2013. április 26., péntek

Kocka mánia

A gyerekeim icipici koruk óta imádnak kockákkal játszani. Egészen piciként még csak a fakocka volt. Ez most Zétény kedvence persze, de mivel van sok extra mintás kockánk is, a lányok is szívesen beszállnak még olykor.
Aztán jött a duplo. Három gyerekkel már félelmetes mennyiség jött össze. Szonja azért kapott sokat, mert újdonság volt és imádta. Léna azért, mert ha már ketten játszanak vele, elkél a mennyiség. Zéti pedig azért, hogy legyen fiús része is a készletnek. Helikopter, traktor...
Aztán úgy egy éve, elérkezett az igazi apró legók korszaka is a Lego Friends megjelenésével.

Eleinte még kordában tudtam tartani a sok kockát, hisz a fakockáknak volt két kisebb dobozuk, a duplonak sok hely kellett, az elfoglalt egy Expedit polcnyi dobozt, a pici legot meg úgyis magasan kellett tárolni, elég volt neki egy méretesebb cipős doboz.

De jött a Karácsony és a lányok megkapták a szívük vágya hatalmas lovardát a Friends sorozatból. És még két (véletlen tök egyforma) házikó készletet a rokonságtól. Így már nem fértünk a cipősdobozban... És Zéti is egyre értelmesebb lett, már nem eszik apró legót. Ki kellett hát találnom valami új helyet. 

Hogy s hogy nem ismét a Pinterest segített rajtam ezzel a linkkel... ;) :)) Persze én nem apróztam el a dolgot, nem patch-workkel dolgoztam, de az ötletet mindenképpen innen szedtem.
Most sikerült végre időt kerítenem az egy méter átmérőjű kör kiszabásához és a ringlik kalapálásához.
Praktikusság 10-ből 10! :)

 Azt hiszem erre mondják, hogy egyszerű és nagyszerű! Csúcs tényleg! A lego 90%-a rajta marad játék közben, a maradék 10%-ot csak rádobálják a gyerekek és összehúzzuk. Ennyi. És még hárman is kényelmesen elférnek rajta/körülötte:
használat közben

Ha már lúd, akkor viszont legyen kövér. A maradék anyagból varrtam egy egyszerű, de igen méretes, erős zsákot a fakockáknak is, így ezek is egy helyen vannak végre, a két elszeparált tárolónak hála pedig épp elférnek egy nagy dobozban együtt anélkül, hogy összekeverednének.

2013. április 24., szerda

Ünnepi elmaradás

Tegnap beszélgettem egy kedves ismerőssel, akiről tudom, hogy olvassa a blogot, ez is szóba került, kérdezett valamit, mire én lelkesen magyaráztam Szonja szülinapi hajpántjáról, ő meg nem értette. Mikor hazajöttem, akkor esett le, hogy én április 9-én elkészítettem az ide szánt képeket, még titokban, mielőtt megkapta volna az érintett, de azóta sem tettem fel. Ott várták a sorukat mostanáig az asztalon és fel sem tűntek... Még ilyet...

Szóval... az úgy volt...., hogy legnagyobb lánykánk a szülinapján oviba ment, mint minden rendes 6 éves, így az ünneplés délutánra maradt. De hogy jól induljon a születése napja, néhány sk aprósággal azért készültem  reggelre is "csak úgy".


Nálunk az ünnepeltnek dukál egy mami által készített szülinapi póló. Naná, hogy lovacskás... :) Eddig azt hittem nem tudok lovat rajzolni sem, nem hogy varrni, de a végére egészen elégedett lettem magammal. :) Azóta csak egy bánata van a lánynak, hogy a póló hosszú ujjú, így nem tudta többet felvenni. Hiába, akkor még az kellett. :(

A bögre ruhája azóta kívánság, mióta magamnak összedobtam egyet még a kötős korszakom legelején tesztelésképpen. Szoncsi odáig volt mikor egyszer ivott belőle, hogy mennyire jó ilyen puha bögréből inni. Most már van neki is! :) Ez a példány nem kútfőből készült, hanem a Simple Crochet magazinból. Sajnos nagyon nem vagyok elégedett vele. Elsőre fejteni kellett, de ez az én hibám. Kicsi lett a bögrére. De a második sem lett az igazi, pedig körbe megnöveltem, a méret már stimmelt. A végén még meg is toldottam a fülénél, de így sem az igazi. Folyton lecsúszik. Az enyém nem csinál ilyet... No sebaj. A reggeli két perc kakaózást azért kibírja a helyén. ;) :D

A harmadik pedig egy hajpánt. Szintén a magazinban találtam és hát ezt imádom!!! Sőt! Imádjuk. :) Annyira jól áll a lányoknak, hogy még én is felpróbáltam. Még szerencse, hogy állítható a mérete. :)) ;) 


És ha már ennyire megkésve mutatom mindezt, akkor legalább az éppen hatéves hölgyről is mutatok egy képet az ünnepi szerelésében:

2013. április 15., hétfő

Emily

Legnagyobb kicsikénk múlt héten 6 éves lett.
Az egyik kérése az volt a szülinapjára, hogy horgoljak neki valamit. Mivel régóta tervezgetek már neki egy cukiságot egy Pinterest link kapcsán, nem sokat gondolkodtam, hogy mi is legyen az. 

Gyorsan elcsentem Férj kiürült Altoidsos dobozát és a tettek mezejére léptem. Nem olyan röpke project volt, amilyennek tűnik, de az a hatalmas öröm, amit okozott és amennyire nagy becsben van tartva, az mindent megért!

Bemutatom hát Egérkét, aki Szonjcsitól az Emily nevet kapta és az ő alvó kuckóját.
Kicsit különleges cukorkás dobozka :)
Vagy nem is cukorka van benne?!
Emily & her home :)

Ui: Pszt, de van ám még egy ilyen dobozom... ;)

2013. április 9., kedd

Simply Crochet

Márciusban volt Angliában az Anyák napja. Hogy ez miért fontos? Mert ennek alkalmából jó pár brit kötős-horgolós magazin elektronikus változata ingyen volt elérhető. Négy vagy öt lapszám.
Kettő volt, ami igazán megfogott, ezek közül az egyik, a Simply Crochet annyira, hogy azt egy rövid időre elő is fizette nekem férjecske, hogy jobban megismerjem. :) Ebből készült egy fürdőszobai apróság. 

Régen szenvedek a fültisztítók tárolásával, mégsem jutott eszembe eddig, hogy akár horgolhatnék is nekik tárolót... Az eredeti leíráson annyit változtattam, hogy egy körrel megnöveltem az alapot és a magasságot is. Praktikus lett! 

Azóta több apróság is készült már a magazinból, most éppen a legújabb példányban lévő kerek szőnyeggel és a Zpagetti fonalakkal szemezek. Nem tudom lesz e bátorságom belevágni.

2013. április 8., hétfő

A potyautas

Pár hete egy se nem esős se nem havazós se nem szeles, a többihez képest kellemes napon felkerekedtünk Zétényemmel és megnéztük az új Barka fonalboltot.
Nem nem csak úgy... Határozott céllal mentünk. Be is szereztünk mindent.
De volt ott két gombóc fonal, ami elvarázsolt. Annyira szép színe volt és annyira puha volt. Nem tudtam otthagyni. Potyautasként ő is a kosárba került.

Kicsit féltem tőle, mert tiszta bambusz fonalról van szó, ami a hírek szerint nem egy kezesbárány fonal, de tényleg nem tudtam mi lesz belőle.
Aztán mikor arra gondoltam, hogy a táskámba kellene egy tok a napszemüvegemnek, rögtön ő jutott az eszembe. Annyira puha, hogy minden bélés nélkül garantáltan karcmentes helye lesz a napcsimnak.

A Húsvéti pihenésre vittem is magammal és mire hazajöttünk volt egy ilyenem:

hát nem csodásak a színei?!

Kis semmiség színekkel feldobva
 A fonal minden várakozásomat felülmúlta. Nem is volt olyan nehezenkezelhetől Egy-két szál közé bökés volt csupán. Megkötve is vajpuha maradt. A színek is csodásak. Szerelem ez akárki meglássa. :)

A napszemüvegem is jól érzi magát benne (legalábbis nem panaszkodott eddig. :) ). Örülök, hogy végre rendszeresen kell majd használnom. ;)
Bujj bujj

2013. április 6., szombat

Kisfiú sapka

Régebben készült, de egy ideig csak nézegettük. Vagyis nem! Mert Zétény hordta itthon is... :)

Kisfiú sapkát horgoltam. Valahogy egy sokkal nehezebben ment, mint a lányoké. Ott annyi a lehetőség, hogy a választás a nehéz. Szivecske legyen rajta? Vagy virág? Apró lyukak? Vagy nagyobbacskák? A szivárvány melyik színét válasszam?
A fiúnál pedig szinte csak a szín adja a mintát. Csak nem lehet kagylómintás. Se csipke lyukacsos... Marad az egyszerű pálcák sora. Bár dilemmázni lehet: félpálca vagy egyráhajtásos pálca? :) 

Mivel az átmeneti kapátja - ami még idén elő se került.... :( - zöld a fiatalembernek, így zöld-barna lett a sapi. Fantasztikusan puha 50% bambusz - 50% pamut fonalból készült (Barka-Gerlepár). Szerettem horgolni! 
Egy ideig pizsihez hordta itthon.... :D
Később gondoltam csak kell rá valami apró dísz, így két pöttyöt  készítettem álgombnak a két oldalára, de kedves férj azt mondta, hogy úgy néz ki tőla a gyerek szemből, mint egy ogre és szedjem le gyorsan. Az egyiket le is kaptam, a másik még rajta van. Félfülű ogre lett Zétényem... ;)
Használat közben

2013. április 5., péntek

Napszemüvegnek

A tavasz még mindig várat magára, így mi dacolunk tovább! Nem adjuk fel! :) Csupa tavaszi/nyári dolog kerül ki a kezeim közül. Valahogy muszáj vidámságot és melegséget csepegtetni a dermesztő áprilisba. :(

Készült például egy napszemüvegtartó az előszobában kallódó napszemcsiknek. Nálunk mindenki kékszemű és ennek megfelelően a gyerekek is pont annyira érzékenyek a fényre, mint én. Mihelyt süt a nap, kérik a szemüvegeket. 

Természetesen - lassan mondanom sem kell ;) - ez az inspiráció is a Pinteresten ért utol (csak épp nem tűztem ki magamhoz, csak jól megjegyeztem. :) )
Napszemüvegtató képkeretből:
Egy hely még üres: Gábor szemüvege az autóban volt. :))

Kicsit továbbfejlesztettem, így meghagytam a  háttérlapot, hogy letámasztható legyen, mert a téli kis lámpásunk helyére szántam a cipősszekrényre. A fa háttérlapot textillel borítottam, ez elé ragasztottam a csipkét. És már kész is!
Egy képkeret, kevés textil és csipke és kész is
Már csak azt szeretném, hogy néha üres is legyen. Hogy használni kelljen a szemüvegeket. Hogy süssön végre a nap!!!!!!!