Okok és téli sapkák

Mivel mostanában igen rendszertelenül írom a blogot és sokan kérdezitek ennek okát, így azt hiszem tartozom némi magyarázattal.

Az ok semmi izgalmasat nem tartogat, egészen egyszerűen, a laptopunk... hogy is mondjam... nem működik tökéletesen (kábel függő, lassú, mint a csiga, nem tud sokszor elindulni...) ezért a netezés az esetek 99%-ban már a táblagépről illetve férj céges laptopjáról megy, viszont a képeket értelemszerűen erre töltjük át (mivel nincs bekapcsolva a gép csak ritkán, ez is kb. havonta egyszer történik meg. :( ), a varrásról-kötésről-horgolásról szóló blog pedig kép nélkül nem túl érdekes, így elmaradoznak az írások. :(

A Facebookra való posztolgatás hébe-hóba azért egyszerűbb, mert oda egy telefonnal készült képet fél másodperc alatt fel lehet tölteni. 

És ha már idő. Ide kiválogatni, lekicsinyíteni, megszerkeszteni a képeket, majd ehhez még valami szöveget is írni, hát.. nekem nem két perc. Most konkrétan egy órája küzdök a képek miatt, időm pedig... ilyesmire... nos, ritkán van. :(

Ennyire egyszerű, prózai okai vannak a dolognak, de engem is zavar a sok elmaradás, így megpróbálok valami megoldást találni. 

Most például ezen a szép, napsütötte tavaszi napon megmutatom az idei téli sapkakészletünket. Jobb később, mint soha! Azért a Facebookos követőknek ezek nem lesznek teljesen ismeretlenek talán! ;)

Idén a Drops Andes fonala volt a nyerő. Először Léni szeretett bele a Pinterest-es inspirálódós gyűjteményemből a cicás sapka-sál szettbe, így elsőnek a szürke, horgolt kiscicám készült el. Imádta és csak ezt hordta pár héttel ezelőttig. :) Mivel tavaly egész télen le akart fagyni az orra, igazán jó választásnak tűnt a körsás. Mondjuk így utólag már tudjuk, hogy ez a tél, nem olyan tél volt, nem sokszor húzta így be magát, de talán még jövőre is jó lesz, akkor pedig még lehet hideg!

Szoncsinak is dukált egy új sapka. Idén külön figyelni kellett rá, hogy valahogy növelhető legyen a fejfedő, mert hetente kétszer balettre jár a suliban, ahol kötelező a konty, azzal meg az egyébként jó sapkák nehezen érnek el a füléig. Így lett egy felhajtókás sapkája. Ha kontya volt, így lentebb lehetett engedni. Ő egyszerű modellt választott, már igazi nagylányost. Körbe sima kötött, elől két csavart mintával. És csak semmi rózsaszín! Lila, fehér szegéllyel.
Kép sajnos csak ez akadt a kezembe, de ez legalább az idei két havas nap egyikén készült! ;)

Végül, de nem utolsó sorban: fanfárok szóljatok! Végre magamnak is készült egy szett. Ugyanaz a minta, mint Lénié, csak nem cicás. Pedig tuti jól állt volna az is.... ;) 

Meggyőződésem egyébként, hogy a kis Alpakka fonalnak köszönhetem, hogy a lovardában nagy haverságba került egy gyönyörűséggel, aki eleinte csak a sapkámat szimatolta, aztán velem is megbarátkozott, most már - pedig a sapkát már nem hordom pár hete én sem! - meglát, és jön elém. Biztos nem szimatolt még alpakkát! :)  (nem, tényleg nem konyítok a lovakhoz igazán, Szonja lovagol, én csak elütöm az időt míg várom, és nagyon megszerettem ezeket a nagy, és régen félelmetesnek tűnő állatokat, de tudni, még nem sokat tudok róluk. :) )

És lám, látszik, hogy a havas napon a kezembe ragadt a fényképezőgép, íme, itt is egy havas kép! :)

Maradékokból készültek

Nem sok dolog készült sajnos mostanában, valahogy most nagyon kellene valami időnyerő ha haladni szeretnék a fejemben lévő tervekkel. Igazából, mint oly sokszor, most sem magára a megvalósításra nincs időm, hanem az alapanyagok beszerzésére.

Sokszor rendelek netről, de vannak dolgok, amiket nem szeretek. Például ismeretlen fonalakat, anyagokat, a rövidárut stb. Ha már egyszer megfogdostam, elraktároztam a színeket, akkor persze már igen, de új fonalakat nem szeretek látatlanban venni. Az anyagoknál is értek már csalódások a fotó és a valóság sajnos nem mindig egyforma. Ha egyszer megnéztem, akkor már simán rendelgetek belőle, de most épp nem ilyeneket kellene beszereznem.

Így aztán most csak abból dolgoztam, ami kéznél volt.

Először is feladtam a várakozást a szürke Zpagetti fonalra és befejeztem Férj szőnyegét azzal, ami még volt. Kékkel és fehérrel. Tekintve, hogy a két szőnyeget a szoba adottságai miatt lehetetlenség egyszerre látni, nem is feltűnő az eltérés. ;)

Ami pedig ezután megmaradt, abból lett a pici gardróbunkba egy pici szőnyeg a mosógép elé és két tároló a mosószereknek és a kutyák apróságainak. Hogy mennyire pici a gardrób, azt jól mutatja, hogy nem tudtam egy képre fényképezni ezeket... Nem tudtam elég távol állni tőlük. :D :))

Ezen kívül a tavaly készült kasmír sálból is volt még maradék fonalam, ami az utolsó esély volt, hogy kicsi fiam idén sálat hordjon. Mindent tépett le magáról mikor október elején olyan cudar hideg volt, hogy előszedtem a sálakat és sapkákat. Volt amelyik szúrta, volt amelyik szimplán idegesítette, hogy lóg, de egyet sem tűrt meg magán. Kitaláltam hát, hogy kap egy körsálat. De milyet? Beugrott a Möbis stóla. Már mikor először láttam, akkor tudtam, hogy mint matektanár nehogy már ne csináljak ilyet... A főiskolán teljesen elvarázsolt ez a végtelenül egyszerű ám mégis nagyon nagyon különleges felület, ezen felhasználása pedig tényleg lázba hozott. Tudtam, hogy ez vagy semmi... Jelentem: ez!

A csavarás miatt nem ér elöl az álláig, ami fontos kritérium, hátul viszont remekül melegít. Nem lóg, nem szúr, semmi kifogás nincs ellene!!!! Micsoda megkönnyebbülés... :))

Horgoláson kívül még a lakás csinosítgatása volt porondon az elmúlt hetekben, de ennek semmi köze a böködéshez. Csak a nyomtatáshoz, a ragasztáshoz, a kalapáláshoz, a pakoláshoz, a húzáshoz-vonáshoz. Az egyetlen kivétel talán Szonjám falitáblája. Varrást ugyan ez sem igényel, de legalább anyagokat igen. :) Az íróasztala mellett már nem fért el egy rendes kitűzőtábla, nem akartuk odazsúfolni, de szeretett volna valamit az órarendnek, a zsúr meghívóknak ennek-annak és ezt megértem. Pinterestes ötlet villant be egyszer csak és azonnal meg is valósítottuk. IKEA-s parafa lábasalátéteket bevontunk a kedvenc textileivel és ezeket ragasztottuk fel a falra. Nagyon bevált és szebb is, mint a sima parafatábla. Nem?!

Ősziesítünk, téliesítünk

Volt nekünk két sapkánk még az előző posztban. Az egyik egy kicsit kicsi lett, a másik kicsit szúrós lett...
Azóta a sapik története folytatódott.
A szúrós sapiról kiderült, hogy a hivatalos neve "pilóta" sapka. No nem számomra volt ez újdonság, hanem kicsi fiam számára. És ha a repülőkhöz köze van, akkor már nem is szúrja annyira az arcát... ;)

A jelszó: PILÓTA! ;)

A másiknak pedig - bármennyire is tetszett mindenkinek - az első és egyben utolsó alkalommal, mikor Léna abban ment oviba, egészen biztosan eldőlt a sorsa: fejteni kell! Nem volt többé kérdés, ez tényleg kicsi. A képen szinte ki van engedve a csaj haja, nincs copf, ami feltolja, mégis egész úton húzogatta vagy ki volt a füle.

Mivel Léninek nagyon tetszett, ráadásul mindenki agyon dicsérte, így fájó szívvel vált meg tőle, de sokat segített az elválásban, hogy együtt fejtettük le és gombolyítottuk. :)) Számomra ez a kötés hátránya a horgolással szemben a sapiknál: Egy horgolt sapkát mennyire egyszerű lett volt megnövelni...

De nem szomorkodunk ám! Léni már korábban leadta a rendelést egy lila, vastag, meleg, téli sapkára (vajon tudat alatt a kabátja belseje miatt választotta ezt?! Nem tudom, de illeni fog hozzá ez kétségtelen! :) ) és megegyeztünk, hogy az majd ilyen lesz, most pedig inkább egy füles sapit szeretett volna. Így a sapi átalakult. 

Kitaláltam, hogy a napszemüvegtokom mintájával készítem, csak éppen sejtésem sem volt, hogyan kellene szaporítani az elején. Komoly küzdelem volt, de végül csak megoldotta a matekos agyam és onnantól már ment, mint a karikacsapás. Délután jött a próba, este a befejezés.

Nagyon tetszett a kötött masnis, de ha lehet, ez még inkább lénás lett és ezt is legalább annyian megdicsérték, mire az oviba értünk ma reggel, így erre is rettentő büszke a kisasszony én pedig egyenesen imádom őket együtt. :)

Szonja pedig a hét elején kapott sálat. Még a télvégi akcióban rendeltem a fonalat, azóta várja, hogy alakot öltsön. Kicsit féltem tőle, nagyon érdekes a struktúrája, de kár volt. Nagyon klassz lett horgolva! Szoncsi csak azt sajnálta, hogy nem vehette fel rögtön, de még a reggeli 10 fokban is erős túlzás lett volna. 

Nem úgy tegnap és ma, mikor sokaknak jégvakarás után indult csak a napjuk. Imádja! Léninek is kell majd valami hasonló, ugyanis ő a fő-fázós a családban, Szonja meg ebben úgy el tud bújni, hogy tuti nem fázik az orra hegye sem! :) EZ alapján a minta alapján készült lekicsinyítve persze gyerek méretre. :) A kezdő sor nagyon nagyon tetszik! Tuti minden körsálnál használni fogom, klassz rugalmas és nagyon szép!

Most pedig komoly válságban szenvedek. Fonalválságban. Beszerző körútra kellene mennem, mert sok a terv, de kevés a fonal. De a kedvenc fonalaim sorba mind megszűnnek. Nagyon szomorú vagyok miatt. :( Remélem azért jövő héten megtalálom az új kedvenceket!

Sálat horgolni hőségben

Régóta tudom, hogy őszre el fogom készíteni EZT a nyakmelegítőt magamnak. Aztán mikor eldöntöttük, hogy a nyaralás nálunk idén hűsölés lesz Ausztria hegyei közt, tudtam, hogy  előre fogom hozni az elkészítését, de csak a Legkisebbünk szülinapja után volt tervben.

Végül tegnap a gyerekekkel elkirándultunk a fonalboltba (ők még nagyon élvezik a BKV-t és a felújítási munkálatok is érdekesek... ;) ) és megvettük azt is, amiért mentünk, de hazajött velünk egy különleges gombóc bambusz fonal is. Legutóbbi ittjártamkor a testvére szintén potyautasként jött haza velem, és annyira megszerettem, hogy szerettem volna belőle még ezt-azt készíteni, de a neten nem lehet rendelni egy jó ideje. Most megtudtam, hogy sajnos annyira más lett a legutóbbi festés eredménye, hogy nem tudják ugyanazon a néven árulni, de volt egyetlen egy utolsó gombóc a régi színből. Otthagyhattam?! Ugye, hogy nem? 

Hazajöttünk és eszembe jutott a sál. Gondoltam a pihepuha bambusz fonalam pont jó lesz hozzá. Már menet közben sejtettem, hogy a rutintalanság hibájába estem, de reméltem, hogy hátha valami jó lesz a vége. Éjfélkor még böködtem és mikor letettem, Férj még biztatott, hogy jó lesz ez és a puhasága miatt még nagyon reménykedtem.

Aztán reggel, mikor megláttam újra, tudtam, hogy nem lesz a szívem csücske. A színei szépek, de ez a minta túl sok neki. Nem mutat a kagylóminta semmit. :( Felpróbáltam. Ekkor végleg eldőlt, hogy nem rá vágytam. Nyakláncnak lehet, hogy jó lenne, de sálnak?! Sajnos nem. És annyira nem tart, annyira megrogyik, hogy nem is mutat jól. Itt még egy kihúzogatott állapotban van, sajnos két perc után teljesen lehajlik a felső rész is. 

Ez az a tipikus hiba, amit csak hozzám hasonló kezdők követnek el. Utólag már könnyen vagyok okos persze. :)

Ez a minta, ez a fazon egyszínű, erősebb, mondjuk gyapjú fonalért kiállt. Nem vagyok az a típus aki könnyen feladja! Túrtam a maradékok közt és láss csodát találtam 3/4 gombóc Barka Libikóka fonalat. A lányok átmeneti sapkájából maradt. Reméltem, hogy elég lesz, de volt B terv is.

Valami csoda folytán ma semmi dolgunk nem volt és a gyerekeim tündérek módjára játszottak együtt magukban egész délelőtt, majd délben kivételesen mindhárman aludtak, így még ma lett egy olyan nyakmelegítőm is, amilyenre vágytam. Kellő tartása van és szépen kiadja a mintát is.

Ott jobb szélen az a hatalmas gombóc nem más, mint A maradék... ;)

Direkt nem akartam annyira vastag fonalból, mint az eredeti leírásnál, és annyira magasat, nagyon lerogyót sem szerettem volna, így ideális megoldásnak tűnt a vékonyabb fonal, értelem szerűen vékonyabb horgolótű és a megnövelt alapkör. Csak arra kellett figyelni, hogy a hét valamely többszöröse legyen a kezdő láncszemek száma és utána ment minden szépen a maga útján.

Kihúzva és némi idő után megrogyva

Ez pont olyan lett, mint szerettem volna. Éles bevetés nem is olyan sokára... :))

Már csak az a kérdés, hogy a bambusz fonalam mennyire szeret lefejtődni. Remélem használható marad legalább kisebb projektekhez különben sírni fogok! Bár most, hogy nézegetem azt a fenti képet... hmmm

És hogy miért is indultunk a fonalboltba! Ezekért:

Az eddigi legnagyobb horgolós projektem indul majd velük hamarosan, ráadásul nem is saját részre, így aztán újra van min izgulnom. :))

És nem felejtettem el a szülinapi projektet sem, amit említettem az előző bejegyzésben, már el van dugva az elkészült ajándék, a család szerint nagyon klassz lett, remélem a szülinaposunk is örül majd neki. Ígérem megmutatom majd ha birtokba vette a kis tulajdonos! Addig még egy pólót azért össze kell dobnom egy nagy nagy kettessel! :)