Még novemberben esett meg az eset, hogy nagylányommal egy hétvégi napon, kettesben, csajosan elbuszoztunk egy fonalboltba (többek között).
Komoly méreg fogott el, mikor kiderült, hogy ja... kártyával nem lehet fizetni, mert még nem szerelték be a terminált. grrr.
Így mérgemben csak épp annyi fonalat vettünk, hogy ne érezze feleslegesnek és csalódottnak magát az útitársam.
Szín alapján választott. A drágáról sikeresen lebeszéltem, mondván azt most nem bírom kifizetni, így maradt a műszálas. Nem volt olyan rossz, mint amikkel eddig dolgoztam, de tartósságból megbukott. Pillanatok alatt kinyúlik a belőle horgolt mamusz. Viszont cserébe könnyen mosható, gyorsan szárad és ezek után az eredeti méretre áll vissza. Sűrűn van a mosógépben....
Sokkal egyszerűbb elkészíteni, mint gondoltam, bár a méreteznél akadtak elsőre gondok (túl nagyra hagytam, fejteni kellett az elsőből).
Itt épp az ötödik darab készül:
A prototípus Szonja új kedvenc színeiben: lila és szürke kombinációban.
Zéti kijelentette, hogy neki nem kell bele szürke. Csak kékes legyen. Neki ez a mániája... :))
Lénáé természetesen rózsaszín. Mi más?! :)
