A nyuszi, ami több, mint egy nyuszi

Eddigi legnagyobb horgolós büszkeségem egy szürke nyúl. Sok szempontból. Nem véletlen került pont ő a blog új fejlécébe. :)

Nyúl-tok

Először is azért, mert teljes egészében az én fejemből pattant ki. Rajzolgattam, rajzolgattam, és egyszer csak beugrott minden pici részlete.

És hogy mit rajzolgattam: kedvenc Férjem :) a névnapomra meglepett egy új telefonnal. Ami ha csak kicsivel is, de magasabb, mint a régi. Épp annyival, hogy a régi tokok ne legyenek tökéletesek rá... Új tok kellett. Ezt tervezgettem.

Másodszor  pedig azért, mert meg tudtam csinálni. Mert a terv az oké, de ez egy kezdőnél még nem jelenti azt, hogy a rajz életre is tud kelni. 

Maga a tok nem nagy bonyodalom. Még a farkinca sem. De a fülek, lábak okoztak némi fejtörést. Kerestem sok sok ingyenes nyuszi amigurumi leírást és végül a sokból összeállt ez az egy. 

Gombként funkcionáló farkinca :))

Harmadrészt pedig a türelmemet is próbára tett a nyúl. Nem volt elég szürke fonalam már a hörcsög projectek után, így be kellett szereznem és addig várni tűkön ülve a félkész nyuszival. A tokból egyetlen egy sor hiányzott mindössze! Kibírtam, hogy legyen ugyanolyan fonalam (Drops-Muskat). És ha már nyúl.... és ha már akciós volt a Barka-Vattacukor fonala, gondoltam egy nagyot beszereztem abból is egy gombóc szürkét. Nem tudom mennyire látni a képeken, de a lábak, a fül és a farkinca is kapott a pamut fonal mellé egy szál mohairt, amitől igazi szőrös kicsi nyulam lett. Élőben nagyon látványos és különleges, remélem így is látszik. Talán itt a legjobban:

Szöszmötök 

Nyuszikám nagy kedvencem lett. Imádom!! :)

Három nyulak

Rég volt már Tildás varromány. Pótolok!

Egyszer régen volt az én férjecskémnek egy inge, nekem pedig egy blúzom. Márkásak voltak, szépek voltak, szerettük őket, de eljárt felettünk az idő, kinőttük őket vagy mi a szösz. De a mai napig nem volt szívem kitenni őket a Szeretetszolgálatos konténerbe, ahová az ilyesmit szoktuk tenni. Szívemnek kedves darabok voltak ezek ketten. Több helyen, több módon láttam már másoknál használt, de már nem megfelelő ruhadarabot feldolgozni. Tudtam, hogy egyszer ezeknek is eljön az ideje. 

Aztán arra gondoltam, hogy a lányoknak van nyuszija, miért ne lehetne a fiacskánknak is. És akkor előkerült a kockás ing. És milyen jó, hogy előkerült! Szerintem szuper nyuszkó lett belőle! Egyik fülébe kicsi gazdija neve, a másikba egyelőre a 2011.07.-es dátum kezdemény lett "beletetoválva". Ennyi biztos ugyanis. A születési dátum végét majd pótolom idővel. A nyuszi Szonjától az Erik nevet kapta.

Igen ám, de rá kellett jönnöm, hogy kisebbik lánykám nyula nagyon kilóg a sorból. Ő volt az első, neki van ruhája pl, nem olyan könnyű ölelgetni. Jött hát a blúzom! :) És jött Emma, ahogy kisgazdija elkeresztelte. És jött nagy öröm és boldogság. És sokszor feltett "Ez tényleg enyém?" kérdés. Szerelem első látásra. Neki (egyelőre) nem tetovált a füle, viszont van szép nyaklánca, kis maci medállal.

És Eni?! Tavaly ezidőtájt készült. A legnagyobb csillagom hű hálótársa. Neki egy műtét már be volt ígérve, a bal karját már majdnem elhagyta, de őszintén szólva azt hittem, a teljes cseréjét fogja kérni a gazdija, miután mindenkinek új lett. De nem! Csak annyit kért, kapjon új nyakláncot és neki is legyen medálja. És nagyon határozottan elzárkózott a tetoválás lehetősége elől. :) Így elkészült Eni szervizelése is.

Lett nekünk most három nyulunk. Akik közül ketten szemlátomást egymásba gabalyodtak, de nehezen sikerült csak kettesben maradniuk... ;)

Az elveszett jelentkezik :)

Hú, nem is gondoltam, hogy van még aki benéz ide, és hogy még kommentek is... Köszönöm!!! :)

Az utóbbi időben nem túl sok olyat varrtam, ami érdeklődésre tarthat számot, de pár hete újra szorosabbra fűztem a baráti szálakat a varrógépemmel és van sok sok sok tervem a közeljövőre is.

Először is a gyerekszoba átalakítása kapcsán varrtam. A galéria ágyat kellett kicsit kicsinosítanom. Mutatom milyen lett:

Aztán szuper szülinapi ajándékot kaptam: rendelhettem anyagokat a tengeren túlról. Mondanom sem kell, nehéz volt a válogatás, de végül sikerült! Az anyagokhoz rengeteg terv is társul, amiből egyelőre egy valósult meg, a nagyobbik lánykám kapta meg az ágytakaróját. Ez volt életem első patchworkje, életem első steppelése... Kicsit (?) féltem tőle, de a végeredmény - bár nem tökéletes távolról sem - biztató. És azért jó gyerekeknek varrni, mert ők nem a hibákat keresik! ;)

Ezen kívül persze a Húsvétra is készültünk, csináltam fészket a tojásoknak és az ajándékoknak, bár a benne csücsülő nyulam-bulam ezt már nem várhatta meg, mert a kisebbikem beleszeretett és azóta alvócimbora lett belőle. :)

Az ötletet és a nyúl szabásmintáját INNEN szereztem be.

Eni, a nyúllány

Olyan régen vágyok apró pöttyös anyagra, de nem kaptam nekem tetsző színvilágút. Aztán Évinél láttam csodákat és volt olyan kedves elárulni a lelőhelyet. Azóta nekem is van. :) Több színben is.

Nem volt kérdéses, hogy a Szonja által megrendelt második nyuszi (mert az elsőt Léna nagyon magáénak érzi) pöttyös lesz. De nem akartam a rózsaszínmániásomnak teljesen rózsaszínt (igyekszem kontrollálni a habos-babost amíg lehet! ;) ), így a barna pöttyösre esett a választás, de hogy csajosabb legyen, fel kellett dobni némi rózsás rózsaszínnel. Szerintem nagyon illik egymáshoz a két anyag. 

Azt terveztem, hogy majd este fejezem be, de a délutáni szunyókálásból felkelve Szoncsi követelte a nyúldarabok nyúllá válását. Nem szeretek kapkodva varrni, most is megvan az eredménye, a karok nem lettek túl jól felvarrva, majd ha sikerül megkaparintanom Őnyulaságát, kisebb műtétre fog szorulni. 

Mikor készen lett, Szonja kérdezte, hogy hol a ruhája? Mondtam nincs neki. Mire megkaptam, hogy "De van!" Határozottan állítja, hogy a nyúl pöttyös, a virágos s ruhája. Ekkor jött az ötlet, hogy a lábak illesztéséhez varrok egy kis csipkét, mint a ruhácska alja. Ezek után dukált neki gyöngyös nyaklánc is. Nagyon csaj lett! :)

Este igyekeztünk nevet keresni neki. Több ajánlatot tettem, mire Szonja kijelentette, hogy azt szeretné, ha Eni lenni. Nem volt ellenvetés. Azóta ő Eni. Alvópajtás, ölelnivaló társ, aki holnap állytólag megkezdi az ovit is. :)

Az első nyulambulam

Az egész Tilda mániám, vagy hogy stílszerű legyek, hóbortom egy nagyon nagyon kedves barátnőmtől és az ő blogjában látott Tilda nyuszival indult. Az első könyv volt a tavaszváró, amit megvettem. Ennek ellenére soha nem varrtam meg a nyulat. Húsvét környékén készültem, de nem volt időm rá, és nem volt elég erős az akarás sem. Aztán gondoltam nem aktuális.
A napokban viszont megláttam Évi műhelyében az ő nyuszijait, és rájöttem miért nem vonz a nyuszi. Nem tetszik a ruhája. Éviének nincs ruhája. Csak bájos masnija és gyönyörű anyaga. Így sokkal jobban tetszett. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy kell neki ruha, csak nem olyan, mint a könyvben. Így kapta meg ezt az egyszerű, téglalapból készült ruhát. Nem bántam meg. Nekem így jó. De lesz majd csupasz tesója is, ha találok megfelelő, apró mintás anyagot.

Addig pedig ím a mi fehér, de nem piros szemű lógófülűnk, aki természetesen rózsaszín ruhában van, a csoda az, hogy ő maga nem rózsaszín. :) Beköszöntött ugyanis nagy kislányomnál a rózsaszín korszak. Csak az szép, ami rózsaszín. Varrni pedig vele, neki szoktam. Így hát neki kell, hogy tetsszen. Mikor megkérdeztem milyen színű legyen a nyúl, persze, hogy rózsaszínt akart. Végül erről sikerült lebeszélni, de csak úgy, hogy a rucija rózsaszín lesz. A habosbabos élmény tompítása végett fehér lett a nyuszi. Így kimondottan kis helyes, ám mégis csajos példányt varrtunk mindkettőnk megelégedésére.

Ajtódíszek

Múlt héten készítettem el ezt a két új képecskét, amik a hóember ill. a pingvin helyére kerültek. Időszerű volt, bár sajnos az időjárás nem ösztönzött nagyon a cserére... A blogba pedig a technika ördöge nem engedte, hogy feltegyem.

A nyuszi végtelenül egyszerű, de mivel idényjellegű, ezt nem is nagyon bántam, őt ugyanis hamarosan lehet cserélni. Már tudom is, hogy mire. :D De az angyalunk egész nyáron aktuális lesz, így ő állandósul egy ideig.

A félben maradt angyallal viszont nem haladok, nem kaptam anyagot a pulóveréhez, így szegény még mindig meztelenül várja a sorsát.

Most a héten papírból készítek ablakdíszeket, így a varrás áll, de hétvégére tervezek egy nyulat, csak kisebb vendég jövés-menés lesz, nem tudom lesz e elég időm rá.
Ugyanis sajnos nemhaladásomnak kicsi lányom is az oka, mert amit hónapokon át jól tűrt: történetesen, hogy varrjak, amíg alszik, az most nem megy. Sírva ébred fel az első 2cm megvarrásától is. :( Ha meg ébren van... Gondolom nem kell ecsetelnem, hogy egy kétéves mellett miért nem lehet szabni és varrni. :) Így csak a hétvégék maradnak, mikor Apuja leköti mellettem.