Okok és téli sapkák

Mivel mostanában igen rendszertelenül írom a blogot és sokan kérdezitek ennek okát, így azt hiszem tartozom némi magyarázattal.

Az ok semmi izgalmasat nem tartogat, egészen egyszerűen, a laptopunk... hogy is mondjam... nem működik tökéletesen (kábel függő, lassú, mint a csiga, nem tud sokszor elindulni...) ezért a netezés az esetek 99%-ban már a táblagépről illetve férj céges laptopjáról megy, viszont a képeket értelemszerűen erre töltjük át (mivel nincs bekapcsolva a gép csak ritkán, ez is kb. havonta egyszer történik meg. :( ), a varrásról-kötésről-horgolásról szóló blog pedig kép nélkül nem túl érdekes, így elmaradoznak az írások. :(

A Facebookra való posztolgatás hébe-hóba azért egyszerűbb, mert oda egy telefonnal készült képet fél másodperc alatt fel lehet tölteni. 

És ha már idő. Ide kiválogatni, lekicsinyíteni, megszerkeszteni a képeket, majd ehhez még valami szöveget is írni, hát.. nekem nem két perc. Most konkrétan egy órája küzdök a képek miatt, időm pedig... ilyesmire... nos, ritkán van. :(

Ennyire egyszerű, prózai okai vannak a dolognak, de engem is zavar a sok elmaradás, így megpróbálok valami megoldást találni. 

Most például ezen a szép, napsütötte tavaszi napon megmutatom az idei téli sapkakészletünket. Jobb később, mint soha! Azért a Facebookos követőknek ezek nem lesznek teljesen ismeretlenek talán! ;)

Idén a Drops Andes fonala volt a nyerő. Először Léni szeretett bele a Pinterest-es inspirálódós gyűjteményemből a cicás sapka-sál szettbe, így elsőnek a szürke, horgolt kiscicám készült el. Imádta és csak ezt hordta pár héttel ezelőttig. :) Mivel tavaly egész télen le akart fagyni az orra, igazán jó választásnak tűnt a körsás. Mondjuk így utólag már tudjuk, hogy ez a tél, nem olyan tél volt, nem sokszor húzta így be magát, de talán még jövőre is jó lesz, akkor pedig még lehet hideg!

Szoncsinak is dukált egy új sapka. Idén külön figyelni kellett rá, hogy valahogy növelhető legyen a fejfedő, mert hetente kétszer balettre jár a suliban, ahol kötelező a konty, azzal meg az egyébként jó sapkák nehezen érnek el a füléig. Így lett egy felhajtókás sapkája. Ha kontya volt, így lentebb lehetett engedni. Ő egyszerű modellt választott, már igazi nagylányost. Körbe sima kötött, elől két csavart mintával. És csak semmi rózsaszín! Lila, fehér szegéllyel.
Kép sajnos csak ez akadt a kezembe, de ez legalább az idei két havas nap egyikén készült! ;)

Végül, de nem utolsó sorban: fanfárok szóljatok! Végre magamnak is készült egy szett. Ugyanaz a minta, mint Lénié, csak nem cicás. Pedig tuti jól állt volna az is.... ;) 

Meggyőződésem egyébként, hogy a kis Alpakka fonalnak köszönhetem, hogy a lovardában nagy haverságba került egy gyönyörűséggel, aki eleinte csak a sapkámat szimatolta, aztán velem is megbarátkozott, most már - pedig a sapkát már nem hordom pár hete én sem! - meglát, és jön elém. Biztos nem szimatolt még alpakkát! :)  (nem, tényleg nem konyítok a lovakhoz igazán, Szonja lovagol, én csak elütöm az időt míg várom, és nagyon megszerettem ezeket a nagy, és régen félelmetesnek tűnő állatokat, de tudni, még nem sokat tudok róluk. :) )

És lám, látszik, hogy a havas napon a kezembe ragadt a fényképezőgép, íme, itt is egy havas kép! :)

Ősziesítünk, téliesítünk

Volt nekünk két sapkánk még az előző posztban. Az egyik egy kicsit kicsi lett, a másik kicsit szúrós lett...
Azóta a sapik története folytatódott.
A szúrós sapiról kiderült, hogy a hivatalos neve "pilóta" sapka. No nem számomra volt ez újdonság, hanem kicsi fiam számára. És ha a repülőkhöz köze van, akkor már nem is szúrja annyira az arcát... ;)

A jelszó: PILÓTA! ;)

A másiknak pedig - bármennyire is tetszett mindenkinek - az első és egyben utolsó alkalommal, mikor Léna abban ment oviba, egészen biztosan eldőlt a sorsa: fejteni kell! Nem volt többé kérdés, ez tényleg kicsi. A képen szinte ki van engedve a csaj haja, nincs copf, ami feltolja, mégis egész úton húzogatta vagy ki volt a füle.

Mivel Léninek nagyon tetszett, ráadásul mindenki agyon dicsérte, így fájó szívvel vált meg tőle, de sokat segített az elválásban, hogy együtt fejtettük le és gombolyítottuk. :)) Számomra ez a kötés hátránya a horgolással szemben a sapiknál: Egy horgolt sapkát mennyire egyszerű lett volt megnövelni...

De nem szomorkodunk ám! Léni már korábban leadta a rendelést egy lila, vastag, meleg, téli sapkára (vajon tudat alatt a kabátja belseje miatt választotta ezt?! Nem tudom, de illeni fog hozzá ez kétségtelen! :) ) és megegyeztünk, hogy az majd ilyen lesz, most pedig inkább egy füles sapit szeretett volna. Így a sapi átalakult. 

Kitaláltam, hogy a napszemüvegtokom mintájával készítem, csak éppen sejtésem sem volt, hogyan kellene szaporítani az elején. Komoly küzdelem volt, de végül csak megoldotta a matekos agyam és onnantól már ment, mint a karikacsapás. Délután jött a próba, este a befejezés.

Nagyon tetszett a kötött masnis, de ha lehet, ez még inkább lénás lett és ezt is legalább annyian megdicsérték, mire az oviba értünk ma reggel, így erre is rettentő büszke a kisasszony én pedig egyenesen imádom őket együtt. :)

Szonja pedig a hét elején kapott sálat. Még a télvégi akcióban rendeltem a fonalat, azóta várja, hogy alakot öltsön. Kicsit féltem tőle, nagyon érdekes a struktúrája, de kár volt. Nagyon klassz lett horgolva! Szoncsi csak azt sajnálta, hogy nem vehette fel rögtön, de még a reggeli 10 fokban is erős túlzás lett volna. 

Nem úgy tegnap és ma, mikor sokaknak jégvakarás után indult csak a napjuk. Imádja! Léninek is kell majd valami hasonló, ugyanis ő a fő-fázós a családban, Szonja meg ebben úgy el tud bújni, hogy tuti nem fázik az orra hegye sem! :) EZ alapján a minta alapján készült lekicsinyítve persze gyerek méretre. :) A kezdő sor nagyon nagyon tetszik! Tuti minden körsálnál használni fogom, klassz rugalmas és nagyon szép!

Most pedig komoly válságban szenvedek. Fonalválságban. Beszerző körútra kellene mennem, mert sok a terv, de kevés a fonal. De a kedvenc fonalaim sorba mind megszűnnek. Nagyon szomorú vagyok miatt. :( Remélem azért jövő héten megtalálom az új kedvenceket!

Sapkák, táskák és egy szőnyeg

Kicsit sűrűre sikerült a szeptemberünk eddig, de a sok sok tennivaló közt, azért alkottam is ,csak... hogy is mondjam... nekem sem sikerül mindig, minden... Az elmúlt hetekben alkottam két sapkát. Az egyik egy pilóta sapka, horgolva, Zétinek. Nagyon klassz lett szerintem, de mikor rápróbáltam, sivalkodott, hogy nagyon szúr.,  :( Nem gondoltam rá, hogy hiába van már ebból a fonalból sapija, nem mindegy a fazon. Ez a füles rész miatt nagy felületen ér a bőréhez és ő erre érzékeny. Még nem volt szívem lefejteni, de hordani nem fogja így, az egészen biztos. :(

Aztán Léninek kötöttem egy cuki átmenetit. Bár próbáltam rá, kicsit kicsi lett... Épp a fülét nem védi. :( Ez is egyben van még, ugyanis a szívemnek kedves fonalból van, amit már nem lehet kapni és olyan szép. :(

De azért volt ami összejött...

Két villám projekt: a két friss balerinámnak két balett tatyi a felszerelésnek. A minta vasalva van rá némi googlezás után talált képpekkel szerkesztve. Léninél épp tombol a Hello Kitty mánia, így neki balerina Kitty-je van Szonja pedig két balerinát választott, akik kaptak "igazi" tütüt. Sajnos az övénél kicsit feljött a minta. Leválni nem akar és szerencsére ott épp üres a fólia, remélem később sem lesz baj vele. Csajok imádják, egyszerű volt, praktikus lett. :) (a képek sebtiben készültek ma reggel, mielőtt elvitték őket :) )

Balett táskák

Ezen kívül pedig még korábban horgoltam egy szőnyeget az ágyunk mellé Zpagetti fonalból. Nagyon tetszett a dolog! Azért nem mutattam eddig, mert gondoltam majd Férjével együtt mutatkoznak be, ami ugyanez lenne, csak kékkel a pink helyett. Csakhogy már megint nem jött össze valami. :( Ugyan két szürke fonalat rendeltem, csak egyet küldtek. Mire kiderült, már nem volt több. Ígérték, hogy hamarosan jön szállítmány. Jött is. Csak világos szürke nem volt benne. Így apjuké félkész állapotban hever a földön. :(

De az enyémet azért megmutatom. Jamie kutyánknak nagyon tetszik, szóval remélem jól fogja bírni a mosást!!!!! ;)

Jamie és a horgolt szőnyegem

Sál a múltból

Említettem, hogy Férjecske is kapott sálat, de arról nincs képem. És akkor már nem is hordta a tulajdonos, így valamelyik kosár mélyén lakott.

Nem hittem, hogy még előkerül idén... Nem hittem, hogy március 15-én hóesésben fogja lovagolni vinni a lányát az apukája és a fél órás szabadtéri várakozás idejére bizony esze ágában sem volt sál nélkül indulni. 

Azt pedig, hogy március 22-én is az ország sok pontján - még csak nem is mutatóba - esik a hó (itt csak szélvihar van 4 fokban...) és még 27-éig végig komoly fagyokat és jelentősebb havat jósolnak, elhinni sem akarom.

Általában meg szoktam találni a rosszban a jót, de most nem megy! Még az sem dob fel, hogy így legalább lefényképeztem és nem marad ki a blogból az Apasál sem. És az sem, hogy csak azért is mellé tettem a nőnapi hortenziánkat és csak azért is tavaszias hangulatot csempésztem mögé! (Most aztán jól kitoltam téltábornokkal mi?!?! ;) :D )

De hogy a sálról is essen szó: Gábor nagyon szeretett volna egy kasmír tartalmú sálat. Nem tudni miért, ez ütött szöget a fejében. Minta mindegy. Szín mindegy. Csak extra puha, vékony, de jó meleg legyen. És ha már puha, akkor kabáton belül hordható persze. Ez nekem nagy könnyebbség volt, mert így nem kellett két kilométert kötnöm belőle csak másfél métert. Az is eltartott egy ideig a hármas kötőtűvel! :)

A mintán sokat gondolkodtam, sok próbakötés volt, mert a tervek sora dőlt meg a legkülönfélébb indokokkal, míg végül egy nagyon egyszerű, négyzetmintás kötés lett a befutó. Szerintünk szép! ;)

Fonal: Barka-Vasárnap

A horgolás

Nem szoktam újévi fogadalmakat tenni, idén mégis több dolog is került a listámra. Az egyik volt a horgolás megtanulása.

A decemberi fonalbolt látogatásomkor vettem direkt ehhez két gombolyag pamut fonalat. Néztem, néztem őket, de valahogy végül csak a kötőtűvel böködtem először, nem a horgolótűvel. És bár megfogadtam, hogy baglyot többet nem, ki akartam próbálni, hogy a színek cserélgetése a mintáknál vajon hogy működik. Így lett rózsaszín alapon zöld baglyos mobiltokom is. Ez a technika még túl bonyolultnak bizonyult nekem, ilyen piciben oké, de nagyon nehezen szabályozom a szálak hosszát. Hol túlszorítom, hol olyan laza volt, hogy majd' leesett a bagoly a háttérről. Sok visszafejtés volt benne, így ez még hosszas gyakorlásra szorul.

A színkombínáció viszont magával ragadott. Léna a később neki horgolt ilyen színű baglyot el is nevezte Marcipánnak. Szerintem találó!

Mert végül csak elkezdtem ám horgolni! 

Január első felében, egy szombati napon fogtam először horgolótűt. Küzdöttem, küzdöttem, de a nap végére úgy döntöttem, hogy ez nem az én műfajom, feladom.

Másnap csak nem hagyott nyugodni a dolog. Újabb videókat kerestem és nekikezdtem újra. Délre aztán ráéreztem a horgolásra. Pálcák, szaporítás, fogyasztás, már nem volt akadály. :) Délután nyeltem egy nagyot és megpróbáltam egy labdát készíteni.

Meglehetősen laza lett, a fogyasztás kissé lyukacsos, de első horgolmánynak nem is olyan rossz. :) Gyerekeknek pedig öröm dolgozni, ők nem fogják a technikát kritizálni! Gömbölyű? Igen. Szép színű? Igen. Lehet dobálni? Igen. Ennyi a lényeg. :)

Ki sem fogja találni senki, hogy mi volt a következő kérés. Nyert. Bagoly. Léninek. Szonja pedig nem aprózta el: "ugyanolyan hörcsögöt szeretnék, mint a kicsi Mogyoróm, hogy aludhassak végre a hörimmel". ööööööö :)

A bagolynál nem kellett sokat keresgélnem, a Hekkagurumik rég a kedvenceim és tudtam, hogy ott van leírás bagolyhoz. Nekifogtam hát.

Nagyon figyeltem, hogy szorosabbra próbáljam horgolni, mint a labdát és mikor elkészült Marcipán, azt gondoltam sikerült is. Léninek sem volt kifogása. Az ágyában lakik, oviba jár vele, szóval igazi kisbarát lett. :)

A rózsaszín-zöld hármassal tehát elkezdődött a legújabb mániám, a horgolás.

Több lehetőséget érzek ebben, mint a kötésben és nem csak az amigurumik miatt.  Kötni is fogok, de azt hiszem az megmarad őszre és télre. Vagy már megint tévedek. :)

Jé, tudok kötni...

Körülbelül így kezdődött minden. :) Na jó, nem! :)

Még valamikor általános iskolában kezdődött. Ahogy az lenni szokott, a Nagymamám keze is benne van a dologban. De kötni anyu is tud! Szóval volt honnan megtanulni az alapokat. 

Tudtam simát és fordítottat kötni. Ment a patent és a rizskötés, és túl voltam 1-2 sálon is. Igen ám, de a kötés nálam úgy kezdődött, hogy "Anyu/Nagyi! Egy ilyen és ilyen széles sálat szeretnék. Elkezdenéd?"

Mert az elkezdést egyszerűen képtelen voltam megtanulni. Nem ment. És az első pár sor sem. No és befejezni se tudtam...

Nem is foglalkoztatott a dolog az elmúlt kb. 15 évben. De mostanában mindenki köt körülöttem. Egyikükkel beszélgetve meséltem neki a hiányosságomról. Mire ő csak azt kérdezte, hogy "miért nem nézel még pár videót a neten, annyi mód van, hátha valamelyik bejön." 

ÉS akkor a fejemhez csaptam. Hogy ez miért nem jutott eszembe?! Ez volt tavaly novemberben.

Nagyjából másnap vettem a rövidáruboltban egy kötőtűt, elővettem a pompom készítésre itthon tartott fonalat és uccu neki. Így esett, hogy kilógok a felmenőim közül. Más módszerrel kezdek kötni. :)

Egy kis gyakorlás után már rendeltem is az első fonalcsomagomat.

Szonja pompomos egyszerű, de gyönyörű színátmenetes (1 gombóc Drops - Big Delight Rózsakertből készült) és átlátszó gyöngyökkel díszített sálja volt az első mű. Ma már túl meleg, de Imádja a nagylány. Végre úgy lehet megkötni, ahogy én szoktam, hisz elég hosszú ehhez és a gyöngyöktől olyan, mintha mindig havas lenne. :)

Léna hóemberest kért. És kapott. Sajnos a képeken sosem jön vissza a színe igazán, de nagyon vagány, a csajomhoz nagyon illó fonalat választott (Khaki/Lime/Lila Drops-Eskimo).

A legkisebb is kapott meleg sálat, de nála a szettet kibővítettem egy pici lábszárvédővel, mert a csizmája nem elég magas szárú, a nacik pedig mindig felcsúsztak a babakocsiban. Nagyon nagyon jó hasznát vettük egész télen! Ezen tanultam meg körbe kötni. A magic loop technikáról ugyan most hallottam először, de anyuék is így kötöttek körbe, így csak a neve volt ismeretlen a dolognak. Azt hittem, hogy ez valami őrült bonyolult dolog. Tévedtem! ;) (Zéti szettje Kék-türkiz Eskimóból készült)

Ezeken kívül még két gombóc fonal érkezett, az Eskimo barna-rózsaszín átmenetese. Magamnak. Néha ilyen is kell. :) Régóta vágytam egy kabáton belülre való, de meleg nyakmelegítőre. Itt volt az alkalom, hogy elkészüljön. De gondoltam a sima kötés, az egyes patent és a rizskötés után jöhetne valami extra. Essünk neki a csavarásnak. Ezt még a körkötésnél is bonyolultabbnak képzeltem. :) No nem mondom, hogy csukott szemmel is megy, de azért ez sem igényel több éves előképzettséget. Szerencsére!

Így lett csavart mintás szép, meleg sálam. :) 

De ha már csavarás és van egy bagolymániás lányom, csak megkellene próbálkozni a bagoly-mintával, azt mondják az sem más, mint néhány jól elhelyezett csavarás. A maradék fonalból kipróbáltam. És tádám! Ment. Annyira, hogy lefejteni sem volt szívem, tovább kötöttem mobiltoknak. :) (a kép se nem színhelyes, se nem éles, de ő az első bagoly mintám, így helyet kellett adnom neki. )

No innentől nem volt megállás. Kellett mindenkinek minden. A lányoknak lábmelegítő, ami teljesen logikus és hasznos, hisz néptánc próba után sokszor csak bezsuppolom őket a kocsiba a hosszú szoknyában, itthon meg ki és ilyenkor elkélni valami a lábukra. Nagyon sokat hordták mindketten. De kell nyakmelegítő is, hogy ne lógjon a latyakba a hosszú sál, ha olyan az idő. Persze mind baglyos kiadásban! Decemberben elmentem hát fonalért és Karácsonyra mindenki ki volt stafírozva! Sőt! Gondoltam egy nagyot és sapkára is elegendő fonalat vettem. Ha már lúd, legyen kövér... A szett pedig így teljes. Elmondhatom hát, hogy már sapkát is tudok kötni. Csak jó leírás és némi kitartás kellett! :)

Zétény nem egy könnyen fotózható gyerek, és a másfél évesek még csak nem is nagyon zsarolhatók, így róla ennél jobb kép nincs, de az övén a barna részen körben nyolc bagoly van. Szerencse, hogy ez volt az utolsó a sorozatban, mert a végére azért kijelentettem, hogy nem akarok több baglyot kötni... :) (Leírás: baglyos sapi a lányoké is ezalapján készült, csak a fonal vastagsága miatt jelentősen leegyszerűsítve.) 

A lányok szettje barka-kapucni fonalból készült

Karácsonyra kaptam egy gyönyörű fa körkötőtű készletet a kedves Férjemtől - aki szerint ugyan olyan, mintha nagymama lennék a két csattogó tűvel, de azért lelkesen támogat ebben is! - így az ő sálja (amiről most jutott eszembe, hogy egyetlen kép sem készült soha), már ezzel készült. No azzal elvoltam egy darabig... Vékony, sötét fonal, számolgatás, pedig teljesen egyszerű négyzetmintás kasmír sál lett belőle, mégis végeláthatatlanul sokáig készült.

A kötés sikerén felbuzdulva az újévi fogadalmak listájára felkerült egy régi nagy vágyam, hogy a semmiből megtanulok horgolni is. Horgolótű talán még sosem volt korábban a kezembe, így ez azért nagyobb kihívásnak tűnt.

Folyt. köv.

Update:
A mai napsütéses tavaszi sétánkra vittem fényképezőgépet, így lett jobb képem a legkisebb baglyos sapijáról is. Íme:

Barka-5 órai tea fonalból készült