2011. november 17., csütörtök

Dilemma

Régi dilemmám újra és újra visszatér, de most túlteszem rajta magam.

Régóta küzdök, hogy vajon mi az, amit megmutathatok az elkészült alkotásaim közül és mi az, amit inkább nem.
Eddig a pillanatig csak olyan dolgokat mutattam, aminek meg tudtam nevezni a forrását. Akár netes szabásmintaként, akár a Tildás könyvekből vett ötletként. És volt pár olyan dolog, ami nem egy egyedi darab (pl. oviszsák, párnák, ágytakaró), így nem érhetett a lopás vádja.

Új Tilda könyv
Aztán múlt héten megvettem az új Tilda könyvet. Mert van ÚJ Tilda könyv!!! :)

Miután átfutottam, természetesen a lányaimnak is muszáj volt megnézni, hogy le tudják adni a rendeléseket... ;) És egyszer csak... Teljes egyetértésben felkiáltottak, hogy "Itt az ágytakarónk! Innen varrta az anya."
Először csak mosolyogtam. De nem hagytak. "Gyere anya! Nézd meg! Ugye ebből a könyvből varrtad?"
Mit volt mit tenni, mentem. És rájöttem, hogy igazuk van. Világoskék - fehér - ugyanolyan zöld - piros - rózsaszín, ugyanúgy patchwork kockákból van stb. Nekik ez ugyanolyan. Pedig még csak nem is Tilda anyagokból varrtam. És ezt a könyvet azelőtt a nap előtt még soha nem láttam. Akkor most mondjam, hogy Tone Finnanger lopta az én ötletemet?! Lemásolta az ágytakarónkat? Csak nem! :))) Elég furcsán venné ki magát. És mégis milyen egyformák!

Akkor jöttem rá, hogy bár naponta botlok felháborodott alkotókba, mely szerint őket lopják vagy épp őket vádolják lopással, azért a dolgok távolról sem ilyen feketék vagy fehérek.

Mind merítünk ihletet innen is, onnan is. Hatnak ránk a nekünk tetsző dolgok. 

Én mielőtt varrni akarok valamit, a neten keresek képeket a témában. Sokszor az etsyn kötök ki és az ott tetsző dolgokat próbálom egyesíteni, az én ízlésem szerintire alakítani. A végeredmény mégis nagyon hasonló lehet valamelyik eredeti darabhoz. 

No ezek azok, amiket eddig nem tettem fel. Mert sokszor hónapokkal korábban lementett képek az ihlet forrásai és már nem tudom  megnevezni az eredeti alkotót és ettől lelkiismeret furdalásom volt. 
De ha arra gondolok, hogy egy-egy kulcsszavas keresés eredményeként mennyi de mennyi szinte egyforma ajánlatot ad ki mondjuk a már említett etsy, akkor elgondolkodom. Vajon csak kishazánkban szokás egymásnak esni ilyesmiért? Máshol megférnek egymás mellett a hasonlókat alkotók?

Hiszem, hogy attól, hogy valaki ugyanazt csinálja, csak mondjuk más stílusban, más ízlésvilággal, az nem rossz feltétlen. Mert ha valakinek tetszik az egyik, de nem az ő ízlése szerint való, akkor addig úgysem vásárolja meg, míg nem talál neki tetszőt. És fordítva: ha én ámulattal nézem x munkáit, akkor nem fogok elcsábulni a hasonló, de más karakterű munkáktól. És most természetesen nem arról van szó, amikor valami nagyon nagyon egyedit másolnak szándékosan, hamisítási céllal!!!!!

Persze könnyen nagy a szám. Én nem árulom a munkáimat, kizárólag magunknak varrok, még ismerősöknek sem szívesen, mert túl maximalista vagyok ahhoz, hogy a mostani tudásommal készült dolgokat kiadjam a kezemből. Rengeteget kellene még ahhoz fejlődnöm, hogy ezt meg merjem tenni.

Mégsem mertem eddig megmutatni például a már sok sok sok hónapja a gyerekszoba ajtaján lévő "névtáblákat", mert az egymás alá fűzött, hímzett nevekkel ellátott Tilda-szívekről például mindenkinek egy bizonyos, általam is nagyon kedvelt alkotó családi köteléke jutott volna eszébe, pedig az ő neve nekem még nem mondott semmit, mikor az első elkészült, majd ezt bővítettem tovább. 

És nem mutattam a nyáron készült kulcstartókat sem. Mert tudom, hogy egy angol nyelvű blogban láttam a házat, de nem tudom már kinél. Mert már nem találtam meg az etsyn sem azt az alkotót, aki mindenféle autótípust készített kocsikulcstartónak. Csak Viktu kicsikocsijai jutottak eszembe, mint ötletforrások, és ha már eszembe jutottak, akkor tőle csentem - utólagos engedelmével - a gyöngyös díszítést, szóval csupa csupa lopott ötlet következik, még a nagypocakos alkotások idejéből, amiket most csakazértis megmutatok:

A házikó sajnos nem a miénket formázza, egy tízemeletes panel hülyén nézett volna ki azt hiszem... ;) De egyszer... majd... talán, a miénk is lesz valami ilyesmi! :)

A kocsink viszont stimmel! Mikor júliusban átvettük az új családi verdát, muszáj volt hozzá illő kulcstartót készítenem. Aki ez alapján megmondja, hogy milyen kocsink van, azelőtt megemelem a kalapom (a színe stimmel! :) ) Fordítva viszont működik! Aki tudja a kocsink típusát, az rájön, hogy azt formázza a kulcstartó és ez is valami! :))

A gyöngyök pedig szimbolikusak. Két rózsaszín, egy kék. A három gyerkőc. :) Köztük a két fehér lennénk mi, az apjukkal. :) Tudom, tudom... kissé szentimentális... ;)) 

A harmadik dolog kútfőből jött könyvjelző. De nem lepne meg, ha már sokan csináltak volna már ilyet előttem, hisz nem egy nagy ötlet: két összevarrt gyönyörű szalag, alján fém karikával és fityegővel. Bármennyire is egyszerű, nekem ez az ideális! 

Folyt. köv. 

13 megjegyzés:

  1. Elgondolkodtató az irományod, ma én is töprengtem egy kicsit a másolás-alkotás témában. A meskán üvegből készült ékszereket néztem, és az összes olyan panyizsuzsis volt :) Talán mért az ő munkáival találkoztam először. Arra gondoltam, jó sok epigonja akad, aztán végigpörgettem magamban az anyag-technika-divatirányzat stb. által támasztott igényeket, és máris nem volt egyértelmű az egész. A varrással is így van... sokszor pl. utcán látott dolgok tudat alatt bemásznak az agyunkba...

    VálaszTörlés
  2. Azért működik ez sokszor "ihletszerzés" nélkül is!
    Én mondjuk 10 éve varrok/kötök/horgolok és csak kb. két éve nézegetek a neten, blogolni meg még rövidebb ideje. Ma mégis belefutottam egy olyan blogba, amit én is vezethettem volna régóta, a termék-, stílus-, konkrét anyagegyezések, pedig nem láthatta, amiket én évek óta készítek.
    Ezt nevezem ROKON LÉLEKNEK!
    Igaz, ez a ritkább (mint a Tilda féle takaród:)

    VálaszTörlés
  3. Nekünk van a legjobb dolgunk, hiszen magunknak, családnak varrunk. Kívül esünk ezen a civakodáson, amiket én is olvastam már korábban másolat-nem másolat ügyben.
    Nekem Te voltál a példakép, miattad kezdtem el újra és komolyabban varrni. A Tilda-csigusszal kezdtem..Mikor megkaptam a gépemet, 2 napig azt álmodtam, hogy veled varrok :D
    Ügyes vagy, örülök, h újra varrsz!
    És mutasd meg a kis dolgokat is, mert jó gyönyörködni bennük.
    Létrehoztam én is egy blogot a varrományaimnak: http://hobbivarras.blogspot.com/ nem nagy dolgok vannak benne, de hátha valaki valamelyikhez ihletet kap...
    Sajnos most tanulni kell, elvonási tüneteim vannak, eddig nyár óta minden nap varrtam...:)

    VálaszTörlés
  4. Szia! Sokszor felnéztem hozzád az elmúlt időben, de csak pár napja követlek. Szeretem nézegetni a munkáidat és elképzelni, hogy ha lenne varrógépem....de nincs. Ezért kérem meg Tamcsit, hogy varrjon nekem Tilda tündért-angyalt.:)

    Biztos sokan vagyunk, akiknek a lelkében a hang ugyanazokra a dolgokra mond igent és ugyanazok a sítusok, anyagok váltanak ki belőlünk kellemes érzéseket.
    Szerintem ne foglalkozz azzal, hogy mások mit gondolhatnak. Alkoss és mutasd meg nyugodtan. Ez vagy te. Kicsit Tilda, kicsit anya, kicsit varrónő és még sok más....

    Ki tudja hányan "másolják" a nagy világban a Tilda életérzést és mindent ami vele jár. Ha ő közkinccsé tette, akkor vállalta, hogy lesznek követői és tanítványai. Azt pedig senki nem mondta, hogy a tanítványok nem nőhetnek ki mestereik árnyékából.

    Fel a fejjel! Szuper lehet az ágytakaró. A lányaid biztos büszkék rád.
    Megmutatod? :)

    VálaszTörlés
  5. Hm... :) Ebben a témában sosem lesz igazság azt hiszem. Mert mindenkinek igaza van bizonyos szemszögből. Ezért is féltem, hogy vitát indítok el vagy megbántok valakit. Jó, hogy egyelőre nem így esett! :))

    Tündi: nézem!nézem! :) Büszke vagyok rá, hogy miattam kezdted el! :)) A álmod pedig... :))) Gyere csak! A lányok ellesznek együtt, mi meg varrunk nekik valamit. :D Jó buli lenne! :)

    Barbus, itt vannak nem sokkal lentebb az ágytakarók valahol a nyári bejegyzések közt! :)

    VálaszTörlés
  6. Hú de jó lenne :)))))))))
    Dorottya nagyon-nagyon örülne.. :)
    Majd ha kicsit fellélegzem, összehozzuk :)
    puszi

    VálaszTörlés
  7. Teljesen egyetértek, engem sem érint ez a dolog (meg nem is érdekel), de én azt tapasztaltam, hogy pont azok kiabálnak a legjobban, akik szintén nem saját ötletből dolgoznak... (aki saját ötletéből, és stílusával dolgozik, nem fél, hogy nem fog tudni újat mutatni)
    Egyébként pedig nincs új a nap alatt, azért tudomásul kell venni, hogy előttünk már évszázadokkal is varrtak, nincs olyan, amit még ne készítettek volna el :-)
    Csalódtam már pár alkotóban, aki saját ötletként adott el olyat, amit aztán pontosan láttam valamilyen könyvben, újságban. Kicsit csalódtam benne, más szemmel nézem, de ha egyébként szépen és igényesen dolgozik, és van akinek eladja, ám tegye.
    Ha valaki annyira félti az ötleteit, ne mutassa meg a világnak...

    VálaszTörlés
  8. Dóri, egyetértek veled :) Képzeld pont most kommentelt be a blogomra egy külföldi hölgy. Megnéztem a blogját és csodálatos dolgokat készít: http://www.quiltworld2.blogspot.com/ Mikor jobb oldalon megláttam a feliratot: "COPYING ALLOWED!" mosolyogtam és a bejegyzésed jutott eszembe. Mikor fogunk mi itt tartani ... ?!? Szerintem nyugodtan mutass meg mindent ami a kezed alatt születik :)

    VálaszTörlés
  9. :) nem. :)
    De mivel mikor egy hónapja ellopták (majd megtalálták. :) bár vissza azóta sem adták) ezen a blogon kívül mindent "tele plakátoltam" vele, sokaknak nem árulok el nagy titkot, hogy renault scenicünk van. :)

    VálaszTörlés
  10. Csak most olvastam ezt a bejegyzésedet, de nagyon-nagyon igazad van, és szerintem is mutass meg mindent, mert szépeket alkotsz. Pont azért mutatjuk meg és "találkozunk" itt, hogy inspiráljuk is, segítsük is egymást. Minden jót a továbbiakhoz Neked, sok örömet a gyerekekben és a varrásban is!

    VálaszTörlés
  11. Magam is sokszor hasonló érzésekkel voltam egy-egy ilyen fellobbanó másolós mizéria láttán.Gondolkodtam,hogy megírjam e a véleményem,de aki ennyire védi a sajátját,úgyis süket a máséra.
    De tényleg sok olyat láttam,nagy neveket,akiknek szinte az egész stílusát meg lehet találni külföldi könyvekben,még a figuráit is.
    Érdekes téma ez.

    VálaszTörlés