2013. november 4., hétfő

Maradékokból készültek

Nem sok dolog készült sajnos mostanában, valahogy most nagyon kellene valami időnyerő ha haladni szeretnék a fejemben lévő tervekkel. Igazából, mint oly sokszor, most sem magára a megvalósításra nincs időm, hanem az alapanyagok beszerzésére.
Sokszor rendelek netről, de vannak dolgok, amiket nem szeretek. Például ismeretlen fonalakat, anyagokat, a rövidárut stb. Ha már egyszer megfogdostam, elraktároztam a színeket, akkor persze már igen, de új fonalakat nem szeretek látatlanban venni. Az anyagoknál is értek már csalódások a fotó és a valóság sajnos nem mindig egyforma. Ha egyszer megnéztem, akkor már simán rendelgetek belőle, de most épp nem ilyeneket kellene beszereznem.
Így aztán most csak abból dolgoztam, ami kéznél volt.

Először is feladtam a várakozást a szürke Zpagetti fonalra és befejeztem Férj szőnyegét azzal, ami még volt. Kékkel és fehérrel. Tekintve, hogy a két szőnyeget a szoba adottságai miatt lehetetlenség egyszerre látni, nem is feltűnő az eltérés. ;)
Ami pedig ezután megmaradt, abból lett a pici gardróbunkba egy pici szőnyeg a mosógép elé és két tároló a mosószereknek és a kutyák apróságainak. Hogy mennyire pici a gardrób, azt jól mutatja, hogy nem tudtam egy képre fényképezni ezeket... Nem tudtam elég távol állni tőlük. :D :))

Ezen kívül a tavaly készült kasmír sálból is volt még maradék fonalam, ami az utolsó esély volt, hogy kicsi fiam idén sálat hordjon. Mindent tépett le magáról mikor október elején olyan cudar hideg volt, hogy előszedtem a sálakat és sapkákat. Volt amelyik szúrta, volt amelyik szimplán idegesítette, hogy lóg, de egyet sem tűrt meg magán. Kitaláltam hát, hogy kap egy körsálat. De milyet? Beugrott a Möbis stóla. Már mikor először láttam, akkor tudtam, hogy mint matektanár nehogy már ne csináljak ilyet... A főiskolán teljesen elvarázsolt ez a végtelenül egyszerű ám mégis nagyon nagyon különleges felület, ezen felhasználása pedig tényleg lázba hozott. Tudtam, hogy ez vagy semmi... Jelentem: ez!
A csavarás miatt nem ér elöl az álláig, ami fontos kritérium, hátul viszont remekül melegít. Nem lóg, nem szúr, semmi kifogás nincs ellene!!!! Micsoda megkönnyebbülés... :))

Horgoláson kívül még a lakás csinosítgatása volt porondon az elmúlt hetekben, de ennek semmi köze a böködéshez. Csak a nyomtatáshoz, a ragasztáshoz, a kalapáláshoz, a pakoláshoz, a húzáshoz-vonáshoz. Az egyetlen kivétel talán Szonjám falitáblája. Varrást ugyan ez sem igényel, de legalább anyagokat igen. :) Az íróasztala mellett már nem fért el egy rendes kitűzőtábla, nem akartuk odazsúfolni, de szeretett volna valamit az órarendnek, a zsúr meghívóknak ennek-annak és ezt megértem. Pinterestes ötlet villant be egyszer csak és azonnal meg is valósítottuk. IKEA-s parafa lábasalátéteket bevontunk a kedvenc textileivel és ezeket ragasztottuk fel a falra. Nagyon bevált és szebb is, mint a sima parafatábla. Nem?!


2 megjegyzés:

  1. Szia Dóri! Először is szeretnék gratulálni a blogodhoz meg a munkáidhoz. Kérdésem lenne, a Zpagetti fonalból készült szőnyeghez kb. mennyi fonal kellett?Ezt úgy szeretném én is kipróbálni de nem szeretnék én sem bonyodalmakat a rendelés körül. Igaz ahol én lakom ott annyira általános ez a fajta vásárlási mód, már kezdjük mi is megszokni. Köszi Üdv: Szilvi

    VálaszTörlés
  2. Ismét gyönyörűeket alkottál, Dóri! Nekem legjobban a parafatáblás ötlet tetszik - talán mert annak elkészítésére még magamat is alkalmasnak tartom. :-)))

    VálaszTörlés