Fényképező tok

Már megint a Pinterestnek köszönhetem az ötletet. 

Nagyon megfogott egy kutyusos fényképezőgéptok. 

Több okból is. Egyrészt, mert három objektív van a gépünkhöz és ezek közül csak egy fér bele rendesen a meglévő tokba. Másodszor azért, mert a nem használt objektívet, ha nem is cukin és nem is pontosan passzoló felsőrésszel, de lehet ebben tárolni. Harmadrészt pedig ezért, mert szinte semmi helyet nem foglal, így a nyakban lógó gépen sem akadályoz semmiben. Szóval muszáj volt megcsinálnom.

Nos... a kivitelezés komoly kivetnivalókkal bír... Sajnos. De még csak kettő van kész, talán a harmadikra belejövök. :))

Alapvető gond, hogy nekünk nem egy nagy profi gépünk van, hanem egy kis félprofi kompakt változat, így a vaku nem emelkedik ki, nem igen volt hová varrni a szemeket.

A második gond az volt, hogy a legnagyobb objektívünk túl nagy. Férj szerint Festéktüsszentő Hapci Benő közeli rokona lett a kutyánk és valljuk be őszintén, van ebben némi igazság. Főleg, hogy kékes az alapszíne... ;) De a célnak megfelel!! A gyerekek kutyának nézték, szóval nagy baj nem lehet! 

A következő gond pedig, hogy a pici objektív adta, hogy ő mopsz legyen. Mi más egy nyomi képű, ha van a családban kettő példány is?! ;) Egy mopsz orrához viszont még a pici obi is nagy. :-D Még szerencse, hogy a színei (és a kilógó nyelvecske) ennyire meghatározóak, így nem lehet nem rájönni, hogy ki ő. Még ha kicsit félresikerült is.

Hogy a harmadik kutya milyen lesz, még nem tudom, de hogy várni kell még vele, mert kifogytam a használható fonalakból, az biztos. Hátha megszáll közben az ihlet... És hátha legalább az objektív mérete tökéletes lesz. Majd meglátjuk. Addig még legalább a két félkész projektemet be kellene fejeznem!

Ha valakinek nem lenne Pinterestje és nem is szeretne (pedig micsoda kánaán az annak, aki inspirálódni akar!! ;) ) akkor íme az eredeti ötlet:

Lányok és kutyák

Annyi, de annyi elmaradásom van...
.. ezért most két legyet ütök egy csapásra.

Már nem is tudom mikor, de jó sok héttel ezelőtt, mert még javában tartott az ovi, varrtam a lányoknak a farsangra vett egyszínű fekete pólókra egy - egy ráncolt szívet. Végtelen egyszerű a dolog a levágott anyagot (teljes szélességgel dolgoztam) levasaltam úgy, hogy a hátoldalon a visszahajtott szélek fedjék egymást, majd legnagyobb örlétssel végigvarrtam a pántot a közepén. Összeráncoltam jó alaposan, szívet formálva a pólókra tűztem és felvarrtam. 

Próbáltam szegni az anyagot, de a vastag visszahajtás miatt úgy nem sikerült szépen ráncolni, így maradt a rojtosodó verzió, ami az első mosáskor kiadta magából amit akart, azt levágtam, azóta nem rojtosodott tovább. Szeretik. :) Lénié rövidujjú, ezért a kardigán. :)

A másik hónapok óta érlelődő project a kutyákhoz kapcsolódik. Sokféle hámjuk és nyakörvük volt már a fiúknak, de csak egy vált be igazán EZ. Nem azért kellett a félfojtó, mert olyan fenevadak, hanem mert mopszok. Kerek fej, tömzsi nyak. A sima nyakörvek leszaladnak a fejükön, hisz egy vastagságban van a nyakuk és a fejük. :D A hámot nehéz volt feladni, télen a kabáttal együtt nem működött...

Viszont olyan félelmeteseknek tűntek ettől, nem beszélve arról, hogy nem éreztem túl finomnak a láncot, ami mindennek a tetejébe hangosan kolompolt is a névbilétával és a póráz karabínerével közösen. Messziről hallhatóak voltunk. :)

Kitaláltam hát, hogy hevederből és szalagból lekoppintom az eredetit azzal a különbséggel, hogy nem lánc lesz az összeszoruló részen, hanem ott is hevederpánt.

Persze már megint kiderült, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt... :( ;) A külföldi oldalakon hemzseg a "martingale collar". Mondjuk legalább megerősített, hogy amit kitaláltam, az jó, működő dolog. Így hát egy kör szalag rendelés, egy-két kör rövidáru bolt és indulhatott a zakatolás. 

Pont olyan lett, amilyennek szerettük volna. Könnyen feladható, kellően összeszoruló, nem csörömpölő, nem fojtó, szép. :)

rávarrtam a névbilétát is

No de ha már nekiestem, akkor másodpercek kérdése egy póráz hozzá. Kellett. Okvetlen! :))

A régi pórázunk állítható hosszú volt, amit mi sosem használtunk, így a sok fémkarika, plussz karabínerek csak feleslegesen nehezítették a pórázt. most a létező legegyszerűbbet készítettem el. A lányaim sokkal könnyebben kezelik, feltekerik, ami a csatossal nem ment. Jó lett no. Elégedett vagyok. És a bolti szettek töredékéből jött ki.

kék-barna pöttyös-szívecskés