2012. július 25., szerda

Lányok és kutyák

Annyi, de annyi elmaradásom van...
.. ezért most két legyet ütök egy csapásra.


Már nem is tudom mikor, de jó sok héttel ezelőtt, mert még javában tartott az ovi, varrtam a lányoknak a farsangra vett egyszínű fekete pólókra egy - egy ráncolt szívet. Végtelen egyszerű a dolog a levágott anyagot (teljes szélességgel dolgoztam) levasaltam úgy, hogy a hátoldalon a visszahajtott szélek fedjék egymást, majd legnagyobb örlétssel végigvarrtam a pántot a közepén. Összeráncoltam jó alaposan, szívet formálva a pólókra tűztem és felvarrtam. 
Próbáltam szegni az anyagot, de a vastag visszahajtás miatt úgy nem sikerült szépen ráncolni, így maradt a rojtosodó verzió, ami az első mosáskor kiadta magából amit akart, azt levágtam, azóta nem rojtosodott tovább. Szeretik. :) Lénié rövidujjú, ezért a kardigán. :)


A másik hónapok óta érlelődő project a kutyákhoz kapcsolódik. Sokféle hámjuk és nyakörvük volt már a fiúknak, de csak egy vált be igazán EZ. Nem azért kellett a félfojtó, mert olyan fenevadak, hanem mert mopszok. Kerek fej, tömzsi nyak. A sima nyakörvek leszaladnak a fejükön, hisz egy vastagságban van a nyakuk és a fejük. :D A hámot nehéz volt feladni, télen a kabáttal együtt nem működött...
Viszont olyan félelmeteseknek tűntek ettől, nem beszélve arról, hogy nem éreztem túl finomnak a láncot, ami mindennek a tetejébe hangosan kolompolt is a névbilétával és a póráz karabínerével közösen. Messziről hallhatóak voltunk. :)
Kitaláltam hát, hogy hevederből és szalagból lekoppintom az eredetit azzal a különbséggel, hogy nem lánc lesz az összeszoruló részen, hanem ott is hevederpánt.
Persze már megint kiderült, hogy én fedeztem fel a spanyolviaszt... :( ;) A külföldi oldalakon hemzseg a "martingale collar". Mondjuk legalább megerősített, hogy amit kitaláltam, az jó, működő dolog. Így hát egy kör szalag rendelés, egy-két kör rövidáru bolt és indulhatott a zakatolás. 
Pont olyan lett, amilyennek szerettük volna. Könnyen feladható, kellően összeszoruló, nem csörömpölő, nem fojtó, szép. :)
rávarrtam a névbilétát is


No de ha már nekiestem, akkor másodpercek kérdése egy póráz hozzá. Kellett. Okvetlen! :))
A régi pórázunk állítható hosszú volt, amit mi sosem használtunk, így a sok fémkarika, plussz karabínerek csak feleslegesen nehezítették a pórázt. most a létező legegyszerűbbet készítettem el. A lányaim sokkal könnyebben kezelik, feltekerik, ami a csatossal nem ment. Jó lett no. Elégedett vagyok. És a bolti szettek töredékéből jött ki.
kék-barna pöttyös-szívecskés

1 megjegyzés: