Jelmezek 2014.

Bár nem ez jönne időrendben, de ma aktuális lett a téma. Történt ugyanis, hogy a február közepei farsangkor Lénáék csoportjában 8, azaz nyolc gyerek volt, a többieket, köztük Lénit is, leterítette egy vírus, így ma rendeztek egy "Maszkabálat", pót - farsangot, és mindenki jelmezbe mehetett. Nagy volt az öröm! Főleg, hogy szegény Lénámnak már kész volt a jelmeze, izgatottan várta a bulit, de pont előtte nap délben lett lázas az oviban. Mire odaértem már keservesen zokogott, azt hittem ennyire fáj valamije, de "csak" a lelke fájt, de az nagyon, mert ő Angeina akart lenni másnap. :( Végül volt itthon is buli, és lett az oviban is. :)

Szerencsére igen egyszerű ötlete támadt a lánykának: Angelina balerina szeretett volna lenni. Mivel mindkét lány balettozik, sokminden nem kellett hozzá, csak a tütüre varrtam farkincát és horgoltam olyan virágot, amilyen Angelinának van, majd készítettem egy álarcot. Hatalmas boldogság volt:

Léna, mint Angelina balerina az oviban

Szoncsi is nagyon készült az első sulis farsangjára, ahol mi más, mint ló, egészen pontosan unikornis szeretett volna lenni. Ennél is konkrétabb terve volt: fehér unikornis, lila sörénnyel és szarvval (talán a Mia és én című mesében ilyen az egyik unikornis). Sok filc, sok biztostű, némi dekorgumi, és egy fehér pulcsi kellett hozzá. Az eredmény a jelmezversenyen második helyezést ért. :))

Szoncsi, az unikornis, az első sulis farsangon

Zétény felvette magára az összes tűzoltó kelléket az itthoni farsangra, de neki külön még nem készült jelmez, ezzel is boldog volt nagyon. :) No de majd jövőre!!! ;)

Karácsonyra készültek

Idén rettentő büszke voltam magamra, mert az oviba és a suliba a pedagógusoknak szánt ajándékoknak is időben nekifogtam. Ez elsősorban az ötletelés, majd az anyagbeszerzés szempontjából volt fontos.

És a lányok is aktívan segítettek. Az anyagválasztásban különösen. De az ajándékokhoz ők készítették a képeslapokat is. Vágtak, rajzoltak, ragasztottak és Szonja már maga írta meg a lapokat. Léni még "csak" a címzésig és az aláírásig jutott. :))

De hogy mik is készültek?! Az oviba Léna a Tildás kis neszesszer mellé tette le a voksát, így azt varrtam az óvónéniknek és a dadusnak is. Lencsi még szaloncukrot is tett bele "meglepetésnek" . :)

ovis Karácsony

A suliba pedig kis válltáskák készültek, magamból kiindulva ebből sosem elég ha a könyvek/füzetek/dolgozatok haza és visszacipeléséről van szó. Szoncsi a két tanítónéninek egyformát kért, a német tanárnéni pedig más színű masnival kapott ugyanolyat. Azt mondja a kisasszony, hogy rendszeresen látja a mai napig a tanítónéniknél (és azt is hozzátette, hogy milyen jó érzés neki, hogy azt tőlünk kapták... :)), így nem lőhettem nagyon mellé. ;)

Tatyik cipekedéshez ;)

Az ötlet INNEN származik, csak az a masni nekem túlméretes volt, viszont a táska varrásának ötlete zseniális! Magamtól egészen máshogy, jóval bonyolultabban csináltam volna, érdemes lehet egy pillantást vetni rá!

Jövőre, akarom mondani idén decemberben, már három csomagot kell készíteni, így remélem akkor is időben neki fogok majd állni... ;)

Advent

December első napjára elkészültek az idei díszek is.
A koszorúnk idén semmi extra. A tavalyi alap néhány szívvel feldobva, a gyertyákra zsinórt kötöttem és beleolvasztottam a drótból hajlított számokat.

A dekoráció egy része idén is új. Hisz tavaly ilyenkor még nem is tudtam horgolni! :) Készült három mini hóember és Szonja ötlete nyomán néhány hópehely a falra.

Az idei kedvencem viszont az adventi naptár lett. Egészen biztos jövőre is ilyenünk lesz.

Ez más a sokadik, de ez az ideális számunkra. Varrtam már kiscsizmákat, voltak sapkácskák, de mindig az volt a gond, hogy egy-egy méretesebb ajándék nem fért bele. Főleg hogy három adventi naptár hely és idő hiányában kizárt, így egy helyre kerül a három gyereknek szánt kis meglepetés. 

Idén vettem egy fehér vessző koszorú alapot, ezt szalagokkal fellógattam a hinta helyére és erre lettek felerősítve a kis csomagok. A három kis ajándékot egészen egyszerűen körbe varrtam, levágtam a felesleget, majd a kinyomtatott sorszámokat a csomagra ragasztottam. Imádjuk! Pedig már csak 6 pici csomag várja, hogy rákerüljön a sor és az izgatott kis kezek széttépjék őket. :)

Dupla fenekű harmadszor

A tavaly ezidőtájt kitalált, majd márciusra elkészült prototípus után hamarosan készült egy második dupla fenekű táska is megrendelésre, most pedig elkészült a harmadik és egyre inkább úgy fest, hogy nem az utolsó. 

A kívánság ezúttal úgy hangzott, hogy akár ugyanolyan is lehetne, mint az enyém, csak a belső zsebeket kell átméretezni. Két telefonnak kellett belső zseb, kicsi naptár helyett filofaxnak, valamint a BKV-zás miatt a külső nagy zsebnek is záródósnak kellett lennie, illetve a hátuljára egy pici cipzáras zseb is került.

A horgoláson lévő virág esetében annyit változtattam, hogy a virágnak lyukas a közepe, amivel egy gombra lehet rögzíteni, így a virág színe hangulattól függően változtatható.

Sapkák, táskák és egy szőnyeg

Kicsit sűrűre sikerült a szeptemberünk eddig, de a sok sok tennivaló közt, azért alkottam is ,csak... hogy is mondjam... nekem sem sikerül mindig, minden... Az elmúlt hetekben alkottam két sapkát. Az egyik egy pilóta sapka, horgolva, Zétinek. Nagyon klassz lett szerintem, de mikor rápróbáltam, sivalkodott, hogy nagyon szúr.,  :( Nem gondoltam rá, hogy hiába van már ebból a fonalból sapija, nem mindegy a fazon. Ez a füles rész miatt nagy felületen ér a bőréhez és ő erre érzékeny. Még nem volt szívem lefejteni, de hordani nem fogja így, az egészen biztos. :(

Aztán Léninek kötöttem egy cuki átmenetit. Bár próbáltam rá, kicsit kicsi lett... Épp a fülét nem védi. :( Ez is egyben van még, ugyanis a szívemnek kedves fonalból van, amit már nem lehet kapni és olyan szép. :(

De azért volt ami összejött...

Két villám projekt: a két friss balerinámnak két balett tatyi a felszerelésnek. A minta vasalva van rá némi googlezás után talált képpekkel szerkesztve. Léninél épp tombol a Hello Kitty mánia, így neki balerina Kitty-je van Szonja pedig két balerinát választott, akik kaptak "igazi" tütüt. Sajnos az övénél kicsit feljött a minta. Leválni nem akar és szerencsére ott épp üres a fólia, remélem később sem lesz baj vele. Csajok imádják, egyszerű volt, praktikus lett. :) (a képek sebtiben készültek ma reggel, mielőtt elvitték őket :) )

Balett táskák

Ezen kívül pedig még korábban horgoltam egy szőnyeget az ágyunk mellé Zpagetti fonalból. Nagyon tetszett a dolog! Azért nem mutattam eddig, mert gondoltam majd Férjével együtt mutatkoznak be, ami ugyanez lenne, csak kékkel a pink helyett. Csakhogy már megint nem jött össze valami. :( Ugyan két szürke fonalat rendeltem, csak egyet küldtek. Mire kiderült, már nem volt több. Ígérték, hogy hamarosan jön szállítmány. Jött is. Csak világos szürke nem volt benne. Így apjuké félkész állapotban hever a földön. :(

De az enyémet azért megmutatom. Jamie kutyánknak nagyon tetszik, szóval remélem jól fogja bírni a mosást!!!!! ;)

Jamie és a horgolt szőnyegem

Iskolakezdés

Szoncsi lánykánk idén kezdi az iskolát. Nagyon izgalommal és óriási lelkesedéssel várja.
Gyerekkoromban nekem mindig az jelentette a ráhangolódást az iskolakezdésre, hogy apukámmal nekivágtunk a könyvek becsomagolásának. Ő csomagolt, én meg végignéztem a könyveket. Szerettem! És később, mikor már magamnak csomagoltam, akkor sem kevésbé.
Szoncsinak nincs mit csomagolni. Első nap fogják megkapni a könyveket és gyanítom, hogy azok is csak nylon borítót kell, hogy kapjanak szép papír helyett.

De találtunk magunknak más közös szórakozást a készülődésre. Varrtunk. Egy egész szettet.

Szonja a varrásban már lelkes segítőm. Gombostűket adogat, vág, mér, ötletel. 

Az anyagokat most különösen gyorsan választottuk ki. Az iskolatáskához passzolót kért, amiből a névnapjára a tároló is készült az íróasztalára (üres kartondobozok, wcpapír guriga és egy egyszerű farostlemezlap festve, bevonva). 

A szett

Készültek feltekerhető ceruza-, filctoll-, zsírkréta tartók, gondolván, hogy az a papírtok, amiben vettük őket, két használat után elszakad. Ebben volt már rutinom, itthon is van ilyen zsírkréta tartónk, már tanultam annak a hibájából, ezért olyan alacsony a zsebrész (gyorsan kopik és törik, aztán meg nem lehet kiszedni) és ezért vannak bő zsebben kettesével (nem csúszik, nehéz betenni) és ezért van visszahajtható felső része is, így nem fog össze mindent és nem is tud véletlen sem kipottyanni. Szoncsi mádja tekergetni és gumizgatni őket. :)) A zsebkendőtartő pedig már annyira bevált nálunk, hogy minden táskába jár külön. Most sem maradhatott el. :)

Tárolók

Végül pedig összedobtam két egyszerű angyalkás könyvjelzőt az itthon lévő szalagokból és gyöngyökből. Majd meglátjuk beválik e vagy sem. Ebben nincs még tapasztalat. :)

Angyalos könyvjelzők

Remélem jövőre is ilyen lelkesen fog készülni a második osztályba, mert megszereti az iskolát, az osztálytársait, a tanítóit és mindent, aminek ehhez a legcsekélyebb köze is van. Remélem jól fogja érezni magát!

Szülinapra készülve

Már sokat emlegettem, most végre meg is tudom mutatni, hogy mik készültek a hétvégén második szülinapját ünneplő kisfiunknak.

Az, hogy szülinapi póló neki is jár, már természetes. Mint ahogy az is (a nővereinek legalábbis), hogy reggel a feldíszített szobán kívül ez várja az ünnepeltet. Zétény is a lufik után azonnal lecsapott a pólóra és fel is kellett venni még kakaózás előtt, ami nála igen nagy szó. Miután megnézte magát a tükörben, ezeket a képeket készítettem róla:

Szerintem elégedett!! :)

A tortázásra és a köszöntésre csak délután került sor, de a boldogság akkor sem maradt el. Nagyon örült a mentőautónak, a legonak és a labdának, de az utolsónak kibontott ajándék is nagy sikert aratott. 

A lányok hátizsákjai után tudtam, hogy ha Zéti elég nagy lesz, neki is fog készülni egy hasonló. Sokáig nem szerette a hátizsákot, csak a kis majmos horgolt táskáját használta, mostanra viszont az sokszor kicsi. Elég régen eldőlt, hogy a második szülinapra készül neki saját példány. Először autósat akartam, aztán jött az Angry Birds mániája, de végül a majomnál kötöttem ki már megint, mikor Google barátom segítségével megtaláltam EZT az uzsonnástáskát. Erőteljes koppintásom eredménye pedig itt látható:

Két dolgot változtattam a lányokéhoz képest: egyrészt belül kapott két kis rekeszt a folyton magunkkal cipelt kisautóknak vagy bármi másnak és a két pánt közé akasztót is varrtam.
Ugyanakkora a táska, mint Szonjáé, talán még kicsit nagy Zétin, de szeretném, ha az ovis időszakot kihúzná, úgyis akkor lesz főkét használva, de már most is lelkesen pakol bele és hurcolja. :)

Az első igazi megrendelésem :))

Mikor elkészült a duplafenekű táskám, szinte azonnal volt 4-5 érdeklődő, akik szerettek volna ilyet. Nagyon jól esett, de kicsit meg is ijedtem a feladattól. Eddig csak ajándékba készítettem ezt-azt, arra meg ugye van az a bizonyos mondás az ajándék lóról meg az ő fogáról, így senki nem is reklamált eddig. ;)

Most viszont eljött az első igazi megrendélsem ideje. :)) A 4-5 érdeklődőből egyet ugyanis nem rettentett el az őszinteségem, a munkára szánt időm, az anyagköltséget is reálisnak tartotta, így össze kellett szednem magam, hogy egy izgalmas, új feladatba vágjak bele. Egy ismeretlen ember ízlését eltalálni nagyon nehéz. Még irányelvekkel is. 

Valami rózsaszínes bőr, rózsás kiegészítéssel és egyszínű belsővel azért elég sok változatot rejt magában. Főleg ha csak rózsaszínes lila műbőrt találok.

Végül azonban belevágtam. És ahogy haladtam előre, be kellett látnom, hogy nem csak elmélet, hogy a prototípus elkészítési ideje duplája a többedik darabénak. Végtelenül büszke voltam magamra és az elkészült belső részre. Miliméterre pontosan passzolt minden apró részlet. A horgolás is szép egyenletes lett, felölteni is szépen sikerült a zsebre. Már már tökéletes volt minden. ;)

Elméletileg ezzel a nehezebb, munkásabb rész kész is, hisz a külső az csak egy lesarkított körbevarrás. Még a pánton izgultam, de ahogy lenni szokott, túl szép volt minden ahhoz, hogy igaz legyen.

Ez a műbőr kicsit felsőbb árkategóriájú, mint az enyém és ennek megfelelően vastagabb is. És bár a tűim most remekül bírták, a varrógép egyszerűen nem bírt el a dupla vastagággal. Nem tudta továbbítani az anyagot. Kegyetlenül megizzasztott, kő kemény küzdelem volt, de végül, hosszas csatában csak felülkerekedtem rajta! 

Nagyon izgultam, mikor a képeket elküldtem Áginak és elmondhatatlanul jó érzés volt olvasni a sorait, hogy mennyire tetszik neki, amit lát.

A most következő képek még a télies tavaszban készültek, totál színhibásak sajnos. :(( Bár ez a kép nem túl jó, de most elnézegetve a maradék kis anyagot, talán ez áll színben legközelebb a valósághoz. Egy nagyon szép világos lila műbört tessék elképzelni, enyhe rózsaszínes beütéssel:

színek

A többi kép pedig magáért beszél azt hiszem:

A táska

felülnézet

A belső rész

Remélem Áginak élőben is tetszett (egy rokona vette át, mert nem egy városban lakunk, nem is tudom eljutott e már hozzá)! Viseld egészséggel.

Kocka mánia

A gyerekeim icipici koruk óta imádnak kockákkal játszani. Egészen piciként még csak a fakocka volt. Ez most Zétény kedvence persze, de mivel van sok extra mintás kockánk is, a lányok is szívesen beszállnak még olykor.

Aztán jött a duplo. Három gyerekkel már félelmetes mennyiség jött össze. Szonja azért kapott sokat, mert újdonság volt és imádta. Léna azért, mert ha már ketten játszanak vele, elkél a mennyiség. Zéti pedig azért, hogy legyen fiús része is a készletnek. Helikopter, traktor...

Aztán úgy egy éve, elérkezett az igazi apró legók korszaka is a Lego Friends megjelenésével.

Eleinte még kordában tudtam tartani a sok kockát, hisz a fakockáknak volt két kisebb dobozuk, a duplonak sok hely kellett, az elfoglalt egy Expedit polcnyi dobozt, a pici legot meg úgyis magasan kellett tárolni, elég volt neki egy méretesebb cipős doboz.

De jött a Karácsony és a lányok megkapták a szívük vágya hatalmas lovardát a Friends sorozatból. És még két (véletlen tök egyforma) házikó készletet a rokonságtól. Így már nem fértünk a cipősdobozban... És Zéti is egyre értelmesebb lett, már nem eszik apró legót. Ki kellett hát találnom valami új helyet. 

Hogy s hogy nem ismét a Pinterest segített rajtam ezzel a linkkel... ;) :)) Persze én nem apróztam el a dolgot, nem patch-workkel dolgoztam, de az ötletet mindenképpen innen szedtem.

Most sikerült végre időt kerítenem az egy méter átmérőjű kör kiszabásához és a ringlik kalapálásához.

Praktikusság 10-ből 10! :)

 Azt hiszem erre mondják, hogy egyszerű és nagyszerű! Csúcs tényleg! A lego 90%-a rajta marad játék közben, a maradék 10%-ot csak rádobálják a gyerekek és összehúzzuk. Ennyi. És még hárman is kényelmesen elférnek rajta/körülötte:

használat közben

Ha már lúd, akkor viszont legyen kövér. A maradék anyagból varrtam egy egyszerű, de igen méretes, erős zsákot a fakockáknak is, így ezek is egy helyen vannak végre, a két elszeparált tárolónak hála pedig épp elférnek egy nagy dobozban együtt anélkül, hogy összekeverednének.

Ünnepi elmaradás

Tegnap beszélgettem egy kedves ismerőssel, akiről tudom, hogy olvassa a blogot, ez is szóba került, kérdezett valamit, mire én lelkesen magyaráztam Szonja szülinapi hajpántjáról, ő meg nem értette. Mikor hazajöttem, akkor esett le, hogy én április 9-én elkészítettem az ide szánt képeket, még titokban, mielőtt megkapta volna az érintett, de azóta sem tettem fel. Ott várták a sorukat mostanáig az asztalon és fel sem tűntek... Még ilyet...

Szóval... az úgy volt...., hogy legnagyobb lánykánk a szülinapján oviba ment, mint minden rendes 6 éves, így az ünneplés délutánra maradt. De hogy jól induljon a születése napja, néhány sk aprósággal azért készültem  reggelre is "csak úgy".

Nálunk az ünnepeltnek dukál egy mami által készített szülinapi póló. Naná, hogy lovacskás... :) Eddig azt hittem nem tudok lovat rajzolni sem, nem hogy varrni, de a végére egészen elégedett lettem magammal. :) Azóta csak egy bánata van a lánynak, hogy a póló hosszú ujjú, így nem tudta többet felvenni. Hiába, akkor még az kellett. :(

A bögre ruhája azóta kívánság, mióta magamnak összedobtam egyet még a kötős korszakom legelején tesztelésképpen. Szoncsi odáig volt mikor egyszer ivott belőle, hogy mennyire jó ilyen puha bögréből inni. Most már van neki is! :) Ez a példány nem kútfőből készült, hanem a Simple Crochet magazinból. Sajnos nagyon nem vagyok elégedett vele. Elsőre fejteni kellett, de ez az én hibám. Kicsi lett a bögrére. De a második sem lett az igazi, pedig körbe megnöveltem, a méret már stimmelt. A végén még meg is toldottam a fülénél, de így sem az igazi. Folyton lecsúszik. Az enyém nem csinál ilyet... No sebaj. A reggeli két perc kakaózást azért kibírja a helyén. ;) :D

A harmadik pedig egy hajpánt. Szintén a magazinban találtam és hát ezt imádom!!! Sőt! Imádjuk. :) Annyira jól áll a lányoknak, hogy még én is felpróbáltam. Még szerencse, hogy állítható a mérete. :)) ;) 

És ha már ennyire megkésve mutatom mindezt, akkor legalább az éppen hatéves hölgyről is mutatok egy képet az ünnepi szerelésében:

Megálmodtam, megcsináltam!

Nagy szavak ezek, de most azért kicsit büszke vagyok magamra. :)

Még tisztán emlékszem a pillanatra, amikor eszembe jutott egy furcsa gondolat. Pedig akkor még 2012-t írtunk... Akkor jöttem rá, hogy milyen lenne a tökéletes belsejű táska. Nekem.

A táskámban könyékig túrtam éppen a nem is kicsi pénztárcámat keresve. Már mindent megtaláltam, csak azt nem. Először azon gondolkodtam, hogy mi a csudának van nálam ennyi cucc. De mikor végiggondoltam, hogy mi is ez a rengeteg holmi, arra jutottam, hogy egyik sem nélkülözhető. Lehet, hogy ritkán kell, de akkor nagyon! Gondolok itt az esernyőmre, az összehajtható kis bevásárlótáskámra vagy éppen a neszesszerre, amiben a pótpelenka, popótörlő és egyéb életmentő fontosságok vannak. Ha kitenni nem lehet őket, akkor legalább el kellene rekeszteni őket. Heuréka! Megszületett a fejemben a duplafenekű táska terve.

Bár sokszor eszembe jutott a terv, ennél tovább nem jutottam vele. Egészen addig, míg a horgolás kapcsán eszembe nem jutott, hogy kellene egy olyan táska, ami nem horgolt ugyan, de horgolással van ötvözve a varrás. A textilnek nincs ehhez elég tartása. De akkor mi? Bőr. Vagyis műbőr. Erre már egészen beindult az agyam! Február közepén bababoltba mentem kicsi fiammal, aminek az üzletsorán több kis bolt is van. Egyik ablakon nagy betűkkel hívogatott a "függöny, műbőr stb." felirat. Muszáj volt bemenni. Így vettem meg életem első fél méter műbőrét.

Hetekig csak nézegettem. Férj kérdezte, hogy minek is vettem, de annyira nem voltam biztos benne, hogy képes leszek megcsinálni, hogy mindig csak azt mondtam neki, hogy majd ha összeszedem a bátorságom, hogy belevágjam, akkor elmesélem.

Ez a nap kedden jött el. 

Vagyis akkor még csak összeválogattam a bélés anyagait, szabásminta terv készült és megszületett az elhatározás: holnap belevágok!

Szerdán elkezdtem varrni a duplafenekű alsó részét. Már olyan rég varrtam ilyet, hogy ez a régen szabással vasalással max. egy órás munka most egy komplett déli alvást elvett (bő 2 óra).

A felső résszel azért gyorsabb voltam! Az a sok zsebbel együtt is meglett ennyi idő alatt másnap, pedig annak az alját is rögzítenem kellett egy cipzáros részhez, ami nem olyan egyszerű, mint egyenesen összevarrni! :)

Harmadik napon szabtam a műbőrt. És horgoltam.

Negyedik napon állt össze a külseje és varrtam egybe az egészet.

Ötödik nap reggelén lett vállpántja is.

Íme: (Fotó by Szonja. :))) )

My very big bag :)

A belső elosztása tehát dupla fenekű, ami így látszik talán a legjobban:

Belül emeletes táska

Az első képen üres az alsó rész (az a szürke kockás az). A másodikon megpakoltam, a harmadikon eltüntettem.

Kerestem a neten ilyesmi táskát ötletgyűjtésre, de nem találtam hasonlót sem. Két lehetőség van: vagy rosszul kerestem vagy ez nem működőképes ötlet. Nem hiszem, hogy a spanyolviaszt találtam fel, de az is valószínűtlen, hogy senkinek nem volt még igénye rá. No majd pár hét használat után beszámolok, hogy bevált e. :)

A felső rész a nálam már szokásos hármasból áll: cipzáras zseb az iratoknak :

Hagyományos, de új fajta zseb az iratoknak

A másik oldalon pedig ott a kulcstartó karabiner és zseb a notesznek. Ez utóbbit kicsit megtoldottam most, mellette kapott helyet az állandó tollamnak egy pici zseb.

Tolltartó zseb, naptárnak szabott zseb és a kulcstartó karabiner

Belül pedig minden más: 

A záródása is új volt nekem: Kicsit süllyesztettem a cipzárt. Nem is olyan bonyolult, mint gondoltam és nekem szebb így, mintha szintben lenne a cipzár.

Ezen az utolsó képen látszik, hogy az elején horgolással díszített rész valójában egy nagy zseb.

Nekem szükségem van ilyen könnyen elérhető zsebre minden táskán. Ide dobálom be a kocsikulcsot ha csak az oviba szaladok be vagy a parkolójegyet...

Tervezem, hogy ezen a részen mindig lesz valami évszaknak megfelelő horgolt kitűző, de eddig még nem jutottam el odáig, hogy elkészüljön a tervezett virágom. Most Viktu gombája van rajta, ami szerintem igazán jól áll a táskának, így nem is nagyon fogom elkapkodni a dolgot. ;)

Nem volt egyszerű összehozni, de egyelőre azt érzem, hogy nagyon megérte a küzdelem. Persze lehetne tökéletesíteni, de melyik első darabot nem? Először dolgoztam műbőrrel, ez is nehezítette a helyzetet. Nagyon jó tartása van, de nem tudtam levasalni, nem tudtam úgy tűzni ahogy szeretek (megmarad a lyuk), két tűm tört bele... A pánt kifordítása pedig elsőre lehetetlen eseménynek tűnt. Ehhez képest azért nem rossz a végeredmény. :D No de puding próbája az evés, erről is pár hét múlva derül majd csak ki igazán, hogy beváltja e a hozzá fűzött reményeimet. Remélem!

Matrjoska

Lagalábbis Matrjoskának indult. Szonja hátizsákja. A végére eléggé elszakadtunk az eredeti tervtől... :)

Szoncsinak nem tetszett az először papírra vetett kerekfejű, nyúlánkabb minta. Így oválisodott. Eredetileg alul és felül más színű lett volna, de ezt is elhagytuk.

A vége inkább eg baba arcú táska hölgy lett, mint matrojska. :))

Technikailag mindenképpen ő sikerült jobban. Hiába... a rutin... :) A táskamerevítő itt már sima ügy volt, és a bélésanyaggal sem kellett annyit trükközni már.

A kitűző itt is ViktArt-os (Matrjoskának indult, de Szonjám beleszeretett a madárkába... ;) ), az anyag Amy Butler, megvan a szalagos vállpánt megoldás is, a masni a hajban és a pöttyös anyag is visszaköszön, még sincs túl sok közük egymáshoz a baglyos barátjával. :) De szépen tudnak egymás mellett sétálni! :)))

Bagolyó

Kisebbik lánykánk bagoly mániában szenved egy ideje.
Én pedig szoktam rátenni egy lapáttal a dologra, mert szerintem nagyon illik hozzá ez a kis karakter. :) Így aztán van baglyos pólója, baglyos kiűzője, bagylos tasakja és ki tudja mi még. :)

Ezek után persze nem nagyon lepett meg, mikor kitaláltam, hogy varrok nekik hátizsákot és megkérdeztem, hogy milyen anyagot szeretne, rávágta, hogy baglyost. :) De a baglyos sajnos kifogyott, így kitaláltam, hogy akkor csinálok bagoly alakút.

Ez volt valamikor Karácsony előtt. Féltem tőle rendesen... Saját szabásminta, saját tervek... És húztam az időt.

Most, hogy közelednek a tavaszi kirándulások, ahová kulacs, rongyi és minimum egy kedvenc nélkül nem lehet elindulni, elszántam magam. Választottak a lányok anyagot maguknak, én pedig remegő ollóval belevágtam.

Az eredmény?

Cseppet sem tökéletes, ám a tulajdonosnak óriási örömet okozó, felismerhető, funkcióját remekül ellátó bagoly hátizsák!! :) Íme:

Az anyag Amy Butler nevével fémjelzett csoda. :) Nekem nagyon régóta tetszik és igazán meglepett, hogy Léna ezt választotta a webshopból, de eltökélt volt. Sem ő, sem én nem bántuk meg! :) Kicsit csajosítottam a pöttyös rózsaszínnel a kékes árnyalaton és kapott masnit is a "hajába" bagolymama. Kicsinye Viktu keze munkáját dícséri. A pántja pedig... Égen földön nem kaptam hozzá illő színű pántot, így kitaláltam, hogy egy semleges szürke színűre varrok szalagot, azzal fogom a táskához igazítani. Imádom!!

Nagyon nehéz volt az extrém vastag vatelinnel dolgozni, de kellett a tartás miatt, ahogy az alul körbefutó táskamerevítő is, ami nem kis fejtörést okozott. De végül csak elkészült... :)

És hogy miért bagolyó a cím? Mert Lénám így mondja a baglyot. :))