy három adventi naptár hely és idő hiányában kizárt, így egy helyre kerül a három gyereknek szánt kis meglepetés. 
Idén vettem egy fehér vessző koszorú alapot, ezt szalagokkal fellógattam a hinta helyére és erre lettek felerősítve a kis csomagok. A három kis ajándékot egészen egyszerűen körbe varrtam, levágtam a felesleget, majd a kinyomtatott sorszámokat a csomagra ragasztottam. Imádjuk! Pedig már csak 6 pici csomag várja, hogy rákerüljön a sor és az izgatott kis kezek széttépjék őket. :)

2013. december 16., hétfő

Dupla fenekű harmadszor

A tavaly ezidőtájt kitalált, majd márciusra elkészült prototípus után hamarosan készült egy második dupla fenekű táska is megrendelésre, most pedig elkészült a harmadik és egyre inkább úgy fest, hogy nem az utolsó. 

A kívánság ezúttal úgy hangzott, hogy akár ugyanolyan is lehetne, mint az enyém, csak a belső zsebeket kell átméretezni. Két telefonnak kellett belső zseb, kicsi naptár helyett filofaxnak, valamint a BKV-zás miatt a külső nagy zsebnek is záródósnak kellett lennie, illetve a hátuljára egy pici cipzáras zseb is került.

A horgoláson lévő virág esetében annyit változtattam, hogy a virágnak lyukas a közepe, amivel egy gombra lehet rögzíteni, így a virág színe hangulattól függően változtatható.



2013. december 15., vasárnap

Mamuszgyár

Még novemberben esett meg az eset, hogy nagylányommal egy hétvégi napon, kettesben, csajosan elbuszoztunk egy fonalboltba (többek között). 
Komoly méreg fogott el, mikor kiderült, hogy ja... kártyával nem lehet fizetni, mert még nem szerelték be a terminált. grrr. 
Így mérgemben csak épp annyi fonalat vettünk, hogy ne érezze feleslegesnek és csalódottnak magát az útitársam. 
Szín alapján választott. A drágáról sikeresen lebeszéltem, mondván azt most nem bírom kifizetni, így maradt a műszálas. Nem volt olyan rossz, mint amikkel eddig dolgoztam, de tartósságból megbukott. Pillanatok alatt kinyúlik a belőle horgolt mamusz. Viszont cserébe könnyen mosható, gyorsan szárad és ezek után az eredeti méretre áll vissza. Sűrűn van a mosógépben....

Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint gondoltam, bár a méreteznél akadtak elsőre gondok (túl nagyra hagytam, fejteni kellett az elsőből).

Itt épp az ötödik darab készül:

A prototípus Szonja új kedvenc színeiben: lila és szürke kombinációban.

 Zéti kijelentette, hogy neki nem kell bele szürke. Csak kékes legyen. Neki ez a mániája... :))

Lénáé természetesen rózsaszín. Mi más?! :)
A végén a maradékból egy vegyes  színű még nekem is készült, de arról nem találtam képet, most pedig épp vizes. No majd pótolom!! :)

2013. november 20., szerda

Ovis táska

A hétvégén szaporodott ismét a bagoly állományuk. Léna ezúttal egy ovis táskácskával lett gazdagabb. Uhuuuuhu


Ötlet természetesen a Pinterestről származik...  ;)

2013. november 19., kedd

Édes kis semmiség

Mostanában semmi sem akar összejönni. :(
Elkezdtem leírni, hogy mennyi minden és miért, de kitöröltem. Koncentráljunk a jó dolgokra... :))

Hogy kicsit lelkesítsem magam, a mini darab maradék fonalakból ( Drops Muskat) egy rég elmentett Pinterest minta alapján horgoltam két kis pohár alátétet. A minta érdekessége, hogy az eredetije 1893-ban jelent meg. Őrület... Már a gondolattól bizseregtek az ujjaim, hogy elkészítsem őket. 

És hogy a tök sötét a blogolástól se vegye el a kedvem, a kütyümmel fényképeztem, hisz ilyen időben színhelyes úgyse lesz, akkor legalább szórakozzak kicsit a lehetőségekkel. :) 
Szóval valami ilyesmit alkottam, a többit s fantáziátokra bízom. ;)



Update: néhány nem telefonos és nem Instagrammos kép is legyen itt. Íme:


2013. november 4., hétfő

Maradékokból készültek

Nem sok dolog készült sajnos mostanában, valahogy most nagyon kellene valami időnyerő ha haladni szeretnék a fejemben lévő tervekkel. Igazából, mint oly sokszor, most sem magára a megvalósításra nincs időm, hanem az alapanyagok beszerzésére.
Sokszor rendelek netről, de vannak dolgok, amiket nem szeretek. Például ismeretlen fonalakat, anyagokat, a rövidárut stb. Ha már egyszer megfogdostam, elraktároztam a színeket, akkor persze már igen, de új fonalakat nem szeretek látatlanban venni. Az anyagoknál is értek már csalódások a fotó és a valóság sajnos nem mindig egyforma. Ha egyszer megnéztem, akkor már simán rendelgetek belőle, de most épp nem ilyeneket kellene beszereznem.
Így aztán most csak abból dolgoztam, ami kéznél volt.

Először is feladtam a várakozást a szürke Zpagetti fonalra és befejeztem Férj szőnyegét azzal, ami még volt. Kékkel és fehérrel. Tekintve, hogy a két szőnyeget a szoba adottságai miatt lehetetlenség egyszerre látni, nem is feltűnő az eltérés. ;)
Ami pedig ezután megmaradt, abból lett a pici gardróbunkba egy pici szőnyeg a mosógép elé és két tároló a mosószereknek és a kutyák apróságainak. Hogy mennyire pici a gardrób, azt jól mutatja, hogy nem tudtam egy képre fényképezni ezeket... Nem tudtam elég távol állni tőlük. :D :))

Ezen kívül a tavaly készült kasmír sálból is volt még maradék fonalam, ami az utolsó esély volt, hogy kicsi fiam idén sálat hordjon. Mindent tépett le magáról mikor október elején olyan cudar hideg volt, hogy előszedtem a sálakat és sapkákat. Volt amelyik szúrta, volt amelyik szimplán idegesítette, hogy lóg, de egyet sem tűrt meg magán. Kitaláltam hát, hogy kap egy körsálat. De milyet? Beugrott a Möbis stóla. Már mikor először láttam, akkor tudtam, hogy mint matektanár nehogy már ne csináljak ilyet... A főiskolán teljesen elvarázsolt ez a végtelenül egyszerű ám mégis nagyon nagyon különleges felület, ezen felhasználása pedig tényleg lázba hozott. Tudtam, hogy ez vagy semmi... Jelentem: ez!
A csavarás miatt nem ér elöl az álláig, ami fontos kritérium, hátul viszont remekül melegít. Nem lóg, nem szúr, semmi kifogás nincs ellene!!!! Micsoda megkönnyebbülés... :))

Horgoláson kívül még a lakás csinosítgatása volt porondon az elmúlt hetekben, de ennek semmi köze a böködéshez. Csak a nyomtatáshoz, a ragasztáshoz, a kalapáláshoz, a pakoláshoz, a húzáshoz-vonáshoz. Az egyetlen kivétel talán Szonjám falitáblája. Varrást ugyan ez sem igényel, de legalább anyagokat igen. :) Az íróasztala mellett már nem fért el egy rendes kitűzőtábla, nem akartuk odazsúfolni, de szeretett volna valamit az órarendnek, a zsúr meghívóknak ennek-annak és ezt megértem. Pinterestes ötlet villant be egyszer csak és azonnal meg is valósítottuk. IKEA-s parafa lábasalátéteket bevontunk a kedvenc textileivel és ezeket ragasztottuk fel a falra. Nagyon bevált és szebb is, mint a sima parafatábla. Nem?!


2013. október 4., péntek

Ősziesítünk, téliesítünk

Volt nekünk két sapkánk még az előző posztban. Az egyik egy kicsit kicsi lett, a másik kicsit szúrós lett...
Azóta a sapik története folytatódott.
A szúrós sapiról kiderült, hogy a hivatalos neve "pilóta" sapka. No nem számomra volt ez újdonság, hanem kicsi fiam számára. És ha a repülőkhöz köze van, akkor már nem is szúrja annyira az arcát... ;)

A jelszó: PILÓTA! ;)
A másiknak pedig - bármennyire is tetszett mindenkinek - az első és egyben utolsó alkalommal, mikor Léna abban ment oviba, egészen biztosan eldőlt a sorsa: fejteni kell! Nem volt többé kérdés, ez tényleg kicsi. A képen szinte ki van engedve a csaj haja, nincs copf, ami feltolja, mégis egész úton húzogatta vagy ki volt a füle.


Mivel Léninek nagyon tetszett, ráadásul mindenki agyon dicsérte, így fájó szívvel vált meg tőle, de sokat segített az elválásban, hogy együtt fejtettük le és gombolyítottuk. :)) Számomra ez a kötés hátránya a horgolással szemben a sapiknál: Egy horgolt sapkát mennyire egyszerű lett volt megnövelni...
De nem szomorkodunk ám! Léni már korábban leadta a rendelést egy lila, vastag, meleg, téli sapkára (vajon tudat alatt a kabátja belseje miatt választotta ezt?! Nem tudom, de illeni fog hozzá ez kétségtelen! :) ) és megegyeztünk, hogy az majd ilyen lesz, most pedig inkább egy füles sapit szeretett volna. Így a sapi átalakult. 
Kitaláltam, hogy a napszemüvegtokom mintájával készítem, csak éppen sejtésem sem volt, hogyan kellene szaporítani az elején. Komoly küzdelem volt, de végül csak megoldotta a matekos agyam és onnantól már ment, mint a karikacsapás. Délután jött a próba, este a befejezés.
Nagyon tetszett a kötött masnis, de ha lehet, ez még inkább lénás lett és ezt is legalább annyian megdicsérték, mire az oviba értünk ma reggel, így erre is rettentő büszke a kisasszony én pedig egyenesen imádom őket együtt. :)

Szonja pedig a hét elején kapott sálat. Még a télvégi akcióban rendeltem a fonalat, azóta várja, hogy alakot öltsön. Kicsit féltem tőle, nagyon érdekes a struktúrája, de kár volt. Nagyon klassz lett horgolva! Szoncsi csak azt sajnálta, hogy nem vehette fel rögtön, de még a reggeli 10 fokban is erős túlzás lett volna. 
Nem úgy tegnap és ma, mikor sokaknak jégvakarás után indult csak a napjuk. Imádja! Léninek is kell majd valami hasonló, ugyanis ő a fő-fázós a családban, Szonja meg ebben úgy el tud bújni, hogy tuti nem fázik az orra hegye sem! :) EZ alapján a minta alapján készült lekicsinyítve persze gyerek méretre. :) A kezdő sor nagyon nagyon tetszik! Tuti minden körsálnál használni fogom, klassz rugalmas és nagyon szép!

Most pedig komoly válságban szenvedek. Fonalválságban. Beszerző körútra kellene mennem, mert sok a terv, de kevés a fonal. De a kedvenc fonalaim sorba mind megszűnnek. Nagyon szomorú vagyok miatt. :( Remélem azért jövő héten megtalálom az új kedvenceket!

2013. szeptember 23., hétfő

Sapkák, táskák és egy szőnyeg

Kicsit sűrűre sikerült a szeptemberünk eddig, de a sok sok tennivaló közt, azért alkottam is ,csak... hogy is mondjam... nekem sem sikerül mindig, minden... Az elmúlt hetekben alkottam két sapkát. Az egyik egy pilóta sapka, horgolva, Zétinek. Nagyon klassz lett szerintem, de mikor rápróbáltam, sivalkodott, hogy nagyon szúr.,  :( Nem gondoltam rá, hogy hiába van már ebból a fonalból sapija, nem mindegy a fazon. Ez a füles rész miatt nagy felületen ér a bőréhez és ő erre érzékeny. Még nem volt szívem lefejteni, de hordani nem fogja így, az egészen biztos. :(
Aztán Léninek kötöttem egy cuki átmenetit. Bár próbáltam rá, kicsit kicsi lett... Épp a fülét nem védi. :( Ez is egyben van még, ugyanis a szívemnek kedves fonalból van, amit már nem lehet kapni és olyan szép. :(



De azért volt ami összejött...
Két villám projekt: a két friss balerinámnak két balett tatyi a felszerelésnek. A minta vasalva van rá némi googlezás után talált képpekkel szerkesztve. Léninél épp tombol a Hello Kitty mánia, így neki balerina Kitty-je van Szonja pedig két balerinát választott, akik kaptak "igazi" tütüt. Sajnos az övénél kicsit feljött a minta. Leválni nem akar és szerencsére ott épp üres a fólia, remélem később sem lesz baj vele. Csajok imádják, egyszerű volt, praktikus lett. :) (a képek sebtiben készültek ma reggel, mielőtt elvitték őket :) )
Balett táskák
Ezen kívül pedig még korábban horgoltam egy szőnyeget az ágyunk mellé Zpagetti fonalból. Nagyon tetszett a dolog! Azért nem mutattam eddig, mert gondoltam majd Férjével együtt mutatkoznak be, ami ugyanez lenne, csak kékkel a pink helyett. Csakhogy már megint nem jött össze valami. :( Ugyan két szürke fonalat rendeltem, csak egyet küldtek. Mire kiderült, már nem volt több. Ígérték, hogy hamarosan jön szállítmány. Jött is. Csak világos szürke nem volt benne. Így apjuké félkész állapotban hever a földön. :(
De az enyémet azért megmutatom. Jamie kutyánknak nagyon tetszik, szóval remélem jól fogja bírni a mosást!!!!! ;)
Jamie és a horgolt szőnyegem


2013. augusztus 28., szerda

Iskolakezdés

Szoncsi lánykánk idén kezdi az iskolát. Nagyon izgalommal és óriási lelkesedéssel várja.
Gyerekkoromban nekem mindig az jelentette a ráhangolódást az iskolakezdésre, hogy apukámmal nekivágtunk a könyvek becsomagolásának. Ő csomagolt, én meg végignéztem a könyveket. Szerettem! És később, mikor már magamnak csomagoltam, akkor sem kevésbé.
Szoncsinak nincs mit csomagolni. Első nap fogják megkapni a könyveket és gyanítom, hogy azok is csak nylon borítót kell, hogy kapjanak szép papír helyett.

De találtunk magunknak más közös szórakozást a készülődésre. Varrtunk. Egy egész szettet.


Szonja a varrásban már lelkes segítőm. Gombostűket adogat, vág, mér, ötletel. 
Az anyagokat most különösen gyorsan választottuk ki. Az iskolatáskához passzolót kért, amiből a névnapjára a tároló is készült az íróasztalára (üres kartondobozok, wcpapír guriga és egy egyszerű farostlemezlap festve, bevonva). 


A szett
Készültek feltekerhető ceruza-, filctoll-, zsírkréta tartók, gondolván, hogy az a papírtok, amiben vettük őket, két használat után elszakad. Ebben volt már rutinom, itthon is van ilyen zsírkréta tartónk, már tanultam annak a hibájából, ezért olyan alacsony a zsebrész (gyorsan kopik és törik, aztán meg nem lehet kiszedni) és ezért vannak bő zsebben kettesével (nem csúszik, nehéz betenni) és ezért van visszahajtható felső része is, így nem fog össze mindent és nem is tud véletlen sem kipottyanni. Szoncsi mádja tekergetni és gumizgatni őket. :)) A zsebkendőtartő pedig már annyira bevált nálunk, hogy minden táskába jár külön. Most sem maradhatott el. :)
Tárolók
Végül pedig összedobtam két egyszerű angyalkás könyvjelzőt az itthon lévő szalagokból és gyöngyökből. Majd meglátjuk beválik e vagy sem. Ebben nincs még tapasztalat. :)
Angyalos könyvjelzők
Remélem jövőre is ilyen lelkesen fog készülni a második osztályba, mert megszereti az iskolát, az osztálytársait, a tanítóit és mindent, aminek ehhez a legcsekélyebb köze is van. Remélem jól fogja érezni magát!

2013. augusztus 23., péntek

Csíkos, baglyos takaró

Hatalmas kő esett le a szívemről. Elkészült végre a babatakaró. Gondolom az, hogy a sokat mutogatott csíkos képződmény nem más, mint egy takaró, azért nem egy nagy meglepetés! :) Nagyon nagyon szerettem csinálni, de a félelem, hogy kifutok az időből, a végén már nagyon kezdett idegesíteni.

Őrült sokáig készült, ami még úgy is meglepett, hogy volt benne két kisebb-nagyobb nyaralás, ahová vittem ugyan magammal, de a horgolás intenzitása azért nem volt olyan, mint itthon.

Lényeg a lényeg, hogy mára elkészült. Még mielőtt pici tulajdonosa világra jött volna. Bár... Az anyukája reggel óta nem válaszol az sms-emre, ami egy utolsó hetet taposó kismamánál már gyanús ;-) 

A takaró a leendő babaszoba színeiben pompázik, tehát a színválasztás nem az én érdemem, hogy őszinte legyek, kicsit féltem is a pirostól, de végül nagyon a szívemhez nőtt ez a kombináció. :)) 


És a bagoly motívum sem a nálunk tomboló mánia eredménye, hanem szintén a babaszoba miatt lett így díszítve. :)

A takaró nem pici, konkrétan közel 70cm széles és 1m hosszú. A négyévesem ki is próbálta és kényelmesen aláfért. Oké, ő egy pici négyéves, de azért mégiscsak  négy éves... :))
A rózsaszín és a fehér fonalak nagyon ki lettek számolva. A fehérből egy (!!!) méter maradt, a rózsaszínből pedig ennyi:
Remélem pici H. baba majd úgy fogja szeretni, mint az én kétéves fiam a saját kis kötött takaróját (ami ugyan kézi, de még nem saját), amivel épp most is takarózik. :)
Én pedig igyekszem meggyőzni a lányaimat, hogy nem, nekik most nem fogok nekiállni ugyanilyet csinálni nagyban.... ;)

2013. augusztus 17., szombat

Apróságok egy nagy napra

Kicsi Lénám ma négy éves lett. Régóta szeretne egy gomba tárolót, ami a szülinapomra kapott horgolós könyvben van, mert nem csak szép, de az is a jele az oviban. Dupla ok. Most végre elkészült. Óriási öröm volt és boldogság. :)

A szülinapi póló pedig most először horgolt. Naná, hogy baglyos. :)) Igyekszem olyat készíteni, ami később is hordható. Kiváncsi vagyok ez hogy fogja bírni mindezt. 

 Boldog szülinapja van azt hiszem! :))

2013. augusztus 1., csütörtök

Werk

Néhány napja mutattam egy képet négy gombóc fonalról:
gombócok
Vasárnap este a gombócok elkezdtek alakot ölteni:
négy csík
Azóta pedig csak nőnek, nőnek a csíkok:
Ma reggeli friss
kilenc csík meg egy pici

 Hogy mi lesz ez és legfőképp mikor lesz belőle valami, az csak később derül majd ki, de ígérem beszámolok róla! :) (na jó! A mi kérdésre nem valami bonyolult kitalálni a választ! ;) )

2013. július 29., hétfő

Szülinapra készülve

Már sokat emlegettem, most végre meg is tudom mutatni, hogy mik készültek a hétvégén második szülinapját ünneplő kisfiunknak.

Az, hogy szülinapi póló neki is jár, már természetes. Mint ahogy az is (a nővereinek legalábbis), hogy reggel a feldíszített szobán kívül ez várja az ünnepeltet. Zétény is a lufik után azonnal lecsapott a pólóra és fel is kellett venni még kakaózás előtt, ami nála igen nagy szó. Miután megnézte magát a tükörben, ezeket a képeket készítettem róla:
Szerintem elégedett!! :)

A tortázásra és a köszöntésre csak délután került sor, de a boldogság akkor sem maradt el. Nagyon örült a mentőautónak, a legonak és a labdának, de az utolsónak kibontott ajándék is nagy sikert aratott. 

A lányok hátizsákjai után tudtam, hogy ha Zéti elég nagy lesz, neki is fog készülni egy hasonló. Sokáig nem szerette a hátizsákot, csak a kis majmos horgolt táskáját használta, mostanra viszont az sokszor kicsi. Elég régen eldőlt, hogy a második szülinapra készül neki saját példány. Először autósat akartam, aztán jött az Angry Birds mániája, de végül a majomnál kötöttem ki már megint, mikor Google barátom segítségével megtaláltam EZT az uzsonnástáskát. Erőteljes koppintásom eredménye pedig itt látható:
Két dolgot változtattam a lányokéhoz képest: egyrészt belül kapott két kis rekeszt a folyton magunkkal cipelt kisautóknak vagy bármi másnak és a két pánt közé akasztót is varrtam.
Ugyanakkora a táska, mint Szonjáé, talán még kicsit nagy Zétin, de szeretném, ha az ovis időszakot kihúzná, úgyis akkor lesz főkét használva, de már most is lelkesen pakol bele és hurcolja. :)

2013. július 25., csütörtök

Sálat horgolni hőségben

Régóta tudom, hogy őszre el fogom készíteni EZT a nyakmelegítőt magamnak. Aztán mikor eldöntöttük, hogy a nyaralás nálunk idén hűsölés lesz Ausztria hegyei közt, tudtam, hogy  előre fogom hozni az elkészítését, de csak a Legkisebbünk szülinapja után volt tervben.

Végül tegnap a gyerekekkel elkirándultunk a fonalboltba (ők még nagyon élvezik a BKV-t és a felújítási munkálatok is érdekesek... ;) ) és megvettük azt is, amiért mentünk, de hazajött velünk egy különleges gombóc bambusz fonal is. Legutóbbi ittjártamkor a testvére szintén potyautasként jött haza velem, és annyira megszerettem, hogy szerettem volna belőle még ezt-azt készíteni, de a neten nem lehet rendelni egy jó ideje. Most megtudtam, hogy sajnos annyira más lett a legutóbbi festés eredménye, hogy nem tudják ugyanazon a néven árulni, de volt egyetlen egy utolsó gombóc a régi színből. Otthagyhattam?! Ugye, hogy nem? 

Hazajöttünk és eszembe jutott a sál. Gondoltam a pihepuha bambusz fonalam pont jó lesz hozzá. Már menet közben sejtettem, hogy a rutintalanság hibájába estem, de reméltem, hogy hátha valami jó lesz a vége. Éjfélkor még böködtem és mikor letettem, Férj még biztatott, hogy jó lesz ez és a puhasága miatt még nagyon reménykedtem.
Aztán reggel, mikor megláttam újra, tudtam, hogy nem lesz a szívem csücske. A színei szépek, de ez a minta túl sok neki. Nem mutat a kagylóminta semmit. :( Felpróbáltam. Ekkor végleg eldőlt, hogy nem rá vágytam. Nyakláncnak lehet, hogy jó lenne, de sálnak?! Sajnos nem. És annyira nem tart, annyira megrogyik, hogy nem is mutat jól. Itt még egy kihúzogatott állapotban van, sajnos két perc után teljesen lehajlik a felső rész is. 
Ez az a tipikus hiba, amit csak hozzám hasonló kezdők követnek el. Utólag már könnyen vagyok okos persze. :)
Ez a minta, ez a fazon egyszínű, erősebb, mondjuk gyapjú fonalért kiállt. Nem vagyok az a típus aki könnyen feladja! Túrtam a maradékok közt és láss csodát találtam 3/4 gombóc Barka Libikóka fonalat. A lányok átmeneti sapkájából maradt. Reméltem, hogy elég lesz, de volt B terv is.
Valami csoda folytán ma semmi dolgunk nem volt és a gyerekeim tündérek módjára játszottak együtt magukban egész délelőtt, majd délben kivételesen mindhárman aludtak, így még ma lett egy olyan nyakmelegítőm is, amilyenre vágytam. Kellő tartása van és szépen kiadja a mintát is.
Ott jobb szélen az a hatalmas gombóc nem más, mint A maradék... ;)
Direkt nem akartam annyira vastag fonalból, mint az eredeti leírásnál, és annyira magasat, nagyon lerogyót sem szerettem volna, így ideális megoldásnak tűnt a vékonyabb fonal, értelem szerűen vékonyabb horgolótű és a megnövelt alapkör. Csak arra kellett figyelni, hogy a hét valamely többszöröse legyen a kezdő láncszemek száma és utána ment minden szépen a maga útján.
Kihúzva és némi idő után megrogyva
Ez pont olyan lett, mint szerettem volna. Éles bevetés nem is olyan sokára... :))

Már csak az a kérdés, hogy a bambusz fonalam mennyire szeret lefejtődni. Remélem használható marad legalább kisebb projektekhez különben sírni fogok! Bár most, hogy nézegetem azt a fenti képet... hmmm

És hogy miért is indultunk a fonalboltba! Ezekért:
Az eddigi legnagyobb horgolós projektem indul majd velük hamarosan, ráadásul nem is saját részre, így aztán újra van min izgulnom. :))

És nem felejtettem el a szülinapi projektet sem, amit említettem az előző bejegyzésben, már el van dugva az elkészült ajándék, a család szerint nagyon klassz lett, remélem a szülinaposunk is örül majd neki. Ígérem megmutatom majd ha birtokba vette a kis tulajdonos! Addig még egy pólót azért össze kell dobnom egy nagy nagy kettessel! :)

2013. július 21., vasárnap

A névnapi párna

Elkészült a héten Lénám névnapi párnája. 

A már korábban mutatott négyzeteken kívül készült egy baglyos granny négyzet is ( van csőre és lába is, de egyszerűen a képeken nem látszik. :( ). Emiatt indult az egész nagyi négyzet készítés. 
A körülötte lévő négyzetek mintája Lucy blogjából való, amin órákat elidőztem. Nekem kicsit túl sok a szín, de mégis rabul ejtettek a munkái. Nekem muszáj bele valami semleges szín. Itt most a fehér lett az:

Baglyos párna
Amíg csak a négyzetek voltak meg összedolgozva, egész elégedett voltam magammal. Elsőnek nem is olyan rossz... Aztán megvarrtam a cipzáras huzatot és elkezdtem rádolgozni a horgolt munkát. Nos... Rá kellett jönnöm, hogy ez az igazi feladat. Ez már közel sem töltött el olyan elégedettséggel. :(
A cseppet sem tökéletes illesztés :(
Végül azért megbékéltem vele. :)

A színeket úgy próbáltam a készletemből összeszedni, hogy az ágytakarótól azért ne nagyon üssön el. Már alig vártam a ma reggelt, hogy megkapja Léna és a helyére kerülhessen. Mivel a héten 24 órában együtt voltunk minden nap, erre nem volt lehetőségem.

Bár persze a többi ajándék elsőre jobban felvillanyozta, mikor meglátta, hogy az ágyánál teszek-veszek-fényképezek, rögtön a párna mellé huppant, hogy számon kérjen, hogy mit csinálok én az ő baglyos párnájával?! Akkor készült ez a kép:
Szerintem mindennél többet mond. :)

És bár igaz, van még mit tökéletesíteni a technikámon, azt hiszem a jövőben lesz még granny párna projectem.

Most viszont a következő ünnepre készülök. Szombaton Zétényünk két éves lesz. Neki varrom az ajándékot, közben pedig az agyam már az azt követő horgolós projekten pörög. :)

2013. július 16., kedd

Granny square

Aki horgol, előbb utóbb tuti belebotlik a granny square-ekbe, amikről csak később tudtam meg, hogy magyarul - meglepő módon - nagyinégyzetek. Horgolni ugyanis én csak angolul tudok. Pontosabban amerikaiul. Így kezdtem és így ragadtam. Annyira, hogy képes vagyok magyar mintákat is átírni - legalább fejben - ch-kra és sc-kre.

Szóval négyzetek!
Nekem eleinte nagyon nem tetszettek. Aztán sorra bukkantak fel az újabbnál újabb minták, a szebbnél szebb színek, összeállítások és kezdtem elcsábulni.
Hétvégén elkészítettem életem első, aztán második, harmadik, sokadik kis négyzetét. A lányok pedig hordták el, hogy milyen remek kis takaró lesz ez x cicának, y mini babának. :))
a legeslegeslegelső el van rontva, de pssszt!  ;)
Igazából egy adott minta miatt kezdtem hozzá, volt egy tervem egy újságban látott kép alapján, amihez mindössze három négyzet kellett volna. Nem ezzel a mintával, de ilyen párnát terveztem Léna vasárnapi névnapjára készíteni. 
Aztán mikor kész lett a három négyzet, sehogy sem tetszett egyik anyagon sem. Fél napnyi próbálkozás után döntöttem. Nem ilyen lesz. És ekkor elkezdett nőni az asztalomon az egymásra pakolt sok kis négyzet:
Hogy mi lesz belőle és sikerül e titokban befejeznem, még a jövő zenéje. Az pedig végképp izgalmas, hogy milyen lesz életem első granny párnája. Nagyon izgulok!
Mindenesetre haladok. 
Szoncsi pedig tegnap délben, míg a kicsik aludtak/pihentek, készített egy képet rólam, amin éppen nagyon dolgozok az ügyön. Sosem volt még olyan képem, amin böködök, így megmutatom még ha kicsit kupis, kicsit életlen is. :)
Foto by Szoncsi :)))