Okok és téli sapkák

Mivel mostanában igen rendszertelenül írom a blogot és sokan kérdezitek ennek okát, így azt hiszem tartozom némi magyarázattal.

Az ok semmi izgalmasat nem tartogat, egészen egyszerűen, a laptopunk... hogy is mondjam... nem működik tökéletesen (kábel függő, lassú, mint a csiga, nem tud sokszor elindulni...) ezért a netezés az esetek 99%-ban már a táblagépről illetve férj céges laptopjáról megy, viszont a képeket értelemszerűen erre töltjük át (mivel nincs bekapcsolva a gép csak ritkán, ez is kb. havonta egyszer történik meg. :( ), a varrásról-kötésről-horgolásról szóló blog pedig kép nélkül nem túl érdekes, így elmaradoznak az írások. :(

A Facebookra való posztolgatás hébe-hóba azért egyszerűbb, mert oda egy telefonnal készült képet fél másodperc alatt fel lehet tölteni. 

És ha már idő. Ide kiválogatni, lekicsinyíteni, megszerkeszteni a képeket, majd ehhez még valami szöveget is írni, hát.. nekem nem két perc. Most konkrétan egy órája küzdök a képek miatt, időm pedig... ilyesmire... nos, ritkán van. :(

Ennyire egyszerű, prózai okai vannak a dolognak, de engem is zavar a sok elmaradás, így megpróbálok valami megoldást találni. 

Most például ezen a szép, napsütötte tavaszi napon megmutatom az idei téli sapkakészletünket. Jobb később, mint soha! Azért a Facebookos követőknek ezek nem lesznek teljesen ismeretlenek talán! ;)

Idén a Drops Andes fonala volt a nyerő. Először Léni szeretett bele a Pinterest-es inspirálódós gyűjteményemből a cicás sapka-sál szettbe, így elsőnek a szürke, horgolt kiscicám készült el. Imádta és csak ezt hordta pár héttel ezelőttig. :) Mivel tavaly egész télen le akart fagyni az orra, igazán jó választásnak tűnt a körsás. Mondjuk így utólag már tudjuk, hogy ez a tél, nem olyan tél volt, nem sokszor húzta így be magát, de talán még jövőre is jó lesz, akkor pedig még lehet hideg!

Szoncsinak is dukált egy új sapka. Idén külön figyelni kellett rá, hogy valahogy növelhető legyen a fejfedő, mert hetente kétszer balettre jár a suliban, ahol kötelező a konty, azzal meg az egyébként jó sapkák nehezen érnek el a füléig. Így lett egy felhajtókás sapkája. Ha kontya volt, így lentebb lehetett engedni. Ő egyszerű modellt választott, már igazi nagylányost. Körbe sima kötött, elől két csavart mintával. És csak semmi rózsaszín! Lila, fehér szegéllyel.
Kép sajnos csak ez akadt a kezembe, de ez legalább az idei két havas nap egyikén készült! ;)

Végül, de nem utolsó sorban: fanfárok szóljatok! Végre magamnak is készült egy szett. Ugyanaz a minta, mint Lénié, csak nem cicás. Pedig tuti jól állt volna az is.... ;) 

Meggyőződésem egyébként, hogy a kis Alpakka fonalnak köszönhetem, hogy a lovardában nagy haverságba került egy gyönyörűséggel, aki eleinte csak a sapkámat szimatolta, aztán velem is megbarátkozott, most már - pedig a sapkát már nem hordom pár hete én sem! - meglát, és jön elém. Biztos nem szimatolt még alpakkát! :)  (nem, tényleg nem konyítok a lovakhoz igazán, Szonja lovagol, én csak elütöm az időt míg várom, és nagyon megszerettem ezeket a nagy, és régen félelmetesnek tűnő állatokat, de tudni, még nem sokat tudok róluk. :) )

És lám, látszik, hogy a havas napon a kezembe ragadt a fényképezőgép, íme, itt is egy havas kép! :)