2012. október 4., csütörtök

A cérnatartóm

Pár nappal az előző poszt születése után tönkrement a gépem. Nagyon. Szerencsére még épp garanciális időben, így csak türelem kellett, míg a Lengyelországi szervizben helyre hozták szegényt. Sajnos nem lett tökéletes, de működik!! :) Itt vagyok!

És megmutatom miket alkottam a nettelen és géptelen napokon. :)

Befejeztem a rég elkezdett varrósarkom rendbetételét.
Vettem az IKEA-ban fiókos tárolót a szalagok és ferdepántok rendszerezéséhez, előszedtem a megmaradt fa iratpapucsot a papír dolgaimnak és vettem egy pici parafatáblát. Ja! És még a nyáron ehhez a projecthez rendeltem Tildás papírokat a Pippi webshopból.

Aztán fehérre pácoltam mindet.

És aprólékosan kivágtam ezt-azt majd ragasztottam.

És még kalapáltam is nagyon óvatosan.

Végül pakoltam, szelektáltam, selejteztem.

Az eredmény pedig:
Varró sarok
Igen! Igen! Az ott egy rég áhított cérnatartó. :D

Igazából az olyanokba szerettem bele, mint amik ITT találhatóak, no de ők távoli szépségek maradtak.
Aztán egy napon, egy varráshoz semmi köze külföldi blogban véletlen rábukkant a férjem erre a
re. Megmutatta, én pedig jól elraktároztam az agyamba. Aztán a legújabb mániám a Pinterest is felhozott a minap valami hasonlót, akkor kerestem meg újra a fogpiszkálós verziót.
eredetileg valamilyen anyagot vagy csomagoló papírt akartam a parafára tenni és abba ütni a fogpiszkálót, de végül próba képpen inkább lepácoltam magát a parafát is és szép lett! Gondoltam most lesz ez, ha megunom, akkor pedig megfordítom és a másik oldalát máshogy dekorálom.

Mikor készültem elő a kalapáláshoz, elővettem faragasztót is, azt gondoltam nem lesznek elég stabilak a kis rudacskák. De nem kellett ragasztani. Tökéletesen tart így is. Még a centimet is simán elbírja. Így aztán végképp semmi akadálya a tábla későbbi megfordításának. :)

Egyelőre nagyon  bevált a dolog. Kéznél van, átlátható, a varrósdobozomban pedig bőven maradt hely a gumiknak, cipzáraknak, tépőzáraknak, biztostűknek és egyéb ritkábban használt dolgoknak a polc tetején.

Jó móka volt! :)
Egy kis parafatábla, néhány fogpiszkáló és kész is!

2012. szeptember 7., péntek

Ovi második felvonás

Bár tudom, nem ezt ígértem, de most ez az aktuális és erre futja gyorsan tőlem.

Elkészült életem második oviszsákja, hisz hétfőn Lénámnak is kinyílt az ovi kapuja.
Míg két éve a miként foglalkoztatott, most ez már ment rutinból, így a díszítés nagyobb szerephez jutott.
A téma adott volt: bagoly mániás kicsi Gomba ment a Süni csoportba. Sokat nem kellett gondolkodnom. :) A gombák megrajzolása komolyabb kihívás volt, mint minden más, de végül elég helyes kis galócáink lettek. :)

Bár nem látszik, de az alvóskáknak van hátul egy jó nagy zseb, és az egész hátulja csupa rózsaszín. :)

Persze elsőszülöttem megirigyelte ezt a design-t :))) , de rendes volt, nem új zsákot kért, csak egy kis felújítást. Naná, hogy járt az is! Így a katicából katica mama lett, kapott két fűcsomót és sok kicsi katicát magaköré. :) Így két zsák várta a hétfő reggelt.

2012. július 27., péntek

Ünnepre készültünk

Ma van kicsi fiam első szülinapja. Nagy dolog! Én pedig nagyon készültem. Hetek óta ötletelek, tervezgetek, készülődök, mégis minden csak az utolsó pillanatban lett kész. 
Az ünnepi body is. Én varrtam. Naná! :) Mintha értette volna, hogy mi is ez, úgy ölelgette reggel, mielőtt ráadtam. 



 Sokminden készült még, ha nem is varrógéppel, de saját kezűleg, mint például ez a szülinapi sipka. Mutatom majd a többieket is később. :)


2012. július 25., szerda

Lányok és kutyák

Annyi, de annyi elmaradásom van...
.. ezért most két legyet ütök egy csapásra.


Már nem is tudom mikor, de jó sok héttel ezelőtt, mert még javában tartott az ovi, varrtam a lányoknak a farsangra vett egyszínű fekete pólókra egy - egy ráncolt szívet. Végtelen egyszerű a dolog a levágott anyagot (teljes szélességgel dolgoztam) levasaltam úgy, hogy a hátoldalon a visszahajtott szélek fedjék egymást, majd legnagyobb örlétssel végigvarrtam a pántot a közepén. Összeráncoltam jó alaposan, szívet formálva a pólókra tűztem és felvarrtam. 
Próbáltam szegni az anyagot, de a vastag visszahajtás miatt úgy nem sikerült szépen ráncolni, így maradt a rojtosodó verzió, ami az első mosáskor kiadta magából amit akart, azt levágtam, azóta nem rojtosodott tovább. Szeretik. :) Lénié rövidujjú, ezért a kardigán. :)


A másik hónapok óta érlelődő project a kutyákhoz kapcsolódik. Sokféle hámjuk és nyakörvük volt már a fiúknak, de csak egy vált be igazán EZ. Nem azért kellett a félfojtó, mert olyan fenevadak, hanem mert mopszok. Kerek fej, tömzsi nyak. A sima nyakörvek leszaladnak a fejükön, hisz egy vastagságban van a nyakuk és a fejük. :D A hámot nehéz volt feladni, télen a kabáttal együtt nem működött...
Viszont olyan félelmeteseknek tűntek ettől, nem beszélve arról, hogy nem éreztem túl finomnak a láncot, ami mindennek a tetejébe hangosan kolompolt is a névbilétával és a póráz karabínerével közösen. Messziről hallhatóak voltunk. :)
Kitaláltam hát, hogy hevederből és szalagból lekoppintom az eredetit azzal a különbséggel, hogy nem lánc lesz az összeszoruló részen, hanem ott is hevederpánt.
Persze már megint kiderült, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt... :( ;) A külföldi oldalakon hemzseg a "martingale collar". Mondjuk legalább megerősített, hogy amit kitaláltam, az jó, működő dolog. Így hát egy kör szalag rendelés, egy-két kör rövidáru bolt és indulhatott a zakatolás. 
Pont olyan lett, amilyennek szerettük volna. Könnyen feladható, kellően összeszoruló, nem csörömpölő, nem fojtó, szép. :)
rávarrtam a névbilétát is


No de ha már nekiestem, akkor másodpercek kérdése egy póráz hozzá. Kellett. Okvetlen! :))
A régi pórázunk állítható hosszú volt, amit mi sosem használtunk, így a sok fémkarika, plussz karabínerek csak feleslegesen nehezítették a pórázt. most a létező legegyszerűbbet készítettem el. A lányaim sokkal könnyebben kezelik, feltekerik, ami a csatossal nem ment. Jó lett no. Elégedett vagyok. És a bolti szettek töredékéből jött ki.
kék-barna pöttyös-szívecskés

2012. július 23., hétfő

Átalakulás

Vállpántos topot alakítottam maxi nyári ruhává a lányoknak.
Az anyag választást rájuk bíztam, a többit meg ők rám. :)

A csíkok szélességét a felette lévő részből 1,3-es szorzóval számoltam, a magasságuk pedig a 116/122-es méretnél 20cm, a kisebbik, 92/98-asnál 17cm. 
Beráncoltam, összevarrtam, a topot levágtam, hozzávarrtam a szoknyarészt, majd a levágott részből fodrot tettem a nyakrészhez. Ennyi.
Öröm van és boldogság. :)

(a képeken éppen ebéd utáni mosakodás következtében vizesek a felsők... így megy ez nálunk, de harminc fok felett bánja kánya. :)) )




2012. június 25., hétfő

Farmer project

Elszakadt a kedvenc farmerem a térdemen. :( Nem vagyok az a rojtos farmert hordó típus, így ennek lőttek. :(

Viszont már régóta szeretnék egy farmer rövidnadrágot, de vagy a színe nem tetszett, vagy túl rövid volt vagy  túl alacsony derekú, de sehogy nem találtam az igazit.
Így aztán nem sokáig keseregtem a lyuk miatt! De nem akartam "snassz" felhajtással elszegni. Ráadásul egy - még le sem fotózott - előző napi projectenbe beletört két tűm is, Az egyetlen farmervarró is...

És ha már Rosalis korszakomat élem, ismét ehhez nyúltam. Komolyan lassan pénzt kérek az IKEA-tól az anyag sokféle felhasználási lehetőségének bemutatásáért. :D Főleg, hogy a tűtörős mű is rózsás... ;)

No de most a farmeremnél tartok. Íme:

2012. június 21., csütörtök

Régi-új

Még a szüleimmel laktam, mikor már térdeplős székre vágytam. Nem csoda hát, hogy mikor a saját otthonunkat rendeztük be, első dolgok egyike volt, amit hazahoztunk.
Szeretem is.
És ez látszik is rajta.
Ismeretlen eredetű, eltávolíthatatlan foltok, bolyhok, kiszürkülések díszelegtek rajta. 

Egyszer csak a férjem ment valamiért egy barkácsáruházba, és mondtam neki, hogy ha nem horror árú, akkor hozzon már egy bútorokhoz való tűzőgépet. Ócsó pézért adták (1000Ft körül), így hozott.

Félve estem neki.
Rögtön akadályba ütköztem. Nem tudtam leszedni a fekete huzatot semmivel. Jól beleütöttték a gyárban a szögeket...
Kipróbáltam a mi gépünket, hogy ez mennyire kiszedhető. Rákészültem nagyon, hogy iszonyú erő kell hozzá. Jót röhögtem magamon. Nem kell hozzá több, mint a papírtűzőhöz... ;) És ez egy csavarhúzóval sikeresen visszafejthető.
Ez lendületet adott. Nagy bajt nem csinálhatok!

Szabtam az ülőrészre egy kis vatelint, hogy 1. puhább legyen, mint eddig, 2.ne üssön át a fehér anyag alatt a fekete.

Kicsit(!!) formára vágtam az anyagot, hajtogattam, tűztem, ráncoltam...

Kicsit gyűrött két helyen... Kicsit túlráncoltam alul... De mindenképpen friss, ropogós, és sokkal szebb és hozzám illőbb, mint volt egy órával korábban. Megérte! És ha megunom a rózsákat, már bátran fogom lecserélni.


2012. június 20., szerda

Lámpabúra

Varrni varrok, fényképezni fényképezek, csak ez a dokumentálás marad el mindig. :(

Még valamikor május végén, mikor az IKEA-ban jártam, teljesen elvarázsolt a Lyrik lámpa sorozat. Mivel a két asztali és egy álló lámpából álló szettünk 10 éves már, és a papír szakadt, sárgult, a virgok szétestek benne, jó ideje szeretnék újat. Mutattam is a férjemnek, hogy mit találtam. Kicsit húzta a száját. Azt kérdezte nincs e csak a búra, mert ez a fazon ezzel a faragott lábbal neki kicsit sok. Főleg, hogy a mini hálónkba rögtön kettő kerülne belőle. Igazat kellett adjak neki, de nem hagyott nyugodni a dolog.
Az ihlet forrása és az átváltozásra váró lámpa

Gondoltam veszteni valónk nincs, varrni kezdtem. Először megvarrtam a búrát és a régi tetejére húztam, hogy barátkozzunk. :) Nem hittem, hogy férjnek tetszeni fog, de azt mondta mindenképp jobb, mint az eredeti kopott, szakadt darab, így hát másnap levágtam az elkopott papírernyőt a fém karikáról és rávarrtam az újat. De csak az enyémet, mert bár a fazon tetszett, gondoltam egyszínű anyagból jobb lenne, de abból nem volt itthon ilyen vékony, jó fényáteresztő anyag. Este aztán addig néztük, míg abban maradtunk, hogy legyen ez, és ő is ugyanilyet kér. Legfeljebb majd lecseréljük télre. Nem egy nagy varázslat megvarrni!

Így lett két új, vidám, nyáris lámpabúránk.
Kissé hosszabb, mint az eredeti változat, mert csak így takarja az izzót, de nekünk tetszik.
Enyémen gyöngyház gomb és fehér szalag van, férjé kicsit férfiasabb fa gombokat kapott és kék szalagot.
Most ezt nézzük egy ideig. 


Még az éjjeli szekrénnyel kéne valamit kezdeni, mert igencsak megkopott. Van új kiszemelt is és a felújításra is van terv, de ebbe nehezebben fogok bele, mint a varrásba, mert a tapasztalat hiánya nagy hátrány.

2012. június 6., szerda

A bagoly és a bálna

Úgy öt éve, az wc-ajtóra csináltam egy elvileg leszedhető matrica feliratot. Kábé egy hónapig tetszett is. Aztán le akartam venni. És kiderült, hogy az elmélet nem működik. Nem jött le. Vagy csak a festékkel együtt jött volna. :(
Így azóta képek vannak az ajtón, hogy szimmetrikus legyen, a mellette lévő fürdőszobán is, hogy eltakarják a félig lejött csúfságot. Télen pingvin és hóember, nyáron angyal és nyuszi. Volt.
De meguntuk őket. Így újítottam.

Nem is értem miért, a fürdőről a bálna jutott eszembe... ;) :)
A legkisebb helyiségről semmi. Így bagoly lett. Mert azt mindenki szereti itthon. :)
Nekem a bálna a személyes kedvencem. :)

(az ajtók sötét folyosón vannak, ezért nem az eredeti helyükön mutatom őket, de egy fehér, tömör ajtóra kell képzelni őket)

2012. június 5., kedd

Majdnem első

A varrógépre készült ráncolt csík, majd a ráncolt pelustartó után teljesen beleszerettem a ráncokba. 
Volt itthon egy párna, huzat nélkül, gondoltam ráncos huzatot kap. De ehhez az eredetileg kigondolt anyag túl vastag volt, a másik nem volt elég, mert a ráncok eszik az anyagot rendesen, a harmadik nem illet a középső csíkhoz, szóval nem akart összejönni.
Aztán nem hagyott nyugodni. Találtam két összeillő anyagot és nekifogtam. Nem volt egyszerű. Vagyis inkább rettentő időigényes meló volt. De az eredménnyel kivételesen nagyon elégedett vagyok. Kimondottan jól sikerült (már hozzám mérten! ;) ).
A szöveget egy képen láttam és nagyon megragadt bennem. Rögtön ez jutott eszembe, mikor a feliratra gondoltam.



Igen ám... De már mikor a ráncolt anyagrészt hozzávarrtam a középrészhez éreztem, hogy nem oké valami. Szép, de mégse oké valami. Baromira nem illik a stílusa a nappaliba. :(
Tettem ide, tettem oda, de sehol nem találtam a helyét.
Arra gondoltam, hogy ő lesz az első varrományom, amit nagyjából anyagárban hajlandó lennék továbbadni, ha valaki beleszeret. 
Csak akkor jött a bibi, mikor kimondtam mindezt hangosan. A lányok hevesen tiltakoztak. Nekik nagyon tetszik és nem adják. Ígértem, hogy varrok ilyet más anyagból, de nem. Ők használják. És ha használják... Persze, hogy lett máris egy kis folt rajta. :( Szóval párna marad. Vagy majd anyunak adom. Ott láthatják olykor legalább.

És ha már anyu: varrtam neki egy tilda angyalt, de annyira utolsó pillanatban készült el, hogy nem volt időm lefényképezni. :( Pedig egész helyes lett.

2012. május 31., csütörtök

Mini pelenkázós

Van a kocsimban egy nagy pelenkázó neszeszerem, ebben több pelus, alátét, nagyobbacska adag popótörlő van, ezt általában hosszabb, akár egész napos kiruccanásokkor használjuk. De a kocsi nincs minig karnyújtásnyira, a szükség viszont nagy úr. Így egy pelusnak és egy mini zacsi popótörlőnek mindig kell lennie a táskámba. Most, hogy van szép, nagy, állandó táskám, gondoltam varrok bele illő mini pelusos neszeszert is.

A bélés anyagából készült, így szinte észrevétlenül simul a táska aljába, de hogy mégse vesszen el, és mert a fiam holmija van benne, brümmög rajta néhány kisautó. :)

A tutoriál, ami alapján készült, hónapok óta el van mentve a kedvencek közé, de csak most jött el az ő ideje. A pelenka méretéhez igazítottam és minden belső zseb nélkül készítettem.

Pórbáltam a napon fényképezni, de ott fehérnek tűnt az alapja, itt az árnyékban a pöttyök legalább látszanak, de tessék elhinni nekem, hogy ez világoskék alapon fehér pettyes anyag. Pont ugyanolyan, mint a táska bélése, csak most nem volt fotogén hangulatban. (vagy én nem tudok fényképezni.... :( ) ;) :)


Ui: Kis csellel visszadátumoztam két bejegyzést itt, ezalatt, hogy külön tudjam tagelni őket és mert tényleg akkor készültek a varrományok, csak nem sikerült blogolnom azóta. :)

Ui2: Ez a 100. post itt! :)))

2012. május 30., szerda

Korona

Ami jár, az jár... :)

Szonjának nagyon régen, varrtam egy koronát. Még az első Tildás holmik közt. 
Léna is mondogatja már egy ideje, hogy ő is szeretne, de mindig elmaradt. 
Mostanában viszont egyre gyakrabban kapnak hajba, mert hercegnőset játszanak egy koronával. Csináltam hát gyorsan még egyet.
Mindig szoktam mondani amikor egyformát kérnek, hogy ne türelmetlenkedjenek, hisz igaz, hogy az első hamarabb megkapja, de a másodiké a tapasztalattal a hátam mögött általában jobban sikerül. Most sincs másképp.
Ebbe már nem csak flíz van, mint a leírásban, hanem táskamerevítő is, így nem konyul le rögtön. Azt hiszem Szoncsiét is szétszedem majd egy kis tuningolásra. ;) (csak az alsó segélyt kellene megbontani)

Íme hát a kis királylányom:


2012. május 29., kedd

Gyereknapra

A lányok egyik kérése az volt, hogy gyereknapon fagyizzunk.
Igen ám, de vasárnap esett. Hétfőn szakadt. Az orrunkat kidugni se volt kedvünk nem hogy fagyizni...
De ha fagyit kértek a csajok, akkor kapnak. Olyat, amilyet a kisöcsi is kaphat. Textil fagyit.
Egy csokis, egy epres és egy vaníiliás rendel. Tejszínhabbal a tetején. :) ;)


2012. május 27., vasárnap

Mert megérdemli

Hogy ez miért csak most jutott eszembe?

Van a varrógépemnek egy táskája. De ebbe olyan bonyolult beletenni, hogy sosem teszem. Porosodik szegény. De miért?
Ráadásul a számítógépasztalból lett varrós szekrényem a hálószoba egyik sarkában van, az elől lévő varrógéptől olyan rendetlenség érzésem volt mindig.

Varrtam hát neki egy egyszerűen, felülről rátehető házat/takarót. Még kihúzni sem feltétlenül kell hozzá a masinát.

Oldalra döntöttem, körberajzoltam a varrógépet, megmértem az ivet (az alja nélkül), ez lett a középső téglalap hossza, a varrógép szélessége pedig a téglalap szélessége.

Sajnos a két oldala nem szimmetrikus a gépnek, jobb oldalon szélesebb a cérna miatt, a takarót viszont csak szimmetrikusra tudtam készíteni, így bal oldalon kicsit megrogyik, de ez állítólag csak nekem tűnik fel. ;)

A hímzett felirat - ami valójában sokkal olvashatóbb, de nem tudtam jobban fotózni - már régóta tetszik, ide ideálisnak találtam.
A nagy virágot és a fodrot is most készítettem először. Nem tökéletesek... A virág (szegfű elvileg) annyira nem, hogy nem is varrtam fel, csak biztostűztem, egyszer, ha rengeteg időm lesz, meg kell kicsit igazítanom majd.

De szeretem így is. Jó ránézni. És nagyon praktikus is! :) 

2012. május 26., szombat

Csak az idő borongós

Odakint viharok jönnek mennek, ami minnket idebent nem gátol meg abban, hogy vidámak legyünk. :)

Egyik nap pakolás közben ráakadtam egy koszorú alapra. Gyönyörű színe van, de nem magunknak vettem annak idején, hanem az oviba, de oda végül más került.
Azóta kallódik.
A narancsos színek ugyan nem  a szívem csücskei, ezért is nem találtam eddig helyet a koszorúnak, de most (némi bútortologatás után) volt egy üres falfelület, épp a kedvenc Sam Toft képeim mellett, amik történetesen narancsosak.

Már csak a dekorálása volt hátra. Lénám régóta szemez a Tildás pilláangókkal. Készítettünk hát hármat.  Aktívan részt vett ő is az elkészítésben. Gyöngyöket adogatott, egyedül csillámozott, anyagot és fonalat választott... :)



És bár kint most is sötét van, süvít a szél és ömlik az eső, idebentre költözött egy kis nyár. 

2012. május 23., szerda

A maradék anyag sorsa

Nem sok anyag maradt a Fotobella táska fő anyagából, a kordból, alig néhány kis cafat, pedig az előírt 70cm helyett 1m-t vettem. Csak ugye ez lett végül a fotós belső táska belseje is. A maradék kincset azonban igyekszem felhasználni (vajon miért teszik el nyárra a legtöbb méteráru boltban a kordokat?! Én ezt évek óta nem értem. :( nem csak nadrágnak jó az! ;) ).

Régóta dédelgetett vágyam, hogy a fekete fényképezőgép fekete nyakpántját valahogy fel kellene dobni. De persze a bőr pántot nem véglegesen tönkre téve. Egyrészt mert érték, másrészt mert ha mondjuk a férjem elviszi magával teszem azt egy üzleti útra, akkor elég hülyén mutatna a nyakában egy rózsaszín pánt... ;) 90%-ban én használom, 8%-ban ő úgy, hogy én is vele vagyok, a maradék kettő esetére azonban könnyen eltávolítható tuning kellett.

Először abban gondolkodtam, hogy veszek valami olcsó nyakpántot és arra varrok huzatot, de elég speciálisan fűződik a masina pántja, így az olcsó kategória ugrott.
Aztán rájöttem, hogy az elkeskenyedő végek miatt nem kell rávarrni a pántra a huzatot, ha elég passzos, akkor a végein nem tud lecsúszni.

Fogtam egy papírt, félbehajtottam a pántot és körbe rajzoltam. Hozzátettem kb. 3mm-t körbe, majd ezt rajzoltam az anyagra A pici végeket visszahajtva levarrtam, majd végig varrtam a két hosszanti oldalt kis nyílást hagyva a közepén a pánt behúzására. A pántot, mint a gumit, biztosítótű segítségével behúztam, a kis rést bevarrtam és tádámm! Kész!
Szeretem!! (A képekért ismét elnézést kell kérnem! telefon és tükörben gényképezés... hmmmm... de máshogy nem ment. Bocsi! )

A másik project az objektív tartó. Adtak hozzá egy feketét, de első perctől idegesít, hogy nem lehet teljesen összehúzni a tetjét ha a nagyobbik objektív van benne. Msot, hogy végre kész a táska, varrtam közzá passzoló tartót. Jó vastag flízzel bélelve (ugyanaz, mint a belső táskáé). 

Ui: A táska külső zsebeinek béléseként, a belső rekesz elválasztójaként is használt és az objektívtartón is látható Rosali anyag ágynemű formájában újra az IKEA polcain van. Tudom, hogy sokan szeretjük! És a honlapukon nincs is fent. :( Egyes hírek szerint Svájcban méteráruként is visszatért. Miért csak ott?! :( Így ágynemút szabtam szét. 


2012. május 17., csütörtök

Fotobella

Még március első napjait tapostuk, mikor egy német blogon belebotlottam egy rettentő praktikusnak tűnő táskába. Ekkor hallottam először a Fotobelláról. Szerelem volt első látásra. ;) Akartam. 
Kerestem, kutattam. A DaWanda-n rátaláltam jó pár változatára. Az árakat elnézve padlót fogtam. Gondoltam ilyenem sem lesz... 
Aztán megtaláltam a forrást. A Farbenmix oldalán megvehető Ebookot. Soha életemben nem vettem még online tutorialt, gondoltam most sem fogok. Már csak azért sem, mert úgy gondoltam, túl nagy falat nekem ez a táska.

Március 21-én atán meglepetés várt. A Férjem meglepett vele. Egyszer csak itt volt a gépemen.
Ahogy átlapoztam, méginkább azt éreztem, hogy ezt... én... soha!
De ha már megkaptam... Csúf dolog lenne megfutamodni!

Két hónap telt el. Eddig gyűjtöttem az erőt, nézegettem inspiráló képeket, terveztem, rendeltem, rövidáru boltba mászkáltam, méteráru bolta rohantam ... Majd egy héttel ezelőtt megtörtént az első nyissz.
Egy hétig bíbelődtem vele a kicsik alvásidejében és este. Íme az eredmény:

Fotobella
 A Fotobella nem más, mint egy 2in1 fotóstáska rengeteg praktikus megoldással, amiket én még bővítettem. :)

Első ránézésre egy szép táska. Belül azonban igazi fotós táska (a fotóstáska mit sem ér fényképezőgép nélkül, így ezek a képek telefonnal készültek):
Fotobella - belül
Igen ám, de egyetlen mozdulattal kivehetjük a fotós rekeszt, így egy praktikus, apró kellékeknek (pl. memóriakártya) is helyet adó külső zsebbel ellátott tárolónk lesz:
Fotobella-belső rekesz
Ami marad, az pedig nem más, mint egy nagy pakolós táska a hétköznapokra. 
A belsejében látható kulcstartó és a két zseb nem az eredeti terv része, ők az én mániáim, amit egy sk táskámból sem hagyhatok ki. :))
A pántja a lányok hátizsákjáról már ismert szalagos megoldást kapta, a zipzáron pedig vidám kutyus lifeg. 
Fotobella ha nem fotós táska
Praktikumhoz azonban nem volt rám szükség alapjáraton sem. Rengeteg zseb gondoskodik a jó pakolhatóságról. Hátsó óriás zseb újságnak, lapoknak, első zseb, melyen még külön tároló is van az objektívapkának is (egyet már elkevertem, nekem ez fantasztikus ötlet!), az oldalán két nagy rekesz, amibe akár egy-egy kulacs is elfér. És mindig kéznél van.
Zseb hátán zseb
Már az első bevetésen is túl vagyunk. Eddig tízből tizes. Néptáncra mentünk, ehhez szükséges váltóruhával, cipővel, a kicsiknek a várakozás idejére enni és innivalóval. Minden belefért. Mindennek megvolt a helye.

A belső táskák verziót kiruccanásokra tartogatom, amikor mindig jön velünk a fényképezőgép is. Szerintem abban sem fogok csalódni.

Nem volt egyszerű, de most azt hiszem bőven megérte. És már az árait is értem. Jó sok anyag, flíz, szalag, pánt és miegymás kellett hozzá. Ha nem egyszerű kord az alapja, igencsak el tud szállni a költség. És akkor még nincs megvarrva...
De az enyém kész! :)

2012. május 15., kedd

Angyalt az angyalkámnak. :)

Legnagyobb kicsikém ma névnapos. Idén nem volt semmi konkrét kérése névnapra, ami nem is csoda, hisz nemrégen volt a szülinapja, húsvét miegymás.
Aztán vasárnap este felcsillant a szeme, hogy megvan! Varrjak neki. Bármit, csak én varrjam.
Azt hittem valami csini szoknyát szeretne mondjuk, így ezzel álltam elő, de kiderült, hogy tévedtem. Elkérte az egyik "varróskönyvet" és rábökött egy helyes kis angyalra. Olyat kér.
Nem hittem, hogy ezt sikerül kedd reggelre összehoznom az itthon lévő anyagokból, a két kicsi mellett, titokban.
Ha magamnak vagy bárki másnak kellett volna, biztos nem sikerül... De a Tesók csodásan viselkedtek tegnap egész nap, így köztük ülve, mókolva, de tudtam dolgozni az angyalon. 
Ébredéskor már ez várta a névnapost:


A képek minőségéért én kérek elnézést, de muszáj volt ebben a borongós, fénytelen időben lefényképeznem még korán reggel, mert a táblácska csak ideiglenesen volt a kezében, a gazdája kérte, hogy szedjük szét a kezét "rendesre" és szerettem volna eredeti állapotában is megörökíteni. Majd ha egyszer kisüt végre a nap, készítek róla egészalakos portrét is. ;) :D



Már csak azt nem értem, hogy akik minden nap ennyit varrnak pici baba mellett, azok hogy csinálják??? Mert egy napot oké, hogy elviselnek a kicsik, de sok ilyentől megzakkannának... Meg én is. Vagyok ők nem alsznak? Hmm... Még mindig szeretnék egy időnyerőgépet... ;) :)

Szolgálati közlemény

Az elmúlt hetekben őrületes mennyiségű emailt kaptam, amiket köszönöm szépen!
De!
Van egy közös pont, ami minden második levélben előjön, így itt válaszolok rá, mert egyesével egyszerűen nincs időm.
Nagyon sokan kérték, hogy

  • Szkenneljek be x szabásmintát és küldjem el nekik
  • Mondjam meg, hogy ezt vagy azt honnan lehet letölteni
  • Küldjek át egy adott könyvet emailben.
Nos... Ezek nem mennek. 

Az első például még akkor sem menne, ha mindennél jobban akarnám. Ugyanis a skannerem nem működik az új gépünkkel, így olyan, mintha nem is lenne. Ez az eset kilőve.

A harmadik úgyszintén, mert nekem a könyvek eredetiben (!!) sorakoznak a polcon, nincsenek meg a gépemen.

A másodikban tudok kicsit segíteni: a picasan érdemes keresgélni. DE linket küldeni itt sem tudok, ugyanis a szerző jog végi a könyvet, a google pedig a szerzőt védi, így rendszeresen leszedik az ilyen jellegű tartalmakat vagy ezt megelőzendő csak ideiglenesen rakja fel, aki felrakja. Vagyis attól, hogy én fél éve tudtam, hogy hol van meg x könyv, közel sem biztos, hogy most is ott van. Rá kell keresni.

Amiket én ide feltettem, azok olyan Tilda szabásminták, amik nem jelentek meg nálunk semmilyen formában, ezért töltöttem le, osztottam meg. Jó tudni a kommentekből, levelekből, hogy ez sokaknak segít, használjátok (bár mikor egy-egy blogban azt látom a megvarrt szépség mellett, hogy "saját tervezésű" akkor csak pislogok...), de több könyv nekem nincs meg számítógépes verzióban, ebben nem tudok segíteni

Elnézést, hogy ezt nem tudom mindenkinek egyesével leírni, és remélem megértetek.

2012. március 10., szombat

Hoztam egy kis tavaszt!

Van egy tűpárnám, amit egy nagyon nagyon kedves barátnőm készített nekem, ebben vannak a varrótűim. A gombostűim viszont párnátlanok voltak. Eddig.
Rátaláltam egy tökéletesnek tűnő szabásmintára és nekiestem.

Tapasztalat: nagyon nehéz a szalagot átfűzni. Lehetetlennek tűnt. Már ott tartottam, hogy lyukat vágok az anyagba, de utolsó esélyként felvágtam a kifordításhoz hagyott, korábban már bevarrt nyílást, és ott benyúlva sikerült a töltőanyagot a szalag útjából eltüntetni, így sikerült orvosolni a problémát. Végül lett egy igazán szép tűpárnám. Méghozzá kétoldalas. Mert a terv szerint az aljára valami egyszerű gom került volna, mondván úgysem látszik, de nem tudtam dönteni a virág és a madárka közt. Így cserélgethetem. :)

A nőnapi boglárkánk -ez az egyik nagy kedvencem a tavaszi virágok közül - pedig kiabált, hogy őt is fényképezzem le, így a tűpárnával együtt egy kis tavaszt is hoztam.  



Szép hétvégét mindenkinek! 

2012. március 9., péntek

Rózsás szett

Néha úgy tűnik, hogy itt van, néha csak úgy, hogy közeledik, de kétségtelen, hogy előbb-utóbb tavasz lesz, ezért aztán idejét éreztem, hogy lecseréljem a barnás, kötöttes mobiltartó, kulcstartó szettemet.

Lénámnak volt egy kiskabátja, amit annyira szerettem, hogy sosem volt szívem elajándékozni sem, nem hogy eladni. 
A bal oldali, két évvel ezelőtti képen még pici Léna hordja... :) (ezt a montázst találtam csak hirtelen a picasan)

Persze az anyagáért voltam odáig, így gondoltam majd valamire jó lesz. 
Most jött el az átalakulás ideje.

Készült belőle zsepitartó, kulcstartó és mobiltok. Új fajta mobiltok.
Az etsyt nézegetve tűnt fel, hogy szinte minden iPhone toknak van egy rekesze a fülhallgatónak. És soknak füle is van.
Nekem is kellett. De azonnal! :) 
Nekem nem a füllhallgatónak, hanem... őőő.. izé... kutyakakazacsinak. :) Ugyanis legtöbbször egy szál kulccsal, telefonnal és a zacskókkal megyek le a kutyákkal és ha nincs zsebem (ha nincs kabátom, akkor általában nincs) nincs hová tenni ezeket. Ha a csuklómra tudom akasztani a telefont, aminek a tokjában van hely a zacskóknak és a karabínerére még a kulcskarika is felakazható, az maga lenne a kánaán.
Így hát terveztem, mértem, rajzoltam és varrtam.



Hogy eddig miért nem volt ilyenem, azt magam sem tudom. :) Persze a zsebben elfér egy bankkártya méretű kártya vagy némi pénz is, ha pl. a pékségig megyek csak táska nélkül.

Nemrégiben, mikor a gyerekeket a szemészetre vittem és az összes TAJ kártyát és lakcímkártyát, jogosítványt és miegyebet ki kellett pakolnom, hogy megtaláljam a megfelelő kártyát, eldöntöttem, hogy kell egy négy rekeszes (három gyekőc plussz én) tartó az igazolványoknak. Ez is elkészült most:



Íme a szett teljes létszámban:
Helló tavasz! :) Már vártalak.

2012. március 8., csütörtök

Napi apróságok

Zsepitartó, vagy a hogy a németek nevezik - és mivel ez nekem nagyon tetszik, én is így hívom: TaTüTa.

Kettő készült bele, természetesen a két hátizsákba, mivel ami mindig van benne, az a papírzsepi. Ha már zsebet nem varrtam a bélésre (gondoltam úgy sem használnák), legalább ez legyen benne, hogy ne szanaszét hulljon a sok zsepi. 

A külső része 18x15cm, a belseje 22x15, és így van kivasalva a bélésanyag szegőnek szalag helyett. Kényelmes, gyors, praktikus megoldás.
A lányoknak a két szélét kicsit egymásra varrtam, hogy ne nyíljon ki túl könnyen. 

Hogy ez a két csaj hogy örült neki... :) Aludni is vitték magukkal, mondván ott is kell zsebkendő. Gyanítom kell majd varrnom még egyet mindenkinek. :)


2012. március 7., szerda

Matrjoska

Lagalábbis Matrjoskának indult. Szonja hátizsákja. A végére eléggé elszakadtunk az eredeti tervtől... :)

Szoncsinak nem tetszett az először papírra vetett kerekfejű, nyúlánkabb minta. Így oválisodott. Eredetileg alul és felül más színű lett volna, de ezt is elhagytuk.
A vége inkább eg baba arcú táska hölgy lett, mint matrojska. :))

Technikailag mindenképpen ő sikerült jobban. Hiába... a rutin... :) A táskamerevítő itt már sima ügy volt, és a bélésanyaggal sem kellett annyit trükközni már.

A kitűző itt is ViktArt-os (Matrjoskának indult, de Szonjám beleszeretett a madárkába... ;) ), az anyag Amy Butler, megvan a szalagos vállpánt megoldás is, a masni a hajban és a pöttyös anyag is visszaköszön, még sincs túl sok közük egymáshoz a baglyos barátjával. :) De szépen tudnak egymás mellett sétálni! :)))


2012. március 6., kedd

Bagolyó

Kisebbik lánykánk bagoly mániában szenved egy ideje.
Én pedig szoktam rátenni egy lapáttal a dologra, mert szerintem nagyon illik hozzá ez a kis karakter. :) Így aztán van baglyos pólója, baglyos kiűzője, bagylos tasakja és ki tudja mi még. :)

Ezek után persze nem nagyon lepett meg, mikor kitaláltam, hogy varrok nekik hátizsákot és megkérdeztem, hogy milyen anyagot szeretne, rávágta, hogy baglyost. :) De a baglyos sajnos kifogyott, így kitaláltam, hogy akkor csinálok bagoly alakút.
Ez volt valamikor Karácsony előtt. Féltem tőle rendesen... Saját szabásminta, saját tervek... És húztam az időt.
Most, hogy közelednek a tavaszi kirándulások, ahová kulacs, rongyi és minimum egy kedvenc nélkül nem lehet elindulni, elszántam magam. Választottak a lányok anyagot maguknak, én pedig remegő ollóval belevágtam.

Az eredmény?
Cseppet sem tökéletes, ám a tulajdonosnak óriási örömet okozó, felismerhető, funkcióját remekül ellátó bagoly hátizsák!! :) Íme:


Az anyag Amy Butler nevével fémjelzett csoda. :) Nekem nagyon régóta tetszik és igazán meglepett, hogy Léna ezt választotta a webshopból, de eltökélt volt. Sem ő, sem én nem bántuk meg! :) Kicsit csajosítottam a pöttyös rózsaszínnel a kékes árnyalaton és kapott masnit is a "hajába" bagolymama. Kicsinye Viktu keze munkáját dícséri. A pántja pedig... Égen földön nem kaptam hozzá illő színű pántot, így kitaláltam, hogy egy semleges szürke színűre varrok szalagot, azzal fogom a táskához igazítani. Imádom!!

Nagyon nehéz volt az extrém vastag vatelinnel dolgozni, de kellett a tartás miatt, ahogy az alul körbefutó táskamerevítő is, ami nem kis fejtörést okozott. De végül csak elkészült... :)

És hogy miért bagolyó a cím? Mert Lénám így mondja a baglyot. :))

2012. február 22., szerda

Z, mint...

Nem, nem Zorro, hanem Zétény. :)
Egyetlen pici fiunk ma ünnepli az első névnapját. Egyik ajándéka nevének kezdőbetűje volt, természetesen varrva, az ő kis szettjének maradék anyagaiból.



Idén a tervek szerint mindannyian kapnak majd a névnapjukra, szóval folyt. köv. Először májusban. :)

2012. február 20., hétfő

Szalagos szív

Vendégségbe mentünk a hétvégén, oda készítettem első szalagos Tilda szivecskémet. Szerettem csinálni! :)

2012. január 25., szerda

Zsepitartó az autóban

Még a nyáron, mikor megvettük az új autónkat, varrtam bele jónéhány dolgot. Mutattam is őket korábban.
Egy nagy kedvenc apróság maradt ki, mindig elfelejtettem lefotózni a helyén. Aztán novemberben ellopták kicsi kocsit. :( Azt hittem ez már teljesen el fog maradni.
Mostanra azonban csodával határos módon visszakerült hozzánk, így le is fényképeztem tegnap - igaz csak a telefonom volt kéznél - és megmutatom itt is. Íme az egyszerű, de annál praktikusabb, napellenzőre rögzített (gumival) papírzsebi tartónk: