Az első nyulambulam

Az egész Tilda mániám, vagy hogy stílszerű legyek, hóbortom egy nagyon nagyon kedves barátnőmtől és az ő blogjában látott Tilda nyuszival indult. Az első könyv volt a tavaszváró, amit megvettem. Ennek ellenére soha nem varrtam meg a nyulat. Húsvét környékén készültem, de nem volt időm rá, és nem volt elég erős az akarás sem. Aztán gondoltam nem aktuális.
A napokban viszont megláttam Évi műhelyében az ő nyuszijait, és rájöttem miért nem vonz a nyuszi. Nem tetszik a ruhája. Éviének nincs ruhája. Csak bájos masnija és gyönyörű anyaga. Így sokkal jobban tetszett. Ennek ellenére én úgy gondoltam, hogy kell neki ruha, csak nem olyan, mint a könyvben. Így kapta meg ezt az egyszerű, téglalapból készült ruhát. Nem bántam meg. Nekem így jó. De lesz majd csupasz tesója is, ha találok megfelelő, apró mintás anyagot.

Addig pedig ím a mi fehér, de nem piros szemű lógófülűnk, aki természetesen rózsaszín ruhában van, a csoda az, hogy ő maga nem rózsaszín. :) Beköszöntött ugyanis nagy kislányomnál a rózsaszín korszak. Csak az szép, ami rózsaszín. Varrni pedig vele, neki szoktam. Így hát neki kell, hogy tetsszen. Mikor megkérdeztem milyen színű legyen a nyúl, persze, hogy rózsaszínt akart. Végül erről sikerült lebeszélni, de csak úgy, hogy a rucija rózsaszín lesz. A habosbabos élmény tompítása végett fehér lett a nyuszi. Így kimondottan kis helyes, ám mégis csajos példányt varrtunk mindkettőnk megelégedésére.